Idő 
Értékelés 
Értékelés Halottak napján
<br>Esik vagy fúj, kimegyünk.
<br>Sír látogatás…
<br>Csak nézek ki az ablakon, mélységes mély csend van,
<br>Csendes eső esik, a sok-sok csepp halkan koppan.
<br>
<br>Halottainknál
<br>Kegyeletet lerójuk.
<br>Tiszteletadás.
<br>Zenélnek nekem életről... végső elmúlásról
<br>És igaz, lassan már nincs, miről beszéljek… másról.
<br>
<br>Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc József – írtam: Európai stílusú Tankában…
<br>
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
<br>Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
<br>Állítólag apám akart, anyám meg nem,
<br>Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
<br>
<br>Ifjonti hév bennem is bőven működött,
<br>De ma már tudom, ettől voltam lökött.
<br>Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
<br>És most a magam áldozata vagyok.
<br>
<br>Az életem, utána én rontottam el,
<br>Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
<br>Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
<br>És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
<br>
<br>Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
<br>Nem ifjonti, buta gondolatokra.
<br>Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
<br>Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
<br>
<br>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
<br>
Csak röviden, tömören…
<br>
<br>Életre ítéltetett szegény,
<br>Rejtély vagyok bizony magam is…
<br>Mért vagyok ezen a földtekén,
<br>Mely hitvány, végtelenül hamis?
<br>
<br>Tűrj csak, embernek fia,
<br>Lesz kínod még épp elég;
<br>Küzdj csak, embernek fia,
<br>Míg majd megérkezik Vég...
<br>
<br>Vecsés, 2021. december 25. – Kustra Ferenc József - Íródott; MARIE VON EBNER-ESCHENBACH: Summázat az életről c. verse átirataként.
<br>
A holdvilág szép!
<br>Nem enged messze látni…
<br>Élet vaksága.
<br>*
<br>Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék…
<br>Eredménytelen nap. Bánatos esték,
<br>Teszik rá a koronát a sikertelenségre.
<br>Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye.
<br>*
<br>Életutam fogy,
<br>Múlt szele vihart kavar…
<br>Életből… múltba.
<br>
<br>Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
<br>
Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
<br>Csak végre a szerencse lenne rokon.
<br>Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
<br>Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.
<br>
<br>Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
<br>Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
<br>Elintézni nem is tudok semmit se,
<br>Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.
<br>
<br>Átmennék én már, és talán bárhová,
<br>De nincsen, aki az utat mutatná.
<br>Dosztál Karcsi volna a segítségem
<br>Élhetetlen vagyok, ezt sem érdemlem.
<br>
<br>Átmennék én… ahol valaki vagyok,
<br>De a valóság, hogy senki se vagyok.
<br>Mert nem mehetek sehová, a sorsom,
<br>Mit rossz irányba tereltem, a gúzsom.
<br>
<br>Átmennék én, és talán által is kell,
<br>Hogy menjek, úszva, futva, vagy kéz éllel?
<br>Letaposni… harcolni meredéllyel?
<br>Már csak egy, mivel mehetek… a hittel.
<br>
<br>Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versben.
<br>
