Utamon sár, tócsa s megannyi árok vár,<br>Lépteim gyorsak, szaporák, előttem mocsok,<br>Mögöttem kiéhezett hiénafalka vár.<br>Válaszút elé terel megannyi erő, most küzdj,<br>S válassz, vagy tested lesz a várva várt etető.<br><br>Nem tágít a gaz dögevő, életem megrontója lesz ő,<br>Várja fáradt, elvérzett testem porba-hulltát,<br>Hogy vigadjon s örömtáncot járva kacagjon.<br>Ez lenne a torz, vad világ, hol a vadnak mindent,<br>S nekem, fáradt utazónak megvetés dukál.<br><br>2013.

Ahogy számmá lesz<br>Ember rend rendszerében...<br>Embertelenség!

Kellemeset kerekeztem, alig visz a lábam,<br>Belesajdult ülő részem, meggörbült a hátam.<br>Holnap érzem majd igazán, milyen volt a túra,<br>Bicegek, és hősként vallom, jót tett ez a kúra.<br><br>Reggel majd ha felébredek <br>Izomlázzal verekedek.<br>Hiába döf szúrós kardja <br>Mélyen bent a csontjaimba,<br>Ha felállok belerúgok,<br>Őkelmével nem gatyázok.<br>Elviszem majd kerekezni,<br>Büntetésből ez jár neki.<br><br>Harmadnapra ismét mentem, hű de vitt a lábam,<br>Edzett lett az ülőrészem, jól ível a hátam.<br>Holnap érzem pöpec lazán, sikkes ez a túra,<br>Derűs arccal vigyorgok majd, csábító a kúra.<br><br>Csábít bizony szép a látvány,<br>Megelőzött egy néhány lány.<br>Ám nem vagyok lépes mézes,<br>És egyáltalán versenyképes.<br>Lemaradtam mint egy csiga,<br>Nem tűrnek hát a partiba.<br>Így aztán csak egymagamban,<br>Bicajozok komótosan.<br><br>Hébe-hóba kerekezem, alig visz a lában,<br>Fészkelődök a nyeregben, bele sajdul hátam.<br>Holnap biz én jót pihenek, várjon csak a túra,<br>Nem kell nekem olyan gyakran az a kerék kúra.

Hol a nyelvben honfitársam leltem,<br>Ott csak külföldi egyén személyem.<br>Hol szabadon szárnyal magyar lelkem,<br>Csak megtűrt idegen ajkú lettem.<br><br>Otthon - egy kolonc, hazafiatlan,<br>Itthon - nyűg-teher, megbízhatatlan.<br><br>Hatalomnak dilemma, évszázados kérdés...<br>Megkölönböztetetteknek lélekben vérzés.

Fafuvolán játszik a szél, <br>Zengve tapsol rezgő levél.<br>Erdő mélyén súgva regél, <br>Virágokkal tere-ferél.<br><br>Kóbor szellő világot járt, <br>Duhaj bátyjára ő nem várt.<br>A felhőkből cseppet szitált, <br>Lombok között illattal szállt.<br><br>Mikor ébred esti pára, <br>Hold sugarát megpaskolja.<br>Folyó vizét csiklandozva, <br>Felkeveri lágy habosra.<br><br>Rétet, mezőt simogatva, <br>Sustorogva elaltatja.<br>Szép estének tücsök dala, <br>A szellőt is elringatja.<br><br>Az erdőnek avar alja, <br>Reggelig lesz nyoszolyája.<br>Ha felébred holnap napja, <br>Ide ér majd tán a bátyja.<br><br>Vizes dunna ült vállára, <br>Szomjas növény alig várja.<br>felüdülést hoz a tájra, <br>Véget ér a hőség dráma.<br><br>Virgonc szellő és a bátyja<br>Bocskort húzott nedves lábra,<br>Úgy indultak az országba<br>Fafuvolán furulyázva.