Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,<br>de hat órára kezd derengeni.<br>A közelmúlti telihold sugarai<br>besütik fényüket a szobába.<br>A lábam köré tekerek egy takarót,<br>hogy távol tartsa a hideget.<br><br>Aztán a sötétbe merengek<br>a könyvespolc sziluettjére, mely<br>úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.<br>Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,<br>mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.<br><br>Még a feleségem bekeretezett fotója is,<br>mely fiatal korában készült, életre kel.<br>Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.<br>Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,<br>még a sötétben is látom, mert már<br>napos fényben számtalanul láttam.<br><br>Hét óra, fél nyolc, nyolc.<br>Olyan vagyok, mint egy vak,<br>aki fokozatosan visszanyeri látását.<br><br>Kiveszem a kis gáztűzhelyet<br>a folyosói szekrényből,<br>és forralok vizet egy csésze teához.<br>Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok<br>az élet kisebb áldásaiért.<br><br>Az első napsugarak behatolnak<br>a szobába, és alig várom,<br>hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.

Foglyod vagyok, gyávád, Danuta! <br>Tudnál nekem valamit? Muta’. <br>Tűrőm, erőszakod, <br>Tűröm lélekharcod. <br>Én, a foglyod, gyáván akarna… <br> <br>Nálam rég’ győzött a szerelmed, <br>Keresem, hogy szép-e a lelked. <br>Béke kéne veled, <br>Itt vagyok én… veled. <br>De, sajna, amazonos… lelked. <br> <br>Foglyod vagyok gyáván, Danuta. <br>Kapcsolatunk a lélek harca… <br>Békélj már meg velem, <br>Vágy! Rád, egyetlenem. <br>Nem boldogság: lélekharc-huza’! <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Fortyogó lelki éhem… hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését, <br>És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését… <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését. <br> <br>(10 szavasok) <br>Bosszúvágy? Hallani rémes! <br>Megvetés fájdalmat okozni képes, <br>Az érzés ellenséges. <br> <br>(HIAQ –k) <br>Édes ám a bosszú, <br>Nyalánkság mézesmadzagon. <br>Torokra forr lassan. <br>* <br> <br>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát, <br>Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát… <br>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát. <br> <br>Nekem az élet árnyékos oldala jutott, <br>Fényben néhány pillanat úszott. <br> <br>Emberek megvetnek. <br>Mások nyomorát élvezik. <br>Nincs ez így jól - nem kell! <br>* <br> <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított, <br>Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott… <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított. <br> <br>Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott, <br>Jó szót, boldogságot alig adott. <br> <br>Min múlik a siker? <br>Éppen úgy, mint a boldogság, <br>Hozzáállás dolga? <br>* <br> <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém, <br>Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém… <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém. <br> <br>Sors-titkának kulcsát keresem, <br>Ebben telik életem... ám, meg nem leltem. <br> <br>Fiatalság titka <br>Egy egyszerű képlet csupán: <br>Fitt agy és hű lélek. <br>* <br> <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal, <br>Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal… <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal. <br>Jött a magány, növelte lelki éhínségem, <br>Vagy százszor, elvette életigenlésem. <br> <br>A halál még várhat. <br>Túl szép az élet - gyorsan fogy. <br>Okulj ma a múltból... <br>* <br> <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem, <br>Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem… <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem. <br> <br>Imádom a csillagfényes éjszakákat, <br>Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat. <br> <br>Csillogó ékszerek <br>Nem tesznek gazdaggá senkit. <br>Számít -e még benső? <br>* <br> <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember, <br>Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher… <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember. <br> <br>Elmém pátyolgatom, ápolgatom, <br>Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom. <br> <br>Keserű a bánat. <br>A megkeseredés is fáj. <br>Öröm azért még él... <br>* <br> <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br>Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna… <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br> <br>Kit nagyon szeretek, <br>Mellette nem lehetek... <br>Vajon, hiú reményeket dédelgetek...? <br> <br>Hűség sokat ér ma... <br>Mint a szerelem, oly' néha. <br>Megfoghatatlan, lágy... <br>* <br> <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br>Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult… <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br> <br>Megfakult éveim vállaim nyomják, <br>Hiányosságok életem tovább rontják. <br>Végül kiontják... <br> <br>A rossz is kijár még. <br>Fakul a boldogság, szépség. <br>Remény csak egy hajszál. <br>* <br> <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek, <br>Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek? <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek... <br> <br>Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem... <br>Lelkem békéjét mégsem lelem, <br>Kínos gyötrelem... <br> <br>Furcsa a lét lelke. <br>Magától nem ad semmit sem. <br>Mindig küzdelem van. <br>* <br> <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos, <br>Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos… <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos. <br> <br>Sorsom vize sodor, <br>Fuldoklok, életem nem lélekdonor, <br>Hervad, mint vadrózsabokor. <br> <br>Haldoklás életben <br>Elkezdődik sokszor sajnos. <br>Van, aki nem is él. <br>* <br> <br>Régi példabeszéd: &bdquo;a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br>A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik… <br>Régi példabeszéd: &bdquo;a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br> <br>Gazdagoknak miért jár minden...? <br>Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben... <br>Valóban minden...? <br> <br>Ne hidd el soha sem, <br>Hogy csak akkor vagy értékes, <br>Ha jókor jó helyen... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22. <br>-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája. <br>

Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Pacsirta hangja <br>Ébresztőt fúj. Hőség van. <br>Ma derűs nap lesz. <br>Forró napfény, alig árny, <br>Meleg a tollkardigán. <br>* <br>Ébredő reggel, <br>Madárcsicsergés köszön! <br>Simogató szél. <br>Vitorlázó fecskefi, <br>Szárnyát csak lebegteti. <br>* <br>Tollászkodnak a <br>Fészekben a kiscsibék. <br>Anyamadár holt. <br>A szomorú csipogás, <br>Halálnak nem kifogás. <br>* <br>Pirosas pipacs <br>Sereg uralja mezőt! <br>Kék ég alatt, sas. <br>Szabadság hírnöke él, <br>A táj csendjéhez beszél. <br>* <br>Gólya ebédet <br>Keres, ma még nem evett. <br>Fiókát etet. <br>Brekegő szép szerenád, <br>Szerelmespárt nem rejt nád... <br>* <br>Gólya most éppen <br>Szabadnapos, nincs munka. <br>Gyerekkihordás. <br>Békázik nádas körül, <br>Hangos varangynak örül. <br>* <br>Fecske lakása <br>Az eresz alá készült. <br>Csicsergő szülők. <br>Tolluk alatt perc pihen, <br>Fióka néz szelíden. <br>* <br>Napnak sugara <br>Befedi selymes rétet. <br>Madártrillázás. <br>Tavaszias örömár, <br>Fény életnek szalutál. <br>* <br>Faág csicsereg. <br>Madarak... Örömzene. <br>Fülnek kellemes. <br>Boldogságos lüktetés, <br>Mag többé már nem kevés. <br>* <br>Cinke fölrepül <br>Fára és dalolászik. <br>Meleg boldogság. <br>Párt választott magának, <br>Szerelmet küld világnak. <br>* <br>Madártrillázás, <br>Szélmalomharc a csenddel. <br>Tűző napsütés. <br>Apró madárlépés cseng, <br>Vékony ág bele is leng. <br>* <br>Holdtáncot mutat <br>Az éj közepi sötét. <br>Dróton, madarak. <br>Szunnyadnak szép reményben, <br>Fészkelnek szív csücskében. <br> <br>Vecsés, 2017. június 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 23. - Kustra Ferenc- a haikukat én írtam, alájuk a verset, szerző és poéta társam: Farkas Tekla. A versrész címe: &bdquo;Egyszerű élet”. <br>

Lélekből jött meditáció a lélekről… <br> <br>Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere, <br>Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be. <br>Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere. <br> <br>Lelkem kapuján <br>Térjél be... szeretetet. <br>Így, puszta vágy, tengere. <br> <br>Ó, te szeretet! <br>Töltsd fel esdő lelkemet. <br>Csak reményem ne vesszen. <br>* <br> <br>Oly’ különbözőek <br>A napjaim, van jobb és rossz! <br>Reménység-erő tart. <br> <br>Pletyka zsivajokban <br>Tengetem a múló létem. <br>Hihetne valaki… <br> <br>Ad <br>Erőt, <br>Nem elég... <br>Ha napom rossz, <br>Remény túl kevés. <br> <br>Remény túl kevés <br>Ha napom rossz. <br>Nem elég... <br>Erőt <br>Ad. <br>* <br> <br>Nincsen lelki nyugalmam, honnan is lenne, <br>Bőszen támadó, sok szeretet kellene. <br>De nincs, csak papolás! Másnak, mily’ élete? <br> <br>Nincs lelki békém, <br>Hiányzik a szeretet. <br>Mondják másképp is lehet. <br> <br>Lelki egyensúly, <br>Hát olyan is van? Mondják... <br>Én azt bizony nem lelem. <br>* <br> <br>Napok, hol szelídek, <br>Hol pletykák taposnak földbe. <br>Áramló végtelen… <br> <br>Saját lejtőmön kell <br>Lecsúsznom, élet-szánkómon. <br>Végesség itt nincsen! <br> <br>Szít <br>Fájást <br>A pletyka, <br>Sárba tipor, <br>Lelkem szennyezi. <br> <br>Lelkem szennyezi, <br>Sárba tipor <br>A pletyka, <br>Fájást <br>Szít. <br>* <br> <br>Állandó az öröm és mérhetetlen fájdalom vegyülete, <br>Ami olyan, mint a hurkatöltéskor az bél, belső töltete. <br>Életvihar nem hagy alukálni, bántott… ember lelkülete. <br> <br>Érzelem káosz <br>Az életem. Lelkemben <br>Visszatér egyensúlya? <br> <br>Öröm és bánat <br>Létem. Békéért kiált <br>A kínt szenvedett lelkem. <br>* <br> <br>Sorstársak, nézzetek! <br>Tanulj, utam, hogyan járom. <br>Végtelen fájdalom. <br> <br>Én egyre tisztábban <br>Látok… színpadon függöny nincs! <br>Lelkem csak… kórista! <br> <br>Csak <br>Kínoz <br>A fájás. <br>Immár lelkem <br>Néma szereplő. <br> <br>Néma szereplő <br>Immár lelkem, <br>A fájás <br>Kínoz <br>Csak. <br>* <br> <br>Nyugalom kellene és tiszta lap a mérlegtől, <br>De egyik sincs, így csak dúlok-fúlok a méregtől. <br>Lélektelenség gleccsere csúszik a tényektől... <br> <br>Megnyugvást vágyok, <br>Ám csak csúszok lefelé <br>Az életem lejtőjén. <br> <br>Fohászt mormolok <br>A lelkem nyugalmáért, <br>Már az ima sem segít. <br>* <br> <br>Lelkem a végségre <br>Vágyik, Szeretettelenül… <br>Vad a bénultságom! <br> <br>Csendem hallgatom a <br>Bénultságom közepette. <br>Van lélekegyensúly? <br> <br>Vecsés, 2010. július 30. – Szabadka, 2018. március 9. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ csokrot én írtam, a sedoka –t és a tükör apevát, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Immár lelkem néma szereplő. <br>