Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert. <br>A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer! <br> <br>A németek már nyilván parancsot kaptak, <br>Meg kell semmisíteni az oroszokat… <br>Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat. <br>Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat. <br> <br>Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen. <br>Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen. <br> <br>Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést, <br>De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést. <br> <br>Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket, <br>Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket. <br>Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket. <br> <br>Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt, <br>De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt. <br>Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt. <br> <br>A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal, <br>Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal. <br>Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal. <br> <br>Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka, <br>Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta… <br>Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa. <br> <br>Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt… <br>Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt... <br>Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült. <br> <br>A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk, <br>De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk. <br> <br>Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket, <br>De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket! <br>Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek! <br> <br>Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: &bdquo;Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>

Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>Kirpicsnyikov tábornok, telefonon jelezte, <br>Hogy a két felderítő csoportja már elérte <br>A Druty partját és ez az átkelés lesz a léte. <br> <br>Az egyik rádiójelzést adott, <br>Aztán végleg csend lett, elhallgatott. <br>Később, semmi életjelt sem adott. <br> <br>A másik megerősítette, hogy a Drutynak túlpartjára ért, <br>Ott egyesül a partizánokkal, másik egység, oda nem ért. <br>Ennek okát, most találgatják, de még nem lehet tudni miért. <br> <br>Annak a csoportnak az összes negyven tagja közül, <br>Amelyik bejelentkezett, de többet nem szólt végül, <br>Három óra múlva fele feküdt, sebesüléstül. <br> <br>Sebesültek is ott feküdtek, a kis zsebkendőnyi térségben, <br>Nem védve a német aknatűztől, alacsony bokrok tövében. <br>Többen voltak, aki másodszor sérültek, a védtelenségben. <br> <br>A veszteségek folyvást csak nőttek, a németek tüze nem gyengül, <br>Katonák tudták, reggel támadás, helyzetük ellehetetlenül. <br>Várták volna a segítséget és bíztak benne, hihetetlenül. <br> <br>A zászlóalj rádiót, mit egy híradós hadnagy kezelt, <br>Egy akna telibe találta... halott hadnagy nem felelt. <br>A zászlóaljban ezt nem tudták, ott a hangulat... jegelt. <br> <br>Egy törzsőrmester, másik rádióval a hadnagyot felváltotta, <br>Immár egy óra múlva… eszméletlenül feküdt, nem átallotta… <br>A soros parancsnok, Nyikulin őrmester lett és ő beváltotta... <br> <br>Már az ő vezetése alatt verték vissza a közvetlen támadást, <br>Mi a folyó felől jött, szüneteltetve a nagyon sűrű aknázást… <br>Az utolsó azonban telibe találta az állványos géppuskást. <br> <br>Három golyószóróval tüzeltek rájuk a németek, <br>Géppisztolyaik fényére lőttek mert, azok tűzfészkek… <br> <br>Vecsés, 2016. március 1. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: &bdquo;Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>

munka lefolyása… <br> <br>(leoninus) <br>A szemével fényképez, mit kezében a pennával készletez. <br>Mit így leír, fényképnek is jó, ha a nézésére alkalmas az olvasó. <br>Mit kell vagy lehet, meg örökíti egy, vagy több oldalon s az már viríti. <br>Tintája lehet kék vagy zöld, netán világos… vagy almazöld. <br>Néznivalót készítheti tussal, mint japánok, ha vannak hozzávalók. <br>Ami este jó volt, lehet álmában rossz volt, kifakult… hova-tovább elavult. <br>Másnap persze akár átírni is lehet, ha még aznap nem dolgozott eleget. <br>Következő nap, már mosolyoghat is, ha tényleg tetszik neki… csakis. <br> <br>Vecsés, 2016. május 31. - Kustra Ferenc József <br>

Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz. <br>Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz? <br>Hah! Most látom a tengeren nincsen is út! <br>És ha nincsen, hogyan is volna kiút… <br> <br>Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség! <br>Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség? <br>Van ilyen is, elfogadom, ez az élet, <br>De ha lehet véleményem, ez nem élet. <br> <br>Vecsés, 2002. július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

Alkonyi bíborfény kápráztat, <br>Lelkem, a bíborfényen vágtat. <br> <br>Szemem szikrázik, majd’ káprázik, <br>Lelkem bíborfényen utazik, <br>Sötétes árnytól nem ódzkodik. <br> <br>Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek <br>Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. <br>Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… <br>Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… <br> <br>Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>