Mikor a lelkem útra kél, <br>Elkíséri az esti szél. <br>Mikor a lelkem jót remél, <br>Halkacskán... zúg az esti szél. <br> <br>Szemem az alkonyat tűzébe réved, <br>Oly szép, hogy az esti szél is eltéved. <br>Lelkem azonosul a naplemente fénnyel, <br>És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel. <br> <br>Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás. <br>

Bús, könnyáztatta arcom az eső veri, <br>Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri… <br>Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok, <br>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet, <br>A végére lásd, hogy mindenki mivé lett… <br>Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull, <br>Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl. <br> <br>Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj, <br>Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj… <br>Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok, <br>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>A Hold fekete felhők fogságában él, <br>Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél… <br>Erőlködik, jól átnézne a felhőkön, <br>Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm. <br> <br>Van olyan, kinek napsugaras élete, <br>Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete… <br>Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok, <br>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok… <br>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. <br>Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok? <br>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. <br> <br>Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Állóharcba bonyolódtam <br>A lövészárok rám szakadt. <br>Nem lelem a gyalogásóm… <br>A nyeléről már leszakadt. <br> <br>Ásnék, de körmöm is törött, <br>Nincsen vezérlő csillagom, <br>Miért küzdök még, mint lökött? <br>Nincsen már ideám, álmom. <br> <br>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként! <br>

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret. <br>Csak messziről, túloldalról integet. <br>Szerencse adó jó isten, add nekem, <br>Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem! <br> <br>Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer, <br>Lopakodós az alkonyat, körbeteker. <br>De engem Ők csak kevésbé szeretnek, <br>Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek. <br> <br>Villám-szimfónia szól a sötétlő égből, <br>Feketés füst száll a sors hajókéményéből. <br>A forró vaskazánban fekete kőolaj ég, <br>A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég. <br> <br>Mindig is a mézes ajkaival csábított, <br>Én elvesztem örvényében, ő csak ámított! <br>Lehúzott a mélybe... <br>Le a meredélybe. <br> <br>Jobb volna végre embernek lenni! <br>Embernek, másnak nem... soha semmi! <br> <br>Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként. <br>

(leoninus csokor) <br>Húsvét! Mint katona a fegyverrel, itt flangálok kölnivízzel… <br>Keresem melyik házba kopogjak be, ott kit locsoljak kölnivel le? <br>Van nálam kétféle kölni is, hátha kell korosztályos locsolkodás is. <br> <br>Egy ház nagyon szimpatikusnak tűnt, de egy veszett kutya előtűnt! <br>Vigasztaltam, ne dühöngjön, meglocsolásra készülődjön… <br>Közben megláttam, hogy kan, locsolástól elálltam haladóan… <br> <br>De, kinyílt az ajtó, kicammogott egy idősebb hölgy bottal… fixírozott kritikával. <br>Ha már megálltam, kérdeztem is, hogy lehetne itt locsolkodnom is? <br>Mondta, ide rajtam kívül senki nem jön. Kapu nyitva, kért menjek be… szinte esdeklőn. <br>Mondta még: a kutya futóláncon, menjek bátran, bár nem a legjobb barátom! <br>Hozzátette, reméli kedvelem a vendéglátást, sonkát, tojást, kolbászt, pálinkázást! <br>Merthogy így tanulta, ő mindig készül és öröm neki, hogy egy férfit láthat vendégül… <br> <br>Egyből kaptam egy kupicát, kávét, mi lefőtt, s mondta, ha kérek a végére van befőtt. <br>Persze közben minőségi illattal meglocsoltam, no, meg áldott húsvétot kívántam! <br>Mondta míg sonkáztam, neki nincs senkije. Reméli igy jövőre is lesz valakije… <br>Elmenőben a kutyussal jól elbeszélgettem, de azért a közelébe se mentem… <br> <br>Vecsés, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: egy fenomenális húsvéti locsolkodásról, leoninusban. <br>