(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó) <br> Még augusztust írunk, de az ősz már kopogtat, <br>Meg naptár szerint, megírja szín kavalkádokat… <br> Még augusztus írunk, de az ősz már kopogtat. <br> <br>Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk, <br> Mi csak a télre, nyárra, boldogságra vágyunk… <br>Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk. <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 25. – Kustra Ferenc József - Ismeretlen orosz költő azonos c. versének az átirata. {Szöllösi Dávid műfordító fordítása} <br>

Ez aztán egy régi -tentás- barátság… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó!) <br>Írok, a már majdnem végig berozsdált lúdtollammal, mi recsegve siklik, <br>Közben micsoda jókedvvel teleírja papírt, szinte nekem szambázik… <br>Írok, a már majdnem végig berozsdált lúdtollammal, mi recsegve siklik. <br> <br>Óh, Te lúdtoll, ma is keményen magadhoz ragadtál, együtt írtunk, <br>Azonban arra ma sem volt semmi szükség, hogy könnyben együtt sírjunk… <br>Óh, Te lúdtoll, ma is keményen magadhoz ragadtál, együtt írtunk. <br> <br>(senrjon) <br>Lúdtollam, óh Te drága, <br>Látom, a friss tenta a véred… <br>Feketés színű! <br> <br>(HIQ) <br>Lúdtollam <br>E ’vérben’ siklik! <br>Írótárs! <br> <br>(tízszavas) <br>A pillanat időben, mint UFÓ-nak leáll, <br>Mi együtt, betűket rovunk. <br> <br>(halmazrímes) <br>Gondolatim tekergéznek a tekervényeim és a tollhegy között, <br>De szerencsére a tinta csak a tollhegyet keni, mert biz’ nem lökött. <br>Egymás után alakulnak ki a sötét tenta feketés betűi, <br>Bennem meg érzelmeznek a frissen termett gondolat gyönyörűségi… <br>Nagyon élvezem, hogy a sok betű egyenként is míves remek egy míves remek, <br>Ezeket aztán összeolvasva a toll betűi szépen, mint a lapát nyelek. <br> <br>{Kínai: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)} <br>Ha <br>Napsugár süt ránk, vagy ha <br>Eső hull… <br>Ír, író tolla! <br> <br>Vecsés, 2024. július 26. –Kustra Ferenc József- íródott: írásvágyban… <br>

Érdekből, még a <br>Gonoszt is átöleljük. <br>Szakmaiatlan. <br>* <br>Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, <br>Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, <br>Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. <br>* <br>Magával az ördöggel szövetkezett, <br>Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. <br>*** <br> <br>A keserűség <br>Körbefonva átölel. <br>Reménytelenség. <br>* <br>Ölelte is olykor - olykor, ha erre-arra vágyott, <br>Reménytelen keserűség táplált hű gonoszságot, <br>Ölelte is olykor - olykor, ha erre-arra vágyott. <br>* <br>Szenvedett, fájt neki, mégis ölelte, <br>Reménytelenség lett így az élete. <br>*** <br> <br>Lelked eladtad? <br>Szerinted, hogy élhetsz így? <br>Ámítás, milyen? <br>* <br>Eladta ártatlan lelkét, megszülve gonoszságot, <br>Fénycsepp volt szíve mélyén - talán nem is erre vágyott? <br>Eladta ártatlan lelkét, megszülve gonoszságot. <br>* <br>Lelkét eladta, bánatát, ki nem mutatta, <br>Arcát mindig álarccal takarta. <br>*** <br> <br>Szemedben szentek! <br>Fejük felett glória. <br>Alkony szomorít. <br>* <br>Nyugodtan fekszik, majd elfelejti, hogy egykor vágyott, <br>Teste leküzdheti még a fájdalmas gonoszságot... <br>Nyugodtan fekszik, majd elfelejti, hogy egykor vágyott. <br>* <br>Másnak hitték, valójában nem ismerték, <br>Sem lelke mélyét, külsejéről ítélték. <br>*** <br> <br>Sors torz maszkja, <br>Nem álmok netovábbja… <br>Sors könyve pacás. <br>* <br>Lehet, hogy a sors keze szövi meg a gonoszságot, <br>Messzire űzi vagy átformálja, amire vágyott? <br>Lehet, hogy a sors keze szövi meg a gonoszságot. <br>* <br>Sorskönyvében folt marad, <br>Vétkéért magas árat fizet... lelke nem szabad. <br>*** <br> <br>Szabad, úgy lehetsz: <br>Képzeld annak magadat. <br>Nincsen szabadság! <br>* <br>Szabadság az, amire életében mindig vágyott. <br>Ha szabad lesz, akkor elűzheti a gonoszságot, <br>Szabadság az, amire életében mindig vágyott. <br>* <br>Szabadságát vissza-e nyeri...? <br>Gonosztól szabadulni nehéz, szabadságát csak remélni meri... <br>*** <br> <br>Cipőfoltozó <br>Varga munkanélküli. <br>Műanyag cipők. <br>* <br>Képes rá, hogy egyszer elengedje a gonoszságot? <br>Mert kongó ürességre soha, de sohasem vágyott... <br>Képes rá, hogy egyszer elengedje a gonoszságot? <br>* <br>Mit ér a látszat, ha szívében bánat, <br>Mentségül kap &bdquo;szalmaszálat” ... <br> *** <br> <br>Üres kézzel is <br>Lehet adni, szívedből. <br>De a szó elszáll… <br>* <br>Szabadon szeretni és ölelni... nyugodni, vágyott, <br>Képes lesz rá, el tudja engedni a gonoszságot! - <br>Szabadon szeretni és ölelni... nyugodni, vágyott. <br>* <br>Szíve szeretettel tele, <br>Megosztani már nincs kivel, gonosznak nem eledele... <br> <br>Hiába kiállt... szava elszáll... <br>Szeretetre hiába vár, egyszer tán’ odébbáll... <br> <br>Vecsés, 2018. július 19. – Mórahalom, 2018. augusztus 3. – Szabadka, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 3 soros-zárttükrös –t Farkas Tekla és a 10 szavasok, Jurisin Szőke Margit munkája. Címük: ’Magával az ördöggel...’ <br>

