(Bokorrímes) <br>Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot, <br>Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot. <br>Pedig a múlt tarja a bankot, <br>És ő ismeri a sok alkonyt! <br> <br>A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát, <br>És végül mindenki keresi az igazát! <br>Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg, <br>Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg… <br>* <br>(senrjú) <br>A jövőnek záloga, <br>Az gaz, elmúlt eltemetése. <br>Nos, elfeledni? <br>* <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat, <br>Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat… <br>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat. <br> <br>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom, <br>Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom… <br>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom. <br> <br>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen, <br>Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen… <br>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen. <br> <br>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény, <br>Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény… <br>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény. <br>* <br>(HIQ duó) <br>Az idő, <br>Igy-úgy csak pereg. <br>Nem áll meg! <br>* <br>A világ <br>Változik…élet? <br>Ó, évek! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző, <br>Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő… <br>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző. <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt… <br>

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt, <br>Imára kell kulcsolni a kezet és a hit <br>Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk, <br>A világról, közben hitünkben elmerülünk. <br> <br>Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények, <br>Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek. <br> <br>A nap már bicegve halad az égbolton, <br>Persze edzett volt már, az esti menybolton. <br>Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból, <br>Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából. <br> <br>Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen. <br>Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen… <br> <br>Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József <br>

Rőt homály látszik fent a gyászos égen, <br>Az is látszik, tüzes kontúrt maga von. <br>Vecsernyédre időben megérkeztem, <br>Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon. <br> <br>Nehéz lett a kosaram a mára, <br>És a napnál kikékült a szemem… <br>Tudom, hogy földanyánk egy apáca, <br>És ti mindannyian rokon velem. <br> <br>Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte, <br>Azúr szárnyon száll a sokféle szív, <br>De majd a zsoltároskönyv, ma este <br>Fohászkodni együtt, majd összehív. <br> <br>Aztán jövünk a mezőkön által <br>A kereszthez, imára újra mi… <br>Öreg, kék bibliánk igazával, <br>Lelkünk-ajkunk szomját eloltani. <br> <br>Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) &bdquo;Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként. <br>

Az életem nem egy kétlovas -úri- hintó. <br>Az életem nem egy négylovas -úri- hintó. <br>Az életem nem egy hatlovas -úri-hintó. <br> <br>Az életem nem egy nyitott kétlovas -királyi- hintó. <br>Az életem nem egy nyitott négylovas -királyi- hintó <br>Az életem nem egy nyitott hatlovas -királyi- hintó. <br> <br>Az életem, nem egy új egylovas -földműves- stráfkocsi. <br>Az életem nem egy új kétlovas -földműves- stráfkocsi. <br> <br>Az életem nem egy, egylovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi. <br>Az életem nem egy, kétlovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi. <br> <br>Az életem nem egy ’román forma’, egylovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi. <br>Az életem nem egy ’román forma’, kétlovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi. <br> <br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- szamaras kordéval sem. <br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- kétrudas kordéval sem. <br> <br>Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem. <br>Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem. <br>Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem. <br>* <br> <br>Az életem azonos, mint egy riksa kulié, riksa nélkül. <br>Az életem azonos, mint ki él, siker és szeretet nélkül. <br> <br>Az életem olyan, mint azoké, akik nem kéredzkedtek… <br>Az életem olyan, mint azoké, akik már átmennének… <br> <br>Az életem olyan, mint egy pislákoló csonkgyertya lángja, köd nélkül sem látszik. <br>Az életem olyan min egy ló, szekér nélküli versenyfuvaros... csak bajlódik. <br> <br>Az én életem olyan, én adtam szeretetet, ennek mindig kárát láttam... eleget! <br> <br>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- íródott; anaforás-alloiostrofikus versformában, öntanulmányként, önéletrajzi írásként! <br>

Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült. <br>Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól, <br>Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt <br>És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült. <br> <br>A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt, <br>Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott! <br>Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült, <br>A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült. <br> <br>Tánya állt, nézte, kereket a sofőr és a szanitéc, hogy szereli <br>De elunta és leült a nyitott ajtónál a gépkocsi hágcsóra. <br>Forróság volt, az ajtónak támaszkodott... meleg átment a vállába. <br> <br>A sofőr a hátsó kerék mellett hevert, csavarkulccsal a kezében, <br>Szembe az erdőből németek jöttek elő, puskával és serényen. <br>Tánya a háta mögé nyúlt, készültségi, német géppisztolyt kikapta, <br>De, ott valamiért ülve maradt, németeket szemből megsorozta. <br>Az egyik, már egészen közelre odaszaladt, gránátot dobott a kocsi felé, <br>De a sorozat lekaszálta, a gránát meg odagurult a hátsó kerék élé. <br> <br>Hangos robbanás hallatszott a teherautó alól, <br>Az meg is emelkedett, Tányát ledobta a hágcsóról. <br> <br>Ahogy felkelt a földről, nagyon kába volt, nem tudta, hogy hol is van, <br>Aztán lehajolt, felvette a géppisztoly… érezte fájdalma van. <br>Fájt a feje, az arca de, a nagy fájdalom a hátában van. <br> <br>A közelben három német feküdt, mind sok vért eregetett, <br>A sofőr is még ott feküdt, a feje körül vér terjengett… <br> <br>Épp' jött arra egy Studabaker, mindenki kórházba került, <br>Tányáról kiderült a gránátból, szilánk hátába merült. <br>A szilánk alulról fölfelé átütötte a hágcsót, <br>Majd hátul, a tüdő és a vese közé becsapódott. <br> <br>Sebesülése, csak éppen középsúlyosnak minősült, <br>Így mehetett műteni… a kórházból, hamar kikerült. <br> <br>Vecsés, 2016. március 7. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: &bdquo;Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>