Már <br>Bíbor <br>Alkonyat <br>Simogatja <br>Horizont hátát. <br>* <br>A <br>Múltra <br>Hálót fon <br>A nesztelen, <br>Vakká lett sötét. <br>* <br>A <br>Gond <br>Barázda, <br>Semmivé lesz <br>Mély sötétségben. <br>* <br>Az <br>Árnyak <br>Is tűnőben… <br>Vaksötétben <br>Erre nincs szükség. <br>* <br>Az <br>Idő <br>Tűnődik. <br>Most mi legyen? <br>Inkább, megy tovább. <br>* <br>A <br>Sötét <br>Csendje meg <br>Erőre kap! <br>Halkan neszezik. <br>* <br>Nap <br>Fénye <br>Sápadtan <br>Aludni vágy… <br>Álomba merül. <br>* <br>Majd <br>Később, <br>Ezüstös <br>Fényesség lesz <br>A táj lámpása! <br> <br>Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban. <br>

Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok? <br>Vagy tán azért, mert magamban csacsogok? <br>Marakodnék koncért, mint silány ebek… <br>Közben észlelném, beköptek a legyek… <br> <br>Mit velem etetnek, az, mint nadálytő… <br>Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő. <br>Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok, <br>Disznóvérbe én csak fakardot mártok. <br> <br>Mondják bolond, aki ma éhen hala. <br>Isten ily’ világot teremtett vala. <br>Még nem fekszem síromban sem, de ez már <br>Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Csalogány dala<br>Tavaszi melódia,<br>Léleknek manna.<br><br>Cifrázott éneke<br>Trillázva éjzene.<br>Trükkösen hívogat,<br>Füttyösen csalogat.<br> *<br>Másik neve<br>Fülemüle,<br>Fülnek ül e<br>Ez a zene?<br><br>Szerelmesre<br>Énekelte<br>Környékünket egész este.<br><br>Dunatőkés, 2024. április 11.

Nem csalódtunk benned pajkos április hava,<br>Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.<br>Már az első nap meleget nyárból hoztál,<br>Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.<br><br>Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,<br>És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.<br>Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,<br>Majd október fizeti meg csalfaságod árát.<br><br>Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,<br>Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.<br>Citromsárga repce ring a tágas határban,<br>Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.<br><br>Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,<br>Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.<br>Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,<br>Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.<br><br>Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,<br>Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.<br>Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,<br>Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.

Szőlős lejtő bús.<br>Hajtást szabdalt kardjával...<br>Fagyhalál nyargalt.<br><br>Nap már nem segít.<br>Fotoszintézis dermedt.<br>Termés bénán csüng.<br><br>Néhány rügy még él.<br>Tőkén sarjadó remény.<br>Öngyógyító tett.<br><br>Dunatőkés, 2024. április 26.