(Senrjú) <br>Mind igaztalan <br>A sok, mázas hízelgő. <br>Ők nem barátok! <br> <br>Kik, nem akolbólítottak, be sem vettek… <br>A csapatba, csak ők lehettek. <br>Én meg künn a hidegben nézek befelé. <br>A szívemet is hideg lelé. <br>* <br>Képmutatóak, <br>Kik a hízelgést szülik. <br>Védekezni kell! <br> <br>Vecsés, 2002. május 23. –Kustra Ferenc József- íródott: senrjúkban és bokorrímesben, önéletrajzi írásként. <br>

E szegény kis Magyarország védelme, <br>Egyedül a mi gondunk már eleve. <br>A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk! <br>Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk. <br> <br>Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik… <br>Hazafiúi kötelesség nekik, <br>Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert <br>És jó képet vágni a királyhoz, mert… <br> <br>Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon. <br>Imádkozz… beszorulunk várba vajon? <br>Nagyságon vitézlő atyámfiai, <br>Keserű gondolat és most a kard ki?! <br> <br>A nemes országunkat megtartani. <br>Ebgondolat véres kardot mutatni? <br>Idegen nemzettség lábát megvetni <br>Jött. Mi meg itt… országot megtartani. <br> <br>Őfelsége inte; férjünk törökkel. <br>Alkudjunk meg, az idegen őrökkel? <br>Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk! <br>Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk! <br> <br>Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen, <br>Összeszedi aranyunkat a végeken. <br>Falu és szántó nélkül nincsen vár, <br>Még csak hódít török… kizsigerel már. <br> <br>A ravasz bevonult már Szigetvárra, <br>Onnan hív minket szpáhikkal csatára. <br>Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő? <br>Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő? <br> <br>Keresztyén seregek zsoldosaitól <br>Mit várhatunk, mint felszabadítótól? <br>Ők is egymással vannak elfoglalva <br>És nekünk is jó a nagyok hatalma… <br> <br>Meghalt Mátyás király óta igazság, <br>Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság! <br>Ő magyar volt, bár horvátnak született, <br>Vezető az óta sem teremtetett. <br> <br>Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt? <br>Imádkozom végig az esztendeit. <br>Középkorban, döngölt földvárban ülve <br>Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve? <br> <br>Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József <br>

Filozófia a hazaszeretetről… a magyarságról! <br> <br>Merre és hová visznek az utak, <br>Mert látom, a végtelenbe futnak, <br>De nincs kitéve iránytábla, <br>Nincs, de tán’ más &bdquo;hazába”? <br> <br>Nekem nem kell az új út, <br>Nekem jó a régi fúrt kút, <br>Innen jól látom a csillagösvényt, <br>Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt. <br> <br>Minek is menni, ha nem akarok? <br>Mi legyen… a fejemen vakarok, <br>De már eldöntöttem, nem megyek! <br>Nálam, helyükön maradnak a hegyek! <br> <br>Maradok! Engem ne küldjön senki sehova <br>Mert én ide születtem, nekem ez a haza! <br>Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében, <br>Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében… <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József <br>

(Anaforás) <br>Hmm… ha nem függnék, uralkodó &bdquo;összes” körülményemtől, <br>Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. <br>Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, <br>Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? <br>* <br>(Senrjú) <br>Nem is én döntök, <br>Körülményirányítás! <br>Sors, rég’ elhagyott… <br>* <br>Fekete fátyol <br>Megmaradt, csak az enyém! <br>Rég’ elhagyott sors… <br>* <br>Születésemkor <br>Borús égen, csillagok? <br>Elhagyott rég’… sors. <br> <br>Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem, <br>De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem. <br>A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig, <br>Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig… <br> <br>(Anaforás, halmazrímes, belső rímes) <br>Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül, <br>Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül. <br>Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül, <br>Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül. <br>* <br>Ó! Ha nem függnék <br>Mástól! Szeretet lengne… <br>Gonosz emberek! <br>* <br>Éjsötét fátyol, <br>Távoli erdőségbe… <br>Levélzizegés. <br>* <br>Adjatok éltet, <br>Fekete nélkül békét! <br>Csillagfény magány. <br>* <br>Szél dalolása, <br>Elrepítheti rossza? <br>Ez felnőtt mese… <br>* <br>Kihalt parkban rendszeresen meditálok, <br>Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok… <br>Kihalt parkban, keresem elveszett életet, <br>Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este, <br>Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve. <br>Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve… <br> <br>Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként. <br>

Végre! Az idén is eljött a tavasz, <br>Reggel köszöntek a madarak; szevasz. <br>Madár csivit a csalhatatlan jele, <br>Végre ideért a tavasz eleje. <br> <br>Levegő melegszik, <br>A hideg öregszik, <br>Életritmusunk növekszik, <br>Tavaszi zápor leesik. <br> <br>Vecsés, 2015. február 26. –Kustra Ferenc József- írtam: Versben és 10 szavasban… <br>