Ömlik a folyó,<br>Parton túl nyaldos vize.<br>Árvízveszély van.<br>Áradat sodor szennyet,<br>Mit kultúra teremtett!

Esti számadás… <br> <br>A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, <br>Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. <br> <br>Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, <br>Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. <br>Hogy miként látod visszanézve, magadba. <br> <br>Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, <br>Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem. <br>Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott, <br>Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott. <br> <br>A lemenő Nap, bíboros szép fényében. <br>A vöröslő és alaktalan felhőben <br>Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben? <br> <br>Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni, <br>Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni. <br>Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni? <br> <br>Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad, <br>Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad. <br> <br>Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József <br>

Esik az eső, de csöndesen, <br>Hallom, hogy kopog a flaszteren. <br>Időnként meg dézsából öntik, <br>Néha annyi van, hogy kiömlik. <br> <br>Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József <br>

Esik a tavaszi eső, <br>Vizes az út. <br>Ettől szép erdő, mező, <br>Téli kiút. <br> <br>Zöldül erdő és árokpart, <br>Vizes a fű. <br>Időjárás hozza tavaszt, <br>Ez már nem mű. <br> <br>Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József <br>

(leoninus) <br>A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem! <br>Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt… <br>Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok, <br>De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok… <br>Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán! <br> <br>Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként. <br>