Adjon Isten, ház uram! <br>Jöttem, locsolni akartam. <br>Nem Önt persze, hanem a nőket, <br>Uram engedjék, kérem Önöket. <br> <br>Látom, van itt sonka, pálinka, <br>Látom, vendégeket várnak ma. <br>Én itt vagyok a kölnivel, <br>Locsolnék szép szerivel. <br> <br>Nos, akkor kérem, van nő itthon, <br>Vagy levezetem dühöm a főtt tojáson. <br>Hívjanak meg kérem, sonkára, tormára, <br>Utána csak locsolhatok nőket máma? <br> <br>Kedvükre tennék, meglocsolnám őket, <br>Kedvükbe járnék, bekölnizném őket. <br>Akkor hát én a vendég kérdezi: <br>Most már végre szabad-e locsolni? <br> <br>Vecsés, 2012. április 7. – Kustra Ferenc József <br>

Nehogy már beijedjetek, kedves asszonyok-lányok, <br>Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok… <br> <br>Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással, <br>Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával… <br>Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással. <br> <br>Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat. <br>Ja! És a végére kapom a reggeli utáni habos kávémat? <br>Legyünk túl ezeken, le akarom aratni hiányzó babérokat! <br> <br>Álljatok csak nagyság szerint sorba, <br>Hogy pacsuli gőz se menjen kárba… <br>Álljatok csak nagyság szerint sorba. <br> <br>Micsoda élmény lesz titeket húsvétilag meglocsolni, <br>Már csak röviden kortyolok kávémból, biz’ neki kell fogni! <br>Ja! Jut eszembe a kardinális kérdés; szabad locsolni? <br> <br>2009. március 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

Szép nap ez a mai. <br>Ni, csak, nyúl alatt a tojás. <br>Asztalon meg sonka, süti, <br>Itóka, meg még sok más. <br> <br>Eljöttem, hogy ünnepeljünk, <br>Egy kis időt együtt töltsünk. <br>Van-e itthon lány s néni <br>És szabad-e őket locsolni? <br> <br>Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József- íródott: locsoló versikének. <br>

Locsolni, <br>Sonkázni, <br>Kávézni… <br>Örömködni! <br> <br>Jó napot kívánok! <br>Húsvét van, locsolok. <br>Megengedik vagy sem, <br>Nekem meg kell tennem. <br> <br>Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József <br>

Finom, kellemes étek, <br>Ez az, mit róla vélek, <br>A húsvéti sonkáról. <br> <br>Gyönyörű szép a látvány, <br>Vendégnek terít a lány, <br>A húsvéti sonkából. <br> <br>Mi jó helyről szereztük, <br>Hozzáértőtől vettük, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Lajos apó ki levágta, <br>Pácolta és adjusztálta, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Tudja biz’ a páclékészítést, <br>Nagyon érti a füstölést, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Nejem volt ki megfőzte, <br>Nem teszi ki a szögre, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Én feladatom felvágni, <br>Emberesre szeletelni, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Nálunk mindenki szereti, <br>Kedveli, sőt megeszi, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Finom, füstölt az illata, <br>Ennivaló a disznó fara, <br>A húsvéti sonka. <br> <br>Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József <br>