Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai… <br>Ki nem meri magát magyarnak nevezni? <br>Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat! <br>Nincs mese minékünk védelmeznünk kell családot, hazát, vagyis… önmagunkat! <br> <br>Mi mindig büszkék voltunk a saját névre, hogy &bdquo;Magyar”! <br>Persze okunk volt rá, méltán, mert dicső faj az magyar… <br>Sohasem fért gyávaság ezen nemzethez, pedig részesültünk üldöztetésben, <br>De ki magyar soha ne féljen, míg világ lesz… majd utazunk mi göncölszekérben… <br> <br>Hogy itt vagyunk, ezért sokat tettek ős apáink hajdanta, <br>Legyünk mi mindenképpen és méltón a &bdquo;méltóak” utódja. <br>Lelkesülve éljünk egész életben és bizony szívvel-lélekkel, <br>Tegyük meg mi is azt, amit a megírt sors szerint nekünk tenni kell. <br> <br>A történelmileg dicső pálya nyitott ám előttünk, <br>Haladjunk mi előre, rajt’ és mi előre siessünk. <br>Szégyen és átok hulljon, gyávák meg árulók fejére, <br>Kik félnek kilépve tenni… a mindennapi harctérre. <br> <br>Ha már majd a harci dob pereg és zúg-bőg az ágyú javába, <br>Előre mindenkinek… akiknek kedves a magyar hazája. <br>Bár egy harcban sok szerető szív vére ömlik el, <br>Szabadságunk akkor majd, nagy diadalt könyvel el… <br> <br>Mert bizony, minket a &bdquo;nyugati műveltek” nem szeretnek olyan-nagyon sokan… <br>Mi végül is kicsi ország vagyunk… de, magyarok tizenöt milliónyian. <br> <br>Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: Petőfi István, &bdquo;Nos barátim” c. ver-se átirataként. (Verbász, 1848. Írta: Petőfi István: 1825 – 1880) [Közzétette Mucsi Antal Toni műfordító.] <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon, <br>A sorsom úgy elintézett, mint egy ízig-vérig érdekelt… bántón… <br>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon. <br>* <br> <br>(anaforás LIMERIK csokor) <br>A sorsom… szemetek szemetje, <br>Nálam bíz’ nem volt nagy keletje. <br>De szél ellen bizony <br>Nem lehet… jaj bizony. <br>Látom, van sorsnak irány fénye… <br>* <br> <br>(anaforásban) <br>A sorsom ellen vajon mit lehetne tenni? <br>Bizony látom én: csak a jó nagy semmit tenni. <br>A sorsom könyvéből kiradírozni mit sem lehet, <br>Csak figyelem a fejem felett gyűlő fellegeket. <br>A sorsomban van az utóbbi 48 év is, ma van, <br>Tenni nem tudok, olyanok... rossz körülmény van. <br>* <br> <br>(anaforás senrjú csokor) <br>Ami hátra van, <br>Az is így telik? Hogyan? <br>Pedig volt remény… <br>* <br>Ami szépséges <br>Volt, reményem… gödörbe… <br>Pedig volt remény… <br>* <br>Ami megtörtént… <br>Reményem szétzilált lett. <br>Pedig volt remény… <br>* <br> <br>(anaforás, 10 szavas) <br>Ami hajthatott volna megszületnem… <br>Akkor nem keseregnék. Ó, minek születtem? <br>* <br> <br>(anaforás, 15 szavas-6 sorban) <br>Ama negyvennyolc <br>Éve <br>Szánkázok lefele… <br>Sorsomban hithű ítéletvégrehajtó… <br>Sorsom nem mesemondó… <br>Átkom tart, rendesen megvalósuló… <br> <br>Vecsés, 2021. november 3. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’. <br> <br>(leoninus) <br>Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok… <br>De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal! <br> <br>Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm… <br>Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen… <br> <br>Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva. <br>* <br>(senrjú) <br>Éber is lettem, <br>Mától öregség ilyen? <br>Redőnyömet le… <br>* <br>(senrjon) <br>A kecském sufniban van, <br>Most mekeg, ez csendet így akar? <br>Kos! Tán’ nőre vár? <br>* <br>Kínai= &bdquo;Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen) <br>Van <br>Nekem is, egy élőm van… <br>Ó, Te csend… <br>Ha lét van, van… van. <br> <br>Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem? <br> <br>Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában. <br>

Nagy nap lesz augusztus tizedike, <br>Poéták nagy összejövetele. <br>Lesz ott evés, ívás, öröm, mulatság, <br>Még a végére lesz tán’ táncmulatság? <br>Győzött sajnos ez a ronda élet, <br>Törődik is ez… álmom mivé lett. <br>Hej! Pedig szerettem volna Szegedre menni, <br>Ott poéták… egész este veletek lenni. <br>Lélekben veletek leszek és én is mulatok, <br>Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok. <br>Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek. <br>Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek. <br>Pedig én igyekeztem, könyörögtem, gazsuláltam! <br>Lám hiába minden, fölöslegesen ácsingóztam… <br>Vecsés, 2013. augusztus 08. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, <br>Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? <br>Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, <br>Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? <br>* <br>Összekötözött <br>Bokával menekülni? <br>Kínlódva várni! <br>* <br>Kilátástalan, <br>Ha nincs kilátás hegyről… <br>Futni? Csermelyből? <br>* <br> <br>Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! <br>De tudják-e, hogy csak híresztelik, ők a megmondók? <br>* <br>A gyakorlatban <br>Mi valamirevaló? <br>Életiskola! <br>* <br>Megoldások és <br>Vágykeltők, erősítők. <br>Kilátástalan? <br>* <br> <br>Van, hogy a tornyok is csak úgy magukba dőlnek, <br>Mert amik magasak, azok le is fekhetnek… <br>Összedőlhet, mert berobbantják, vagy lassan, földrengéstől, <br>És ha még látjuk is, akkor szív remeghet rettegéstől… <br>* <br>Pap, ha prédikál, <br>Ő megmondja a tutit! <br>De kinek? Mi bűn? <br>* <br>Befolyásolhat <br>Bármi, ami szembejön. <br>Negatív utak. <br>* <br> <br>Ködben menve eltévedni, nem is olyan nagy művészet, <br>Ott hamar megérzi tévelygő, mi kéne… az egészet. <br>A ködben biz' nincs okosság, csak botorkálsz, mint vak a sötétben, <br>És nem tudod, mi lesz a vége… mint rózsaszín leányregényben? <br>* <br>Megoldások és <br>Lehetőségek. Vágyak! <br>Reményvillanás… <br> <br>Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban írva <br>