Ó, te ragyogó áprilisi nap, <br>Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok! <br>Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap, <br>Ó, de szeretünk, magas Kárpátok... <br> <br>Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni, <br>Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait... <br>Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni, <br>És visszaidézni... szeretett haza évszázadait. <br> <br>Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc József <br>

Könnyű megbántani a másikat – hétköznapi pszichológia <br> <br>Elég lehet egy nem őszinte félmosoly, meg kis ideges mozdulat, <br>Ami sugárzó és ez beindítja a negatív gondolatokat… <br> <br>(HIAQ) <br>Nem akart bántani, <br>Csak tudod, unod mosolyát, <br>Várod régi csodát. <br> <br>(10 szavas) <br>Elég lehet egy szokatlan, fura mosoly, mozdulat, <br>Hogy megváltoztassa voltukat. <br>* <br> <br>Elég lehet, egy tán' jobban lebiggyesztett száj, <br>És abból már tudnivaló, hogy valami fáj… <br> <br>Érezted, fájt neki... <br>Bizalmat már nem ismeri, <br>Rég fájtál így neki. <br> <br>Elég lehet, ha arcon nincs mosoly, <br>Az fájdalom... lehet komoly... <br>* <br> <br>Elég lehet egy felemelt hangsúly, kissé bántó éllel, <br>Az előbb jó, már át is értékelődött kétkedéssel… <br> <br>De hozzá sem értél, <br>Felemelted hangod súlyát, <br>Öntötted szív búját. <br> <br>Elég lehet egy hangos szó, bántó... <br>Kétséget kiváltó, szívbe szántó. <br>* <br> <br>Elég lehet, egy meghitt pillanatban látszó közömbösség, <br>És már az élet felül is írta, mi kéne… együttesség… <br> <br>És akkor átölelt, <br>Mégis magadtól lökted el, <br>Azóta nem felel. <br> <br>Elég lehet, ha a szeretet <br>Szívekben megreked. Harmónia, kötelék… odaveszett. <br>* <br> <br>Elég lehet a szeretet-nézés helyett a hideg tekintet, <br>És ez –szétüti-, lelki villámcsapásként éri a lelkeket… <br> <br>Hiába minden szép, <br>Hiába minden, mi jóság. <br>Hideg a forróság. <br> <br>Elég lehet, ha a szem… ,,késel’’, <br>Ez szívet, lelket lékel. <br>* <br> <br>Elég lehet &bdquo;bajban” a figyelem enyhe lanyhulása, <br>És ezzel el is veszhet az érdeklődő kiváltsága… <br> <br>Bántottad, bántott is. <br>Itt a vége, fuss el véle. <br>Megbocsájtást kérve. <br> <br>Elég lehet nem odafigyelni rezdülésekre, <br>Késő lesz a kapcsolat megmentésére. <br> <br>Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 01. – Szabadka, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a HIAQ –kat, Farkas Tekla, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit. <br>

Hétköznapi pszichológia… A szomszéd háború mellett, a Közel-Keleten egyre véresebb a háború… <br> <br>(3 soros, zárttükrös) <br>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének, <br>Az erdőben kidőlt fa, alapja a méregnek… <br>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének. <br>* <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Van még állandófrontzaj, mit hallgatni maga a borzalom, <br>És már annyi a halott, hogy az biz’, maga a sokadalom… <br>A halottak meg havi sok százan beállnak ebbe a sorba, <br>Ez a hír élő a szomszéd országbeli veszett háborúba…. <br>Én mi a fenét tudnák tenni, mikor már nem vagyok katonaköteles, <br>Megöregedtem, aknavetőt már úgysem bírnám el, bár parancs-köteles. <br> <br>Persze a helyzetet fölmértem, hogy sokkal jobb élve öregnek (még sokáig) lenni, <br>Mint fiatalabban a lövészárokban elbujkálni… csuló elől elugrálni. <br>Mert a halott katonának, (ki már nem is tud semmit) annyira nem is jó lenni, <br>Gyermekének otthon… anyjának nincs pénze a gyomorbetegségét kezeltetni. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Anyjának munkája sincs, de gyermekét etetni kellene, ha lehet egészségesen. <br>Ha én vagyok apja és már holtak csapatát erősítem, nulla a lehetőségem! <br>Remény semmi sincs már, megmaradt családom sorsrésze a betegség, az éhező nyomor. <br>Néha van, hogy segít valaki és az a pillanat, hogy nem éhesen alszanak... olykor! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Föntről nézek lefele, <br>Háború-isten gebedhetne… <br>Nincs ráhatásom! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Ti kosok! <br>Szakad… orcátok? <br>Éltetek? <br>* <br>Asszonyom <br>A gyerekünkkel… <br>Életük? <br>* <br>Utálják <br>Már fegyverdörgést. <br>Életük? <br>* <br>Ti kosok… <br>Elvonuljatok! <br>Életük? <br>* <br>Gyerekem <br>Lesz-e még felnőtt? <br>Életük? <br>* <br>Kitörni <br>A háborúból? <br>Életek? <br>* <br> <br>(senrjú trió) <br>Látom a remény <br>Foszlásom, más nem maradt. <br>Nincs ráhatásom… <br>* <br>Élnie kéne, <br>Gardírozni gyermekem… <br>Meg feleségem! <br>* <br>Kosok indulás! <br>Kell… otthoniak élte! <br>Maradék család... <br> <br>Vecsés, 2024. január 3. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség történelmi, már eszkalálódó háborús és világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV híradókban egész nap mutatják a valóságot… <br>

A monoton bú emészt konokon, <br>Táncos lábnyom nem látszik homokon. <br>A zászlórúd a szél hárfája lett, <br>Bús hangokat vinnyog a ház felett. <br> <br>A helyzet nem javul, rosszabbodik, <br>A zászlórúd sírva hajladozik. <br>A szél, söprő ereje nem fárad, <br>A monoton bú csak tovább támad. <br> <br>Vecsés, 1999. június 12. – Kustra Ferenc József <br>

(Bokorrímes) <br>Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, <br>Így bizony gyalog én, sehova nem megyek... <br>Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, <br>Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… <br>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. <br> <br>Idealista nem vagyok <br>Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? <br>Idealista nem vagyok. <br> <br>Lovam patái a süket csöndben csattognak, <br>De magányom lábai, előre haladnak. <br>Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk, <br>Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk. <br> <br>Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz, <br>Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz! <br>Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult, <br>Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult. <br> <br>Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém, <br>De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém. <br>Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb, <br>Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb? <br> <br>Az életem zenekarában, én nem játszhatok, <br>Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok… <br>Az életem zenekarában, én nem játszhatok. <br> <br>Vágtat velem a vadló-paripa magányom, <br>Lassan megszokom, így már talán el is várom, <br>Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom… <br> <br>Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban, <br>Viharban, napsütéses villámlásban. <br>Pedig szívesen odabújnék valakihez, <br>Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez. <br>Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is, <br>Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is! <br> <br>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs, <br>Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs... <br>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs. <br> <br>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József <br>