A tavaszról, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. <br> <br>Kopár faágak <br>Közt botladozik a szél. <br>Ágon, vastag jég. <br>Szállj tova téli álom, <br>Mikor tavaszra vágyom. <br>* <br>Pihen csillogva, <br>Havas, mesebeli táj. <br>Szikrázó napfény. <br>Még könyörtelen, konok, <br>Én türelmetlen vagyok. <br>* <br>Süvöltő szél a <br>Lombok között, rémisztő. <br>Nagy hidegérzet. <br>Bennem ébred kikelet, <br>Óhajtok csodaszépet. <br>* <br>A csendfutamot <br>Játssza szél a hárfáján. <br>Villanydrót libeg. <br>Életerőt, pezsdítőt, <br>Léleknek gyönyörítőt. <br>* <br>Szél, játékosan <br>Kavarog, bimbó-erdőn. <br>Nyíló életek. <br>Szellő fújja tincseim, <br>Cirógassa szemeim. <br>* <br>Virágok szirmán <br>Egyensúlyoz az új fény. <br>Derűs csillogás. <br>Napsugarat, meleget, <br>Gyógyítsa a testemet. <br>* <br>Rózsavirágzás, <br>Zöld levelek, üde szín. <br>Csokorba kötés. <br>Kertembe sok virágot, <br>Mámorító illatot. <br>* <br>Természet ébred, <br>Madarak is dalolnak. <br>Patak, csörgedez. <br>Madárdalra ébredjek, <br>Velük dalra is keljek. <br>* <br>Harmatos fűvön, <br>Virágrügyek pattannak. <br>Eső… kezd esni. <br>Enyhe tavaszi zápor, <br>Fusson át a határon. <br>* <br>Magányban várni! <br>Pompázatos és zöld fű. <br>Minden kinyílik! <br>A friss puha pázsiton, <br>A lábam hagy száguldjon. <br>* <br>A hajnali köd <br>Már távolodik, oszlik. <br>Sárga napkelet. <br>E sok szépet remélem, <br>Mind, veled átélhetem. <br>* <br>Szunnyadó vágyak <br>Ébrednek felpörögve. <br>Újhodik minden. <br>Tavaszra, ha, majd hozzám <br>Szállsz a Fortuna lován. <br> <br>Vecsés-Szabadka, 2017. február 12. - Kustra Ferenc -- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ”Szállja tova téli álom”! <br>

Kora előtt járt,<br>Zseniális alkotó.<br>Sípok mestere!<br>Kegyeiért versengtek,<br>Magasságos egyének.<br><br>Istenadta szép<br>Bach orgona-játéka.<br>Mennyei zene!<br>Gyógyít emberi lelket,<br>Elűz sötét felleget.<br><br>Isten házában,<br>Égieknek szánt szózat.<br>Dicső alázat !<br>Angyaloknak tetsző mű,<br>Sokaknak egyértelmű.<br><br>Mórahalom, 2024. május 10.

Akácillatú<br>Csend-lepel a tájon...<br>Bódító az est.<br><br>Nap sugarában<br>Olvadt felhők lilulnak,<br>Bódít az alkony.<br><br>Bíbor nyugalom<br>Lélek tükrébe kacsint,<br>Bódult békét hint.<br> *<br>Szunnyad a remény... <br>Egy szebb holnapot ígér!<br>Bódítós álom? <br><br>Bódító alkony...<br>Bódult békét hint széjjel?<br>Csak álom bódít!<br><br>Bódult béke vágy...<br>Lila álom széjjel száll.<br>Olvadt remény hűl!<br> *<br>Az est itt békés, <br>A béke sötétedik.<br>Hűvös mindkettő!<br><br>(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.) <br>Mórahalom, 2024. május 11.

Uszály úszik,<br>Súlya húzza.<br>Lassan halad<br>Vizes útja.<br><br>Vizes az út<br>ÁR emeli,<br>Uszályosnak<br>Kedvét szegi.<br><br>Kedvét szegi <br>Az ár vize,<br>Jól jönne tán<br>Egy sztráda ide.<br><br>Vizes sztráda<br>Kikövezett,<br>Hát ez az út<br>Hová vezet?<br><br>Lépcső vezet<br>Már felfelé,<br>Sima folyás<br>Lett a múltté!<br><br>A múltté lett <br>Öreg meder,<br>Útját állja<br>A gátrendszer.<br><br>A gátrendszer<br>Már szokványos,<br>Víz-liftezik<br>Az uszályos.<br><br>Az uszályost<br>Mútja húzza,<br>Fáj a szíve,<br>Emlék zúzza.<br><br>A bősi vízlépcső-rendszer egy egész régió életét változtatta meg (a természet,és minden élőlényével együtt). Hogy mennyire jó vagy rossz...vitatható, de nem természetes!<br><br>Dunatőkés, 2024. április 26.

Ködös, párás hajnalon, várom virradatot, <br>Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot. <br>De útmutatást várok a jövőre nézve, <br>Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve. <br> <br>Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható, <br>Aztán ha szellő fújna csak… az is ámító. <br>Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben, <br>Életem másként alakult, nem mint… mesékben. <br> <br>Járom a göröngyös, sáros, lejtős utamat, <br>Én hiába hívom álmaimban, Uramat. <br>Megyek, rugdosom a göröngyöt, fáj a lábom, <br>Nekem miért adtál ennyi göröngyöt… fájlom. <br> <br>Keskeny úton sarat kikerülni nem lehet, <br>Sok kérdésemre, bizony van nem szűrt felelet. <br>Utam, mint folyó, megvan, de kimosott, elfolyt, <br>Ez egy valós tudat, felismertem, már nem fojt. <br> <br>Véremet mostam, kövek között elmosta víz, <br>Folyó elmossa azt, miben ember igen hisz. <br>Sokszor rosszul, rosszul döntöttem, biz’ ez lehet, <br>Folyó elfolyt, visszacsinálni, mit sem lehet. <br> <br>Vecsés, 2006. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>