Rácsosan úsznak<br>Csíkfelhők, égen furcsa.<br>Nem természetes.<br>A látvány már megszokott,<br>Nem firtatjuk az okot.<br><br>Gyárkémény füstje<br>Tornyos, kötél lég nyakán.<br>Jólét fontosabb!<br>Ember pusztít nagy hévvel,<br>Édent tapos erővel.<br><br>Elhízott beton,<br>Tápföld rég aszalódik.<br>Lét-tér kalitka!<br>Olaj ömlik naponta,<br>Életvíz már nem tiszta.<br><br>A Természet csonk,<br>Virtuális való...drog.<br>Jövő keserve!<br>Tanítás irányított,<br>I-gazság kuszálódott!<br><br>Látszat valóság<br>Kiváló, káprázatos.<br>Elrejt titkokat!<br>Pénz ma az elégtétel,<br>Utódoknak rossz vétel!<br><br>Tudás, vegyszer túsz<br>A lét. Föld jó áldozat.<br>Még facsarható!<br>Elit hiszi...túléli,<br>Sátán vihogva nézi.<br><br>2024. április 15. <br>A Föld napjára .

A Régiek megmondták;<br>Más felé fordult a világ!<br>...csak aggok károgták?!<br>Haladni kell fejlődve <br>A mai korral előre!<br>Az evolúció tetejére?! <br><br>Sistereg a rekkenő hőség,<br>Verejték cseppekből bőség...<br>Rövidre zsugorodott az árnyék, <br>Meglapul a tett, a szándék. <br><br>Adatrekordot jegyeznek hevesen;<br>Olvashatod a neten...<br>Itt a földön ilyen is megterem?! <br>Születőben van még egyéb más <br>Sokasodó megjósolt csapás,<br>Eddig nem tapasztalt változás. <br><br>Pilledt a repedt táj délibábja,<br>Torkát köszörüli hűsítő imára. <br>Fuldokol mező, erdő, lények,<br>És emberben a szikkadt lélek. <br><br>Hullámzó, ringó aszfalt terek,<br>Tornyosodó épület-rengetegek.<br>Táguló légüres térben <br>Úszik a Föld a szemétben. <br>Közben csapból folyik el a vére, <br>Beton kerül amputált tüdejére! <br><br>Kórt fecskendez büszkeséggel,<br>Hiú szakértelemmel,<br>Ostobaság tüneteivel <br>A gőgös bölcs-ő-ember. <br><br>Földünk embertől haldoklik,<br>És a nemzedék ha elalszik... <br>Elalél szikes, kopár talajon!<br>Nézhet majd az űr-ablakon?!<br>Tudományát zsebre teheti,<br>Ha nem lesz idelent senki. <br><br>A Föld az otthon, itt a haza,<br>Ez volt régen az Éden maga!<br>Valaha...<br>Hová fejlődik az ember agya?

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,<br>Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.<br>Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,<br>De nyugdíjas? megelégedett, mosolygós.<br><br>Az élet messze sodort minket egymástól,<br>Így túl sokat nem merítettünk egymásból.<br>Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,<br>Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.<br><br>Van két fiad, de sajna nincsen unokád,<br>Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.<br>Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,<br>Tudom, családodért mindent meg is tettél.<br><br>Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,<br>Születésed napján, többen is mulattunk.<br>Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,<br>Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked<br><br>Nincs mit tenni élted javát már leélted,<br>De, míg élsz, mi biz? szeretni fogunk téged.<br>A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,<br>Isten éltessen, jó sokáig éljél még!<br><br>Vecsés, 2005. augusztus 4. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.<br>

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által, <br>Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal <br>Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által... <br> <br>Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett, <br>Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett <br>A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett. <br> <br>Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek <br>Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek... <br>Közelg' azonban idő, történelem része leszek! <br> <br>(Septolet) <br>Kínszenvedés, <br>Ideálkeresés, <br>Cselvetés, <br>Összeszedelőzködés? <br> <br>Miért volt, ami eltolt, <br>Mezőségem nem volt... <br>Létem... csak holt? <br> <br>Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József <br>

Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét. <br>Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét. <br>Itt még az a tintapaca sem középre csebben, <br>Így igazi lét az első oldalon elcsebben... <br> <br>Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet, <br>Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket! <br>Milyen élet az, amit a lecseppent paca is beborít? <br>Kis széljegyzetet, így már az olvasás, kissé sem háborít... <br> <br>Vecsés, 2013. május 8. - Kustra Ferenc József <br>