Homok dűnék <br>Monokromatikus arca<br>A horizontig végtelen<br>Ameddig ellát a szem<br>Tűnő illúziók<br>Rejtélyek kíséretében <br>Naponta változik a széllel<br>A fénnyel<br>Akár a szellemi benső<br>Örökmozgása<br>Az érzelmekkel<br><br>Kavargó homokszemcsék<br>Üllepednek<br>Felreppennek<br>És az állandó sivatag<br>Arculata mást mutat<br>Mint a tegnap<br>S a holnap<br>Titok lappang <br>Völgyek hűvös árnyékában<br>Akár az agytekervények <br>Mélyén<br><br>Minden sejt egymagában<br>Mint homokszem <br>A nyílt határban<br>Elveszik<br><br>Az Egész-lényeg <br>Ha összekötődik<br>Beteljesedik<br>A csoda<br>A kapcsolat-harmónia

Éjszaka<br>Gondolatom<br>A lelkem feletted lebeg<br>Őrzöm szíved dobbanását<br>A Másikfeled.<br><br>És a nyitott <br>Ablakodon beszűrődik<br>Az éjjeli Csillag-Fény<br>Titokban<br>Hozzád simulok én<br>És szellő is leszek<br>Érezzél engemet.<br><br>Pirkadatig<br>Vigyázom lelkedet<br>Holdfénnyel<br>Fogom a kezedet.

Könnyben fuldoklik <br>A szél és nagyon süvít. <br>Emlék ül, kövön… <br>* <br>Sírkő csendesen <br>Csak fekszik padom mellett. <br>Elhunyt őseim… <br>* <br>Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol, <br>De szép emlékképem van, képzeletben valahol, <br>Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar, <br>Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar. <br>A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat. <br>Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat. <br>* <br>Sírkertben is köd… <br>Csendes levélmorajlás. <br>Ringató halál… <br>* <br>Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan, <br>Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan. <br>Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan. <br>* <br>Folyódba lépni <br>Újból már, biz’ nem lehet. <br>Csónak elúszott. <br>* <br>Víznél sem az már <br>A fodor mi régen volt. <br>Hullám is elhal. <br>* <br>Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled, <br>És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled? <br> <br>Lelkem itt most, ki is buggyan, <br>Sírodon nagyon is koppan. <br>Hallod-e, hogy az ész roppan? <br>* <br>Sírok, fénylenek <br>Sok mécsesnek lángjától. <br>Felemelően. <br>* <br>Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád, <br>Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád. <br>Billiárd lett a vége, nejed, &bdquo;sört vágott” hozzád. <br>* <br>Az emlékkapuk <br>Nyílnak, szépség kitódul. <br>Jó a társaság… <br>* <br>Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy, <br>Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy. <br>Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy. <br>* <br>Csend van, nyugalom. <br>Gyertya füstje hullámzik… <br>Pihenő lelkek. <br> <br>Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. <br>

Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő, <br>Onnan lakó, feltámadáskor… ha kijő?! <br>Pap is ezt mondja a celebráláskor, <br>Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor. <br> <br>Én bizony, jobb kedvelem tetsző jövőt, <br>Életben élvezni jobb a hűs szellőt. <br>Jobb, ha örülünk, vigadjuk magunkat <br>És odébb toljuk feltámadásunkat. <br> <br>Feltámadás illetné meg szeretett ősöket, <br>Emlékszünk rájuk és szeretjük őket, hősöket. <br>Kint pihennek a temetőben már véglegesen, <br>Majd mennünk kell utánunk, ez sorsunk végzetesen. <br> <br>Halottak napján emlékezünk és gyertyát gyújtunk, <br>Kimegyünk hozzájuk, régi emlékeket bontunk. <br> <br>Vecsés, 1998. október. 17. – Kustra Ferenc József <br>

Óh, Istenem mond, Te az embert jónak teremtetted? <br>Mikor már megvolt, rendesen át is adtad a hited? <br> <br>Az ember, most kevés jóval rendelkezik, <br>Legfőképp, belőle szeretet hiányzik. <br>Kevesen vannak az úgynevezett jó emberek <br>És mindenütt találhatóak fenegyerekek. <br> <br>Minden ember, mind ártatlanul jön a világra, <br>Majd közösségtől elsodorja tapasztalata, <br>Hogy nem kell jónak lenni, minek? Mert ez neki nem nyereséges… <br>Inkább kevesek között uralkodni... ez neki elégséges. <br> <br>Ma tán’ azért nem járnak gyónni az emberek, <br>Mert bűnök felsorolásai… végtelenek. <br>Nagy baj bizony az is, ha a bűnbánás a megjátszás része, <br>Azzal, nem lehet uralkodni, pénz keresni, így mi végre <br> <br>Korcsosul a világ és a modern ember. <br>Tömegei tűrnek, hallgatnak, mert nem mer <br>Szembe szállni az oly' kevesek hatalmával? <br>Elveszejti magát, mások uralma által. <br> <br>Most kérem, megint eljött a karácsony, a szép ünnep, <br>Most biztos jónak kell lenni… embernek, ez fő ünnep! <br>Légy magasztos és végy erőt lelkeden, magadon <br>És ma, ha lehet, uralkodj rossz szokásaidon. <br> <br>Én Istenem mond, Te… embert embernek teremtetted? <br>Mikor már kész volt, rendesen átadtad… a Te hited? <br> <br>Uram segíts, hogy átöleljék egymást az emberek, <br>És bevilágítsanak mindent a szeretet fények… <br> <br>Vecsés, 2012. október 27. - Kustra Ferenc József <br>