Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, <br>De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. <br>Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, <br>És majd jön biz' a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. <br> <br>Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, <br>De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… <br>Tavaszi nap sugara villódzva töri meg a süket csendet, <br>Közbe sajnálkozva nézzük, egy koldus… szemetesben rak rendet. <br> <br>Most még az életvonatom száguld a ködben. <br>És én komoran, csendben, csak ülök a csöndben. <br>Azon mélázok, hogy mikor lesz már melegedő tavasz, <br>És bízok, hogy eljő, ki kell várni, ez csak életszakasz. <br> <br>Ez egy téli vonat, érzem, hogy fűtenek, <br>De bennem már tavasziak a vágyképek. <br>Majd ez a vonat lefékez, megállunk múló télben, <br>Kinézünk és gyönyörködünk a tavasz szépségében… <br> <br>Vecsés, 2015. február 4. – Kustra Ferenc József <br>

Az emberiség nem mutat jóra változást… él a háborús világhelyzet, de, nem mert rosszabbodik. <br> <br>(Első rész: 2016. 03.14.) <br>Huh! Micsoda emberhalmazban élünk, <br>Vannak itt mindenféle népek vélünk… <br>Itt semmi sem függ attól, mi mit kérünk. <br> <br>A földön elterjedtek a népek, <br>Akik se nem jók, kik se nem szépek… <br> <br>Ugribugri majm', <br>Berakja a lábait. <br>Ő, az ész osztó. <br> <br>Diktátor hajlam, <br>Sokaknak a sajátja. <br>Sárba tiporni. <br> <br>Nemcsak hatalom <br>Kell neki. Észt terjeszti… <br>Azonos népek? <br> <br>A gondatlanság <br>Uralkodó eszme lett. <br>Óh, tudatlanság… <br> <br>Tarol a szeretethiány mindenfelé, <br>Csak az önzés, amiben örömét lelé… <br>Erővel elintézés mód… ezt terjeszté'… <br> <br>Megoldás nem látszik, tán’ csak bujkál, <br>Emberi faj csak egymásba vájkál… <br>De, ha majd ember a Marson mászkál… <br> <br>Úgy tűnik, hogy éppen veszélyes vulkán van kitörőbe, <br>Párhuzamosan egy cunami hullámzik kikötőbe… <br>Eljő idő, hogy emberiség elmegy a feledőbe… <br>*** <br> <br>(Második rész: 2024. 08. 15.) <br>Ó, emberiség <br>Látom, nem lesztek jobbak! <br>Krokodil… jobbak… <br> <br>Mit írtam <br>Idő helytálló! <br>Valóság! <br> <br>Emberek! <br>Javíthatatlan! <br>Milyen lesz? <br> <br>Fanyalgók! <br>Mily’ viselkedés? <br>Mi vón’ jobb? <br> <br>Diktátori hajlam megerősödött, <br>Uralkodó eszmeként csak előzött. <br> <br>Ezeknek a butaság is kell, mert ezzel érnek célt el… <br>Kettős beszéd? Rosszindulat alapja, mind ennek foglya. <br>Szeretet nincs, ennek hiánya… beleestek ebbe a hibába. <br>Tudatlanság csak fokozódik, emberiség ezen hánykolódik. <br> <br>Közben már folyik az Ukrán háború, szétterjedt a gyilkos ború… <br>Vannak államok, kik ezen nyerészkednek, meghajoltak végzetnek. <br>Önzés és pénz gyűjtés, smucigság erővel, ne legyen harc mennykővel. <br> <br>Ukrajnát meghülyítettek, az emberek &bdquo;életét” így megszüntették. <br>Férfiember nem mehet utcára, &bdquo;elfogják”, viszik, front egy ugrásra! <br> <br>A megoldás a vak ló? <br>Mi hiányzik, mi egy látó ló! <br>Ima békéért! <br> <br>Emberek! Túl kell éni! <br>Békességet kell teremteni! <br>Ima békéért! <br> <br> <br>Gazdag otthon gazdagodj! <br>Embertömegeken uralkodsz… <br>Ima békéért! <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 15. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában 2 részben, de látni, hogy a helyzet nemcsak ugyanaz maradt… atomháborúsra-súlyosabbra megváltozott! <br>

