Életfeladvány…
<br>
<br>Haláltól félni?
<br>Élőként félni, miért?
<br>Az élet része!
<br>Minden idő eltelik,
<br>Mit a bánat megeszik.
<br>*
<br>Vajh’ végleges-e?
<br>Vajh, van-e konkrét oka?
<br>Az élet része!
<br>Átkozott bűn megragadt,
<br>Örökre rajtam maradt.
<br>*
<br>Lélek is hal-e?
<br>Reinkarnáció van?
<br>Az élet része?
<br>Lelkem, kereszténységem,
<br>Tartja egyszerű kérdésem.
<br>*
<br>Én nagyon bízok,
<br>Hogy van visszajövetel…
<br>Az élet része?
<br>Visszajövetelt várok,
<br>Nincs az utamban árok.
<br>*
<br>Ha tudod, nézzed
<br>Magad, hátha lesz új lét…
<br>Mivel jössz… gyalog?
<br>Igazságot keresek,
<br>Az biztos, hogy nem esek.
<br>*
<br>Más testébe, hogy
<br>Születsz bele? Ez kérdés.
<br>Mi az igazság?
<br>A testemet akarom,
<br>Tudom, hogy visszakapom.
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
<br>rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam
<br>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -lassan már- világháborús világhelyzet…
<br>
<br>(leoninus csokor)
<br>Híreszteli világ újdonsült ura, győzelme... világbékének záloga.
<br>Pedig az ő területe a juhakol, ott uralkodik… vagy csak mindenhol?
<br>Tömik a bankjába a vezérkosi fabatkát, de nem tenyészt sárgarózsát…
<br>
<br>(10 szavas csokor)
<br>A világ nagyja hírt terjeszt,
<br>Gondolja, valaki majd békét ereszt.
<br>*
<br>
<br>Rózsa, rózsa, rózsabimbó, nézz már kicsit körül, tudd a rendszeredben sok a csaló.
<br>Ha lenne lovad az istállódba, már átrúgta volna őket francos másvilágba.
<br>Tudod, hogy hány katonád élete lenyugvó? Pedig nem kérik: élettakarodó’.
<br>
<br>Csalók, a világ kegyetlen bolondítói,
<br>Rablók, más vagyonának szoros markolói.
<br>*
<br>
<br>A hatalmasok vannak és nőnek pénzvágyak, de véresen gyilkos ösztönök közt laknak.
<br>Ha kell ezek a pénztőkéért halnak… ha meg halál odaért, másokra mutogatnak…
<br>A vágy, őserő, az ösztönerő pénzért magasztos, gazdagságért, háborúért folyós.
<br>
<br>Pénzért élnek, véresen, szívtelenül ölnek,
<br>Vágynak többre, a világért jöttek.
<br>*
<br>
<br>A bombák azok, rendre, folyton-folyvást zuhannak. Már vannak kazettások és robbannak…
<br>Civilek is elhullanak, hosszú harc alatt, lassan már fabatkát sem kapnak fű alatt.
<br>Menekülne nép tömegével. Főleg férfi az utazó. És bizony még ők halódok.
<br>
<br>Zuhannak, próbálnak szaladni, mindenestől esnek,
<br>Akartak, de végül sikertelenül menekülnek.
<br>*
<br>
<br>Közbe nézve látjuk, eme világ milyen… jobban odafigyelve kitűnik, semmilyen.
<br>Már gyártanak Afrikában új háborút, mi aztán mindenfelé elviszi a borút…
<br>A háború csak szélesedik, a gazdag meg gazdagodik, ekként terebélyesedik!
<br>
<br>Mindenki látja, mégis segítség nem érződik,
<br>Csak újabb háború érkezik.
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 7. – Arad, 2023. augusztus 19. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, TV híradókban a videókat is… Leoninust én írtam. Szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina: a 10 szavasokat.
<br>
Tömören…
<br>
<br>Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
<br>Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
<br>Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
<br>Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
<br>*
<br>Az
<br>Vagyok,
<br>Embernek
<br>Igaz rejtély,
<br>Társadalomnak.
<br>
<br>Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
<br>Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
<br>Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
<br>Izgalommal várd, majd ideér a vég...
<br>*
<br>A
<br>Vége
<br>Nem tűri,
<br>Emberiség
<br>Kínos életét.
<br>
<br>Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
<br>Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
<br>Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
<br>Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
<br>*
<br>Én
<br>Aztán
<br>Szépen is,
<br>Életemmel,
<br>Tele küzdéssel.
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
<br>
Napsugár már tűz,
<br>Fű sarjad egy ütemben.
<br>Rét is bimbózik.
<br>Visszajött a tavaszunk,
<br>Forró Napra szavazunk.
<br>*
<br>
<br>Hideg nap nincsen,
<br>Új illatok röpdösnek.
<br>Bimbózó rügyek.
<br>A madarak érkeznek,
<br>Életüknek örülhetnek.
<br>*
<br>
<br>Virágba borult
<br>Fák erdeje mindenütt.
<br>Jó termés lehet!
<br>Nagy a színes természet,
<br>Minden szem gyönyörködhet.
<br>*
<br>
<br>Cseresznyevirág
<br>Szirmok nagy fellegekben.
<br>Arany napsugár.
<br>Fészkek töltik a fákat,
<br>Születik az új állat.
<br>*
<br>
<br>Idő, derűs már,
<br>Faágak égbe nyúlnak,
<br>Égkékje virít!
<br>Ugyan arra ébredek,
<br>Majd virágok közt lépek.
<br>*
<br>
<br>Lila orgonák,
<br>Lengő gyöngyvirág illat.
<br>Csókoló napfény.
<br>Kellemes ez az érzés,
<br>Mostantól minden békés.
<br>
<br>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
<br>
Volt… micsoda ravasz tavasz!
<br>Hír volt: hegyekben még havaz!
<br>
<br>Pedig most volt, kemény telünk,
<br>Hogy vége, örömélményünk!
<br>
<br>Lassan túl vagyunk tavaszon,
<br>Már nem csúszkálunk havakon.
<br>
<br>Lassan tavasz is elmúlik,
<br>Idő is előbbre csúszik!
<br>
<br>Mezőn, virágok kinyíltak,
<br>Fű is vastag, ülni hívnak!
<br>
<br>Hajnali harmatcseppek már
<br>Nincsenek, mentes a határ.
<br>
<br>Légben a lepkék játszanak,
<br>Méhek, már nagyon dolgoznak.
<br>
<br>Állatvilág szaporodik,
<br>A jövőben gondolkozik!
<br>
<br>Megjöttek a vándoraink,
<br>Utazó hazafijaink!
<br>
<br>Nyárelőre új lakosztály
<br>Kell… nem alkalmatlan hodály.
<br>
<br>Magyar fa nyílik már, akác!
<br>Gyalogakác és gömbakác.
<br>
<br>Napmeleg, lassan már nyári.
<br>Nap, sárga sugarát hinti!
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
<br>

Értékelés 

