Színes lélek-foton <br>Kitárt ablakomon<br>Áramlik.<br><br>Hozzád repül innen,<br>Téged erősítsen...<br>Szeretet.<br><br>Megfeszült gondolat<br>Szorítja torkomat.<br>Hiányzol!<br><br>Távolság...karma tép,<br>A nap hiába szép.<br>Fájdalmas!<br><br>Te vagy másik felem,<br>Ha nem lehetsz velem...<br>Gyötrelem!<br><br>Várom már...érkezzél,<br>Múljon a hideg tél.<br>Felhevíts!

Gólya kelepel,<br>Fiókák kerepelnek.<br>Kéményes idill.<br><br>Három fiókát<br>Békés nyugalom ölel.<br>Hős gólya őrt áll!<br><br>Gólya kard-csőre<br>Kicsik védelmezője.<br>Szülő-szeretet!<br><br>Szép gólya család,<br>Hűségnek mintaképe.<br>Ember tanulhat!<br><br>Gólyák szerelme<br>Egy életre szóló nász.<br>Rendíthetetlen!<br><br>Dunatőkés, 2024. május 26.

Hős voltál nekem.<br>Frontot, fogságot jártál.<br>Becsület-lovag!<br><br>Tisztesség példa,<br>Család mindenekelőtt.<br>Rendíthetetlen.<br><br>Rég mentél...jöttem.<br>Lelked kezembe tetted.<br>Szívembe zártam!<br><br>Utad már égi,<br>Árnyékod mellettem jár.<br>Áldott légy apám.<br><br>Istenhez szólok...<br>Anyámmal ott vártok rám.<br>Mind otthon leszünk.<br><br>(Emlékezés - apák napjára)

Szökkenő őzek,<br>A rétet járják éppen,<br>Terített asztal.<br>Határnak éke csordák,<br>A látványt így fokozzák.<br><br>Kis gidák nőnek,<br>Legelők bőségesek.<br>Édeni vidék.<br>Őzcsemeték vígságban,<br>Biztonság a csordában.<br><br>Őz sereg inal,<br>Zajra megiramodott. <br>Fedő erdő véd.<br>Kecses és félénk állat,<br>Veszélyessé is válhat.<br><br>Elegancia,<br>Báj minden mozdulatban.<br>Mezei balett.<br>Ingyen műsort figyeltem,<br>Szép látványnak örültem.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 22.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém, <br>S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém… <br>Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém. <br> <br>Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek <br>De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek… <br>Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek. <br> <br>Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei, <br>Hallom suttogásukat, most… most adjál neki… <br>Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei. <br> <br>Halál árnyai mintha magukkal rántanának, <br>És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának… <br>Halál árnyai mintha magukkal rántanának. <br> <br>Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép, <br>Halál utánra senkinek nem maradt fénykép… <br>Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép, <br> <br>Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan. <br>Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban… <br>Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan… <br> <br>Fel is ébredtem, <br>Érdekes álmom: vége! <br>Reggeli nap süt… <br> <br>Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József <br>