A langy meleg földet olvaszt,<br>Tábor tűznél sámán kotyvaszt;<br>Tavasz mámort, hangulatot,<br>Elvarázsolt busó táncot.<br>Dobverővel ritmust kavar,<br>Kántálása nagyon pazar.<br>Az ütemre bocskor dobban, <br>Misztérium szívben lobban.<br>Messze űzi borús napot,<br>Deres ködöt, búbánatot.<br>Derűt kínál, boros kutat,<br>A zord télnek fityiszt mutat.

Lopakodó est<br>Fotonokat kebelez...<br>Fényhiányosság.<br>Hol a jóság remete,<br>Ott emberség fekete.<br><br>Kormos fellegek<br>Sötétséget hintenek...<br>Fénytelenséges.<br>Lélek lámpás világít,<br>Hol szeretet irányít.

Hamuszürke fa kerítés <br>Akác-sorról mesélne,<br>Poros útról ha egy vándor<br>A portára betérne.<br><br>Falu szélén legelészik<br>A bégető birkanyáj,<br>Lassú patak lankás partján <br>Ott gágog sok libaszáj.<br>Parasztházak kis ablaka<br>Muskátliktól csupa báj;<br>Ki emlékszik hasonlókra<br>Annak szíve olykor fáj.<br><br>Más lett biz a falu mára<br>A fejlődés meg nem állt.<br>Szalmatetős paraszt háza,<br>Kémény füsttel messze szállt.

Hajtja vadul fellegeket<br>Kíméletlen csípős szél,<br>Jöhet farsang, tavaszváró;<br>Az úr itt még fagyos tél.<br><br>Torkos népség buja tánccal<br>Temetik már a telet,<br>Mindegyiknek kijár néhány<br>Mézes, mázos fánk szelet.<br><br>Világszerte népszokások<br>Csalogatják víg tavaszt,<br>Tábortűznél harsány kedvvel<br>Busók űzik a ravaszt.<br><br>Hamis az arc, megtévesztő<br>Maszk mögött a valóság,<br>De az évszak átlát rajta,<br>Hiába a turpisság.<br><br>Majd ha eljő az ideje,<br>Téltemető virága,<br>A jeges dér is felenged<br>Tavaszt hint a világra.

Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! <br>Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll… <br>Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! <br> <br>Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót, <br>Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót, <br>Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót. <br> <br>Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam, <br>A torkom ki volt mindig száradva, karcos hangokat adtam… <br>Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam. <br> <br>Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi, <br>Letérni a szabott útról nem lehet, árok majd meggyőzi, <br>Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi. <br> <br>Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet, <br>Mondták, hogy az álarc határozza meg létemet… <br>Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet. <br> <br>Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő, <br>Öregségben sem bízhatok, az életem maga a cselszövő, <br>Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő. <br> <br>Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében, <br>Csak állok a meredélyen, a meredő életsikolyom tövében... <br>Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében. <br> <br>Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada… <br>Nem tudom leküzdeni, fáj, hogy átölel majd az utolsó éjszaka, <br>Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada… <br> <br>Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat, <br>Izzadt hátamon cipelem a hátizsákomat… <br>Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat. <br> <br>Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul, <br>Az arcán látom, a virrasztó révülettől, már végleg kiábrándul… <br>Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul. <br> <br>Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté! <br>Ő csak kísért vagy vezetett mióta megszülettem… remetévé… <br>Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté! <br> <br>Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok, <br>Udvaromon, már zajt nem ver föl ló pata, alszok, örülök, hogy nem halódok… <br>Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok. <br> <br>Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc József - Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban. <br>Olvasni: az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben. Így lesz meg a gondolatiság. <br>Önéletrajzi írás. <br>