Filozofikusan keresem a választ… de akkor mit? <br> <br>Jelzem, tudom, hogy valahogy élem a csendem. <br>Jelzem, tudom, kezdem élni hevesen… csendem. <br> <br>Nem is zizeg a csendem… <br>Nem is zörög a csendem… <br>Nem is hörög a csendem… <br>Nem is röfög a csendem… <br>Nem is dünnyög a csendem… <br>Nem is hüppög a csendem… <br>Nem is nyivákol a csendem… <br>Nem is rikácsol a csendem… <br>Nem is duruzsol a csendem… <br>Nem is mormogol a csendem. <br>Nem is dübörög a csendem… <br>Nem is mennydörög a csendem… <br> <br>Nem zötykölőg a csendem. <br>Nem lődörög a csendem. <br>Nem ücsörög a csendem <br>Nem sündörög a csendem. <br>Nem csatangol a csendem. <br>Nem barangol a csendem. <br>Nem leblokkol a csendem. <br>Nem bekrakkol a csendem. <br>Nem lubickol a csendem. <br>Nem bóbiskol a csendem. <br> <br>Nem randizik a csendem. <br>Nem partizik a csendem. <br>Nem behatol a csendem. <br>Nem kamatyol a csendem. <br>Nem kufircol a csendem. <br>Nem ficánkol a csendem. <br>Nem befarol a csendem. <br>Nem rostokol a csendem. <br> <br>Nem harácsol a csendem. <br>Nem kárpótol a csendem <br>Nem sumákol a csendem. <br>Nem istápol a csendem. <br> <br>Nem háromszög a csendem. <br>Nem járomszög a csendem. <br> <br>Minek is van csendem? Ha ily’ mint a leírtak szerint, lehet, hogy nem is szenvedhetem? <br>Lehetetlen-e csendem? Ha ily, mint a leírtak, vele a hátra lévőt élhetem? <br>Mégis én élvezem csendem! Ha ily', mint a leírtak, tartom vele együttélésem! <br> <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 29. -Kustra Ferenc József- írtam: mint kutatómunkát a csendem filozófiájáról, önéletrajzi írásként. <br>

Ha az életre azt mondjuk az olyan, mint egy hegedű <br>A szakadt hegedűhúron folyik le a lélek leve, <br>Itt bíz' már talán nem is segít hegedűvonó heve. <br>Még az kiderülhet, a lélek leve nem csábos nedű. <br> <br>A hegedűhúrt, összecsomózni bizony bár nem lehet… <br>Élet megy tovább, vonó nélkül vegyünk mély lélegzetet… <br> <br>Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József <br>

(bokorrímes csokor) <br>Lenyugvó nap aranyfelhőjében <br>Megfürödhetsz fényes dicsőségben, <br>A szűrt valóság papíron pihen, <br>Ölelnélek magamhoz szelíden… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Nap melegében, tűző fényében, közeledik sötét este vaksötétjében. <br>Föltámad a szél is, ami dühöng is, idefújja mindösszes vaksötétet is. <br>Hogy villámlás ne zavarja vaksötétet, csak dörög, kényszerítve fellegeket! <br> <br>Az öregedő tücsök esteli szólamot játszik, <br>Aztán meg van virág, ami igy este tátikázik… <br>Az éber bagoly új elemet tesz a szeme mögé, <br>Hogy lássa a vacsoráját, teszi csőr-felek közé. <br> <br>Szél kitép kisebb fácskákat, távoli égzengés zavaró… nem tud elfújni gyertyákat. <br>Eső nagyon esik és a viharban vízszintesen repül… minden vizes, kegyetlenül. <br>Elkezdődik ágak recsegése, az orkán el röpíti ezeket a… messzeségbe. <br> <br>Az énekesmadarak félnek, elbújnak kicsikéikkel <br>A fészek mélyébe. A szárnyukkal látják el védelemmel. <br>Közben biztos az ördög lépett patás lábbal ki a színre, <br>Megjött villámlás, vihar meg megy… Így már nem kell lépni vízbe... <br> <br>Vecsés, 2024. június 14. Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes és leoninus csokorban… <br>