Idő 
Értékelés 
Értékelés Eltévedt golyók süvítenek körülöttem,
<br>Ide-oda ugrálok, kapkodom a fejem.
<br>Ha valakinek csak úgy, lőhetnékje támad,
<br>Nem néz, csak rám lő, mintha én lennék a dámvad.
<br>
<br>Ma hallottam nagy hírt, már puskával lőnek rám,
<br>Menekülnöm is kell, pedig ezt nem akarnám.
<br>Születéstől az élet, halálig haldoklás,
<br>Nekem ez meg még plusz, kínszenvedés semmi más.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 30. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás
<br>
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
<br>Így szerencsére, senki nem ismeri.
<br>Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
<br>És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
<br>
<br>Jó momentumokat jó volna tudni,
<br>A rosszat meg előre kitörölni.
<br>Persze szerencsére nem megy egyik se,
<br>Mindenki várja be, mi a végzete.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
<br>
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
<br>Egyet előre, kettőt meg hátrább?
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Jó lenne már előre haladni,
<br>Sikerrel nem hadilábon állni.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
<br>Bőven gazdagok, sikeresebbek.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Megtennék mindent, mit Siker kíván,
<br>Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Hőn áhítom, hálás leszek érte,
<br>Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
<br>
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
<br>Törött a billentyű, szakadt a húrja.
<br>Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
<br>Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
<br>
<br>Javítani, hangolni ezt nem lehet,
<br>Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
<br>Billentyűk közé szorult az ujjam is,
<br>Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
<br>
<br>Monoton hangok kavalkádját zengi,
<br>Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
<br>Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
<br>De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
<br>
<br>Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
<br>
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
<br>A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
<br>De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
<br>Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
<br>
<br>Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
<br>Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
<br>
<br>Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
<br>
