(3 soros-zárttükrös) <br>Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem, <br>Öregségem végén, nekem is sorsom, hogy el kell mennem… <br>Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem. <br> <br>(Leoninus) <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik, <br>Én meg üresen eszem a szárazkenyeret, mi biz’ le nem folyik. <br>Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt, <br>Nem bánom, én élvek nélkül élem múltat és a jelent… <br>Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat, <br>Vajh’ ennél nem volt volna, nagyobb terhem, győz akarat. <br>Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot, <br>Nem érdekel, bár csaknem rongyos vagyok, kunyhómban elvagyok… <br>Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg, <br>Hidegtől testemet, eddig is mindig, régi ruhám védte meg… <br>Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt, <br>Ez nagyon fáj, gyötri lelkemet, és méregként emészti el aszt… <br>De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt. <br> Vecsés, 2023. május 3. -Kustra Ferenc József- íródott; Lauka Gusztáv (1818 – 1902) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító] <br>

Cinkék éneke<br>Túrára hívogató.<br>Kedv teremtő dal.<br>Nem költözik...jó neki,<br>Van ki télen eteti.<br><br>Kis rozsdafarkú, <br>Bozótban mint víg gyümölcs.<br>Daloló bokor.<br>Kedves hanggal énekel,<br>Kitüntetést érdemel.<br><br>Csuszka, és harkály<br>Fáknak törzsén kutatók.<br>Nagy rovarírtók.<br>Vérükben a gyógyítás,<br>Egyik sem volt iskolás.<br><br>Alj-bozót ága <br>Lombok alatt megnyúló.<br>Árnyék szabály! <br>Alant rigó kapirgál,<br>Kukacokat huzigál.<br><br>Veréb sokaság,<br>Mindenütt élelmesek.<br>Csipogó banda.<br>Városban vagy erdőben,<br>Otthonra lel ügyesen.<br><br>Szelíd gerle pár,<br>Fészke ügyetlen kosár.<br>Fióka félhet.<br>Szeretetnek jelképe,<br>Turbékol a szívekbe.<br><br>Kis-Duna mentén<br>Madaraknak édene-<br>Érint a béke.<br>Akad itt bőven termés,<br>Bús léleknek menekvés.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 11.

Lágy bársony kehely,<br>Reményt parázsló szépség.<br>Piros-pozsgás lét.<br><br>Nyári csókot küld,<br>Ábrándos gyönyörűség.<br>Pipacs-szerelem.<br><br>Kalászban parázs,<br>Tüzel a naplemente.<br>Pipacs szirom ég.<br><br>Mezei álom<br>Ringató bíbor tenger.<br>Hullám-ölelés.<br><br>Kigyulladó est<br>Pipacsrengeteg felett.<br>Virág-lángolás.<br><br>Mint isten lelke,<br>Selymes pipacsok felett...<br>Béke-galamb száll!<br><br>Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.

Angyalok dala<br>Madarak torkából zeng.<br>Mennyei kórus.<br><br>Égi áldás száll,<br>Madarak énekével.<br>Angyal-közelség.<br><br>Énekes madár<br>Angyal hangjával szólal.<br>Léleknek manna.<br><br>Mennyei dalok, <br>Angyali érintések.<br>Madárcsacsogás.<br><br>Angyalok szállnak,<br>Simogató csicsergés.<br>Szívfeloldozás.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 14.- íródott: senrjú csokorban.

Régen indult a menet.<br>Már évtizedek óta<br>Váltottunk jegyet.<br>A sors menetel,<br>És tetteink nyomát <br>A múlt fátyla lepi el.<br><br>Elsuhant növekvő fák alatt<br>Az évekbe tömörödött <br>Egyedi pillanat.<br>Tartósított emlék megmaradt.<br>A végtelenség kapujában,<br>Kapaszkodva egymásban<br>Őrizzük a másikat...<br><br>És nem is olyan fontos,<br>A szó mennyire folytonos.<br>Elég a gondolat!<br>A lelkünk összeér,<br>Hittel idéz múltat.<br>Egybeolvad mával -<br>Tudjuk...egymásnak <br>Tartozunk hálával.