(bokorrímes trió) <br>Születésem pillanatában szóltak az istenek, sorsod lesz a szenvedés, <br>Aztán ha majd, az életben neked ez nem lesz elég, legyen sorsod, keresés. <br>Neked aztán így az életben ki is derül, ahogy élni fogsz, az lesz mesés… <br> <br>Hegyek alján, fenyves tövében, <br>Rejtőzködik csöndben, szerényen, <br>A mi kicsi házunknak a fasor a fala, <br>Hallani, mikor repül a béke angyala. <br> <br>Sokat csak bolyogva, talán számkivetve <br>Lelék rá, a kicsinyke lélekszigetre. <br>A jövőbeni nagy pihetőszigetre. <br> <br>(önrímes) <br>Sok gyász után, most örökké hű karodba pihenhetek, <br>Sok viharzó görgeteg után, csak veled pihenhetek… <br> <br>(leoninus trió) <br>Ah! De mi bánt? A szívem hevesen megrendül, a fenyvesünk fátylán keresztül, <br>Egy rémes látomány, valami rút szárnyalak nézése a heveny izgatmány. <br>Ijesztően csattogtatja a szárnyát, körém tekeri fénylőn-sötétlő árnyát. <br>A végzet, mely bölcsömnél születéskor állott, akkor kimondta a súlyos átkot! <br>&bdquo;Részed legyen a súlyos szenvedés, üdvöd álom, eztán meg jöjjön szenvