Micsoda élet, micsoda lét, <br>Annyira nem jó, az ébrenlét. <br>Álmodni ébren nagy kiváltság <br>Annak, kinek jó ez a világ. <br> <br>Nem jó a világ, megcsalt a lét, <br>Így nem is jó az ébrenlét. <br>Alva álmodni tán’ igazi, <br>Akarom vagy nem, ezt kell élni. <br> <br>Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként <br>

Levegőzőm és <br>Sóhajtok. <br>Volánhoz ülők és <br>Elhajtok. <br>Nyomom a gázt és <br>Elviharzok. <br>Lassan úgy érzem, hogy <br>Nem vagyok. <br> <br>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

A szívem dobog, és hős ritmust ver, <br>De menetelni, vágtázni nem mer. <br>Szívem dobog, minek ez irama? <br>Meggyötörte az élet és a ma… <br> <br>A szívem továbbra is lendülne, <br>Ha nem volna, mi mindig fékezze. <br>Én most súgok neki, csak előre… <br>Hagyja el azt, ami most a féke. <br> <br>Vecsés, 2000. február. 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Önvallomásban a tanács… <br> <br>Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni, <br>Hangok, szavak, érintések között kalandozni… <br>Csak lendülni előre az élet ritmusában, <br>Az élet írta, mindennapi szimfóniában. <br>Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon, <br>Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon… <br>* <br>Alkotni a népemnek, <br>Filozofálni létnek. <br>Cél az összes halmazok! <br>Vannak hanyatló napok… <br>Felkelő, új holnapok… <br>* <br>Érzékeken és értelmeken keresztül élni, <br>Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni. <br>* <br>A művészet az írói szenvedély ámokfutása, <br>Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására! <br> <br>Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok, <br>Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok… <br>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok. <br> <br>Lelkem, kacarászgatva dudorász, <br>Tűrésem képmutató lélekmáz. <br>Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz! <br>A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász. <br> <br>Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat, <br>Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat! <br>Bilincsem nem ad okot aggodalomra, <br>Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra! <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban! <br>Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban… <br>A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban. <br> <br>Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom, <br>Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom! <br>Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom... <br> <br>Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>