Múltamban vájkálás… <br> <br>Hatvannyolc vagyok, régen volt minden, <br>De a vágyódásom él, már másom sincsen, <br>Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen…. <br> <br>Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő <br>Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő! <br>Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel, <br>Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel. <br>* <br>Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek, <br>Igy csukott szemmel a múltamba révedek, <br>De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek. <br> <br>Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek, <br>És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek. <br>Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok? <br>Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok. <br>* <br>Megéltem a mélységet a magasságot <br>Megéltem én az illúziós vágyálmot, <br>Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat! <br> <br>Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent <br>És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent… <br>Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket, <br>Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent… <br> <br>Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás. <br>

Múltamban vájkálás… <br> <br>A múlt, torzó árnyai köz bujkálni… <br>Kézzelfogható tények közt vájkálni… <br>Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni… <br> <br>A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még, <br>Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még… <br>A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr, <br>Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör… <br>* <br>A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni, <br>Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni, <br>Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni. <br> <br>Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek, <br>De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek… <br>Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben <br>És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben! <br>* <br>A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép <br>Színes emlékeim, arra emlékszek, szép <br>Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép. <br> <br>Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk <br>Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot. <br>Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet, <br>Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet. <br> <br>Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás! <br>

Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán és a pénzéhesek okán és ez a napi téma! <br> <br>(3 soros-zártükrös trió) <br>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell! <br>Főként háborúban meg főnököt fényezni kell… <br>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell. <br> <br>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta, <br>Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa… <br>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta. <br> <br>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak &bdquo;EURÓ milliárdok”, <br>Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók… <br>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak &bdquo;EURÓ milliárdok”. <br> <br>Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már… <br>

A poéta vallomása… <br> <br>Élet, eltörhet <br>Mint stráfkocsi tengelye. <br>Gyalogút, merre? <br> * <br>Írnék én már valami jót is… <br>Hangulatom borongós most is… <br>Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…? <br>Ha más életbe átmehetnék… <br>* <br>Lehetőségek <br>Már semmire adottak. <br>Kósza nézések. <br> <br>Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József- írtam: Versben és senrjúban, önéletrajzi írásként <br>

Versben és oximoronban elmélkedés… lehetnék én… <br> <br>[Nem vagyok senki, de lehetnék:] <br>Erdőkerülő, fő erdész, esetleg <br>A szomszéd tanyája körül, tán' végleg. <br> <br>Lokomotív első mozdonyvezetője <br>Az erdei kisvasúton, minden este. <br> <br>Lehetnék matek tanár, megoldanék minden kivonás egyenletet, <br>Ha úri kedvem úgy tartaná, erre tanítanám a gyerekeket. <br>* <br> <br>[Nem vagyok semmi, de talán valaki lehetnék:] <br>Híres poétává lehetne válni, <br>Ha tudnék ceruzával verset írni. <br> <br>Híres haikuíróvá válni, <br>Ha tudnék 'szépes' haikut írni. <br> <br>Híres novellistává válni, <br>Ha tudnék szép novellát írni. <br>* <br> <br>[Nem vagyok falkavezér, mert akkor lehetnék:] <br>Akár nagy politikusi-segéd talpnyaló, <br>Lehetnék milliárdos, gaz, nagy vállalkozó. <br> <br>Vagy legalább akkor, kakas a saját trágyadombomon, <br>Még azt sem bánnám, ha tyúkok nem törnek rám tolakodón… <br>* <br> <br>[Hmm…] <br>Állítólag a szabadság vezeti a tömeget, <br>Akkor én miért keverek penészes életpépet? <br> <br>Aki bíz' vér-farkas akar lenni, <br>Farkasként, farkas módon kell élni <br>És farkasokkal kell vonítani! <br> <br>Mit <br>Akar, <br>Az élet? <br>Hideg a lét… <br>Szeretet meleg! <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 12. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>