A múlt-élet része is az idő… <br> <br>A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban, <br>És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban. <br>Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan. <br> <br>Fáj! <br>Idő <br>Múlása… <br>Megfékezni? <br>Létezhetetlen. <br>* <br> <br>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél, <br>Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél? <br>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél. <br> <br>Fa <br>Hangja <br>Is jajong, <br>Lombját fújja, <br>Ényészet szele. <br>* <br> <br>(&bdquo;Zhuzchici” kínai formában) <br>Idő, sorsomba piszkál, <br>És fülembe mórikál. <br>Emlékeim röppennek, <br>Az idő, sohasem áll! <br> <br>Már <br>Arcom <br>Ráncos lett. <br>Múló idó <br>Kegyetlen műve. <br> <br>* <br>Időhatáron <br>Mozgok, még kissé élek. <br>Utána nézek… <br>* <br> <br>Itt <br>Van az <br>Út vége? <br>Nem sok lehet... <br>Lejárt az idő? <br> <br>Ez <br>Lenne <br>A határ? <br>A nincs tovább? <br>Időm végén jár? <br> <br>Vecsés, 2012. október 1. – Szabadka, 2018. február 20.– Kustra Ferenc József – a verset, a 3 soros-zárttükrös -t, a &bdquo;Zhuzchici” kínai versszakot, valamint a senrjút én írtam. Az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe: ’Fáj az idő múlása’ <br>

(10 szavas csokor) <br>Pénzhatalmat sehogy ne akarj, <br>Mert lelkedben a torzulás lesz duhaj. <br> <br>Nem adnak semmit ingyen, <br>Mindig meg kell dolgoznod…rendnek imigyen. <br> <br>Sajátos küzdelem nélkül nincs eredmény, <br>Csak elvégzed-e azt mi küzdemény? <br> <br>A boldogság, pici szigeten lakik… <br>Nyújtsd érte kezedet, adják, akik. <br> <br>Üres-palotában egyedül, hideg falak között, <br>Olyan, mint elbújni magad mögött. <br> <br>Aki bátran halad az útján, <br>Szerencsével haladhat végig… az életútján. <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 5. – Kustra Ferenc József <br>

A süketcsendű <br>Faluban kutya ugat! <br>Ugatás koncert. <br>* <br>Gerle a dróton, <br>Csattogó csalogányok. <br>Önfeledt szépség. <br>* <br>Hajnali folyó <br>Csönd. Hullámfodrozódás. <br>Meredek vízpart. <br>* <br>Este nap lemegy <br>Folyó türként bíbortűz. <br>Ez láng nélkül ég. <br>* <br>Elhagyatott ház, <br>Rozsdás, bedőlt vaskapú. <br>Rozsdád kutyalánc. <br>* <br>Nyitva ólajtó, <br>Disznókat rég megették. <br>Eső szétmossa. <br>* <br>Gaz mindenfelé, <br>Változatottág az úr! <br>Virágok köztük. <br>* <br>Istálló fala <br>Kidőlt, tető majdnem ép. <br>Mestergerenda! <br>* <br>Szomszédok szintén <br>Kihaltak. Unalmas sincs. <br>Örökös sincsen. <br>* <br>Már csak öregek <br>Pár leszármazottja él… <br>Minden véget ér. <br> <br>Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről. <br>

Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van… <br> <br>Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek? <br>Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk. <br>Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’. <br> <br>Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’ <br>Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’ <br>A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked… <br>Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát… <br> <br>Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak. <br>Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva… <br>Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár… <br> <br>Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik… <br>Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy. <br>Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni? <br> <br>Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők. <br>Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű? <br>Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához! <br> <br>Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok… <br>Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott. <br>Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé… <br> <br>Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat… <br>Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek… <br>Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak… <br> <br>Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre &bdquo;Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…) <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Ő kit utolér a végzet és rogyadozik kábán, látszik, alig áll a lábán… <br>Összeomlik a lelkében minden, mert ráébred. semmi jól már nincsen… <br>Még jó, ha annyira magánál van, hogy felismeri, kötésig kakiban van… <br>(Régen a fából készült aszfaltot ellopták, most az ő életalapját rontják…) <br> <br>Érzi, hogy nagy a baj, leomlik lelkében minden és ez maga a nagy robaj… <br>Voltak vágyai, álmai, sőt tervei mik tovatűntek, közben meg, hogy dübörögtek… <br>Még annyi van benne, hogy tudatosan vánszorog... elesne, így nem ácsorog… <br>Már sír is kínjában, de könnyei sem lökődnek, néha-néha előkerülnek… <br> <br>Még épphogy végig tudja nézni magát, meghal? Nem érti sorsa óvatoskodását… <br>Születése óta csak szőte megváltó terveket, de nem értette embereket… <br>Tervezései jók voltak, másnak sikerültek, kezük alól sikerek kikerültek… <br>Ő meg csak szerencsétlen lúzer volt s lelkében a siker és sikertelenség bunyózott… <br>* <br> <br>(senrjon csokor) <br>Nincs semmi okos tanács, <br>Nincs már oly’ ami segíthetne. <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Álmai kártyavárát <br>Lehet-e újraépíteni? <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Nagyívű volt kártyavár <br>Projekt, zöldes, lakótelepnyi… <br>Lélek leomlás. <br>* <br>De folyvást éltek bajok, <br>Akadályok, gátló tényezők! <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Az öregsége már meg <br>Is mutatja a siker nélkült… <br>Lélek leomlás. <br>* <br>Öregedés… a véghez <br>Vezető út… mi sem nincs! Kasza… <br>Lélek leomlás… <br> <br>Vecsés, 2024. január 5. -Kustra Ferenc József- íródott leoninus és senrjon csokorban a véglegességről, önéletrajzi írásként! <br>