Napfényben van szívem, ó, Ida! <br>Napfényben van a szívem fala! <br>Napfény… vágylak, Ida, <br>Napfény… gyere Ida. <br>Napfényben van hiányom… Ida! <br> <br>Te már lemondtál rólam Ida! <br>Te már közömbös vagy, ó, Ida! <br>Te már nem vágysz reám, <br>Te már nem nézel rám. <br>Te már végleg elmentél, Ida... <br> <br>Érzés irántad, szívben Ida! <br>Érzés benned, felém… a nulla. <br>Érzés így elveszett, <br>Érzés így kiveszett. <br>Érzés-reménytelenség... bulla. <br> <br>Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban. <br>

Keresem az utamat, <br>Hogy befolyásoljam a múltamat? <br>Keresem az átjárót, <br>Hogy megleljem a nagy Eldorádót… <br> <br>Hol lelem az utamat, <br>Hogy befolyásoljam a múltamat? <br>Hol lelem az átjárót, <br>Hogy találom meg az Eldorádót? <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Hol a kiút? <br> <br>Eltévedtem! <br>Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége, <br>A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege. <br>Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége, <br>A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete. <br>Hol a kiút? <br> <br>Eltévedtem! <br>A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje, <br>Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege. <br>Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya, <br>Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa. <br>Hol a kiút? <br> <br>Eltévedtem! <br>Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol, <br>Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol! <br>Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül, <br>Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül. <br>Hol a kiút? <br> <br>Eltévedtem! <br>Remegek a hó puszta magányos iszonyatától, <br>Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától? <br>Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját, <br>Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát? <br>Hol a kiút? <br> <br>Eltévedtem! <br>Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek, <br>Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek. <br>A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek, <br>Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek? <br>Van-e kiút? <br> <br>Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Olybá lettem, mint melankolikus denevér, <br>Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér. <br>Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul, <br>Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul. <br> <br>Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia? <br>Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia. <br> <br>Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér. <br>Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér... <br> <br>Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Mert úri kedvem úgy tartotta… <br> <br>Nincs semmi másom, <br>Csak vendégszeretetem. <br>Meghívtam őket. <br>* <br>Megyek a boltba <br>Veszek lisztet kenyérnek, <br>Adok vendégnek. <br>*** <br> <br>Lakomát csaptunk. <br>Volt egy nagy evős napunk. <br>Pocim degesz lett. <br>* <br>Vendégek mennek, <br>Mi meg kitakarítunk. <br>Vacsi-maradék... <br>* <br>Jól eltelt a nap, <br>Jól éreztük magunkat. <br>Máskor mi megyünk. <br> <br>Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás. <br>