Vázoljuk, vázlatosan… <br> <br>Az élet nagyon szép! <br>Egész… boldog szeretet… <br>Biz’ nem láttam eleget… <br>Élet, oly’ szépséges! <br>Csupa csillogás örömben, <br>Emberek jók! Szeretetben… <br>Lét, maga az ördög! <br>Csak sodorja az embereket, <br>Csak tolja rájuk… terheket… <br>* <br> <br>Test- és lélekmozgás. <br>Élet tele csodákkal, <br>Reményekkel, sok mással.... <br>Jönnek - mennek napok. <br>Hajnalok éjek, szerelmek, <br>Lágy mosolyok, könnyek, tervek... <br>Maga az élet szép. <br>Megélni tudni kell a percet, <br>Mert az ember bárkit szerethet! <br>* <br> <br>Keresd a szépségét! <br>Az élet igenis szép, <br>Élj, szeress! Hidd, álomszép... <br>Tárd ki szíved, örvendj! <br>Fogadd be a szeretetet, <br>Élvezd a boldog perceket! <br>Ám élni nem tudunk... <br>A holnaptól remélünk szépet, <br>Közben meg elröppen az élet. <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 6. – Mórahalom, 2019. január 12. - Szabadka, 2019. január 3. - Kustra Ferenc József- Téma: az élet szépsége és a realitás… Az első 9 sorost én írtam, a másodi-kat Farkas Tekla. A 3. Jurisin (Szőke) Margit munkája. (Tehát: azonos versformában!) <br>

Csak csellengsz kora reggel óta! <br>Az óta nem állt meg az óra! <br>Áttértél, veszett firkálgatóra! <br>Mért tolakszol írni szíre-szóra? <br> <br>Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek, <br>Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek, <br>Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek. <br> <br>Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt? <br>Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a gong volt? <br>Kávét akkor, nem is Te főztél, csak arra csellengett, <br>Reggelid, az valahol a piacon eltekergett? <br> <br>Kaparom a fejemet, keresem az ihletet, <br>Forgok jobbra, balra, gondolat csupán hiteget. <br>Kell az ihlet adó, valami, ami felperget. <br> <br>Ajjaj, az ihlet az ilyen, lehet, hogy jő, majd eltűnik... lehet. <br>Kapard jobban a fejed, hátha elűződ ezt az őrületet. <br>Markolj tollat, hátha előhozza alkotóképességedet, <br>És ezzel le is löki rólad, a fojtogató bilincseket... <br> <br>Egy levél elég... Vele jő ihlet, kézbe tollat veszek, <br>Zúdulnak gondolatok… írok, míg fonalat nem vesztek. <br>Megérte, jó, hogy vártam... nálam így születnek a versek. <br> <br>Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 19. – Kustra Ferenc József, a négy sorosokat én írtam, a háromsorosokat szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit! <br>