Született és hithűvel telt magyar vagyok a történelmünkbe… <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe… <br>A némaságnak bennem nincsen otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Én teljes magyar ember vagyok, igy neveltek, így tanítottak… ki más… ti igy haltok? <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Bakó velem nem tárgyal, <br>Akkor se, ha bárd van kezébe! <br>Halál, érdemem? <br> <br>Volt, hogy kivégzőosztag <br>Sorba állt és már csak úgy lőttek. <br>Magyart ölni jó? <br> <br>Tán’, rám rivallnak = magyar! <br>De én biz’ nekik ellenállok! <br>Én: magyar vagyok! <br>* <br> <br>[Kínai: 27 szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)] <br>Magyarul: <br>Élni akarok! <br>Magyart tettem társamul! <br>Mért’ támadnak... agyalok, <br>Pedig nem csalok! <br>* <br> <br>(Tíz szavasok) <br>Van nekünk királyi koronánk, <br>Ezer éve István király hagyta ránk. <br> <br>Van nekünk magyar hazánk, <br>Nagy királyunk, ezer éve bízta ránk. <br> <br>Van nekünk fölséges magyar lelkiségünk, <br>Ehhez társul magas szintű eszmeiségünk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Mi <br>Mindent <br>Megértünk! <br>Nagyon adja: <br>Eszmeiségünk! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Kalapom, <br>Magyar! Lengetem… <br>Légy velem! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Mi együtt mindig <br>Csak magyarul beszélünk! <br>Ez anyanyelvünk! <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szó, amit suttognak a fülembe… magyar a szó, jó, ha mondják szemembe… <br>A néma szónak bennem nincsen semmi otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Ízig-vérig magyar ember vagyok, igy neveltek föl, tanítottak… ki más… majd igy halok. <br> <br>Vecsés, 2024. május 21. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, <br>önéletrajzi írásként. <br>

Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… <br>Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! <br>Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, <br>E tudattal kacagok a vezetékszár végen… <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos, <br>Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos. <br>Nő a számuk az elesetteknek, <br>Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek… <br> <br>Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt, <br>De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséljük az eseményt. <br> <br>Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes? <br>De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes! <br>Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes… <br> <br>Zöld fűben is lehet ma már síelni, <br>Nem kell kicsit se nagyon ijedni, <br>Persze egy mozdulatlan sziklának menni? <br> <br>Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt! <br>De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt. <br>Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett. <br> <br>Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás <br>De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más. <br> <br>Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába… <br>De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni! <br> <br>Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk, <br>Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk… <br> <br>(septolet) <br>Világ csodálva, <br>Háború szokásba. <br>Gránát dobálva… <br>Másik lovára. <br> <br>Száraz pogácsa, <br>Lövészárokba… pofámba! <br>’Nyugat’ pojáca. <br> <br>(HIQ) <br>Életünk <br>Vajon mit hoz még? <br>Száj tátva. <br> <br>Csak játszva <br>Lehet-e élni? <br>Lekésni <br> <br>Járj járva <br>Ne hallgass másra! <br>Még van front… <br> <br>Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként. <br>

Vedd kezedbe, Uram, életem magját;<br>csírázzon abból szeretet s megnyugvás.<br>Lelkem nyugodt vizekre evezzék,<br>csónakom vad hullámok ne hergeljék,<br>s add meg a szélnek, mi jár,<br>hadd vigye szívem országokon át.<br>Repíts égig, s onnan vissza soha,<br>hisz szívem fellegekbe vágy,<br>most izmos felhők hátán bús haláltáncot jár.<br>Napsugár itatná fájó szívem könnyeit,<br>szél szárítaná vérző lelkem cseppjeit.<br>Ó, mi fájó e múló gondolat;<br>tudni, hogy ember vagy, s elrendeltettél,<br>s lettél, aki vagy, senki a zord világ kietlen peremén.<br><br>2010.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Társsal a magány, zsákutcába bevezetett, <br>És nem emlékszik ember, mikor is nevetett… <br>Kapcsolat már elvesztette... míves veretet. <br> <br>Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép, <br>Akkor még volt szeretet... immár álomkép. <br>Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk, <br>És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk. <br> <br>Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe, <br>És távolodunk egymástól a délibábi messzeségbe. <br>Mára már kiveszett a puszilkodás, másik keze megfogása, <br>Finom és szép szavak… nincsenek, folyik is már a korrodálása… <br> <br>Beszélgetni? Hát az már nem megy, a sértődöttség előre vonul, <br>Ebben aztán, a maradék együttérzés, véglegesen lekonyul. <br>A baj csőstől jön, nincsen akadálya, lassú öregségnek a sámfája, <br>A bajok meg, a világért sem kerülnek el, ide-nyíl az úttáblája! <br> <br>Nekem mélyen alvó tippem sincs, hogy milyen lesz az életvég, <br>Ilyen vénséges korban, már mit sem számít a mellszélesség. <br>Öregen már úgy tűnik, büdös a légfrissítő is, <br>Semmi sem jó már, mert marad az öregség… biz', csakis! <br> <br>Vecsés, 2009. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes versformában. <br>