Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag. <br>Szerettük a meleget, ellene ez fakad. <br>Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém, <br>Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném. <br> <br>Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz, <br>Ebből egy idő után nekem elegem lesz, <br>De semmi nem számít, nem félünk a mától, <br>Most, el kell búcsúznunk sok, szép kis virágtól. <br> <br>A lilaakác ágai között már nincs kicsiny virág, <br>Levelét hullajtja, elmúlik neki is ez a világ. <br>A szél egyre jobban befúj a nyitott ajtó résén, <br>Elmegy a meleg… jő a hideg, becsukjuk a végén. <br> <br>A tűlevelek azonban megmaradnak, <br>Túlélők, ők temetőbe nem vonulnak… <br>De ha majd esik az eső, akkor én kiállok… <br>Ha csorog az arcomon... élvezem, nem kiáltok… <br> <br>Őszi széltől zúg, zeng a táj, <br>Kopaszodó fáknak ez fáj… <br> <br>Most várható az, hogy jő a vaskosabb idő, <br>Sok nehézség is, mi emberre nehezedő… <br>A nyár-elmúlással gondoljunk arra, <br>Lesz majd, még tavasz, készüljünk új harcra! <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 4. – Kustra Ferenc József <br>

Ó, hogy mily’ ez a reggel… <br> <br>(Leoninus) <br>Darázsszárnyai vannak a reggelnek, közben a nap sugarai már perzselnek… <br>Az éji álmok teveháton elgaloppoznak, engem meg itt hagynak… új mának! <br> <br>(Kétsoros, bokorrímes) <br>Az elalvó álmokat az erős fény biz’ elkergeté, <br>Ablakon a fényerő már besüt, a melót megkezdé… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 13 -Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is, <br>Ördög leszólt a falról, kén’ ahhoz egy hajó is… <br>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is… <br> <br>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog, <br>A baj azonban nagy, mert az erős horgonykezelő nem mocorog… <br>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog. <br> <br>Vecsés, 2023. július 29. - Kustra Ferenc József <br>

De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék, <br>’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék… <br>Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon, <br>Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon… <br> <br>Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen, <br>Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben. <br>Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak, <br>De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak… <br> <br>Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen… <br>Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek… <br> <br>Vecsés, 2020. november 11. -Kustra Ferenc József - írtam: &bdquo;iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>

(Bokorrímes csokor) <br>A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél, <br>Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél… <br>Mintha méz csurranna az ajkaidra, <br>Miben benne van egész ég-föld bája… <br>Összeolvadva ebben a sajátos jelenségben, <br>Még az angyalok kórusban sem dalolhatnak szebben. <br> <br>Már évezrede folyik a szenvedésünk <br>Mások irigylik szabadságunk, de élünk! <br>Vannak dolgok, amiket eltemettünk, <br>De lám-lám… mégis középnemzet lettünk. <br>Ami álmokat láttunk, az a múlt, a jövendő kínja, kéje, <br>Dicső harcok szent emléke, a tovább élés egy nagy meséje… <br> <br>A magyarság tovább élhet még és talán keseregve harsog, <br>A szokás szerint meg a kicsikéinknél kiesik a tejfog. <br>A magyarok kulcsolt kezű fohászát más náció imigyen meghallja, <br>Mint buzgó szív is sugallja, imádságos nyelvünket az Isten is hallja. <br>* <br>(leoninus) <br>Földi lét, örök élet kötő szála, magyar az Istenéhez, utat megtalálja. <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Rudnyászky Gyula [1858-1913] azonos c. verse átirataként. <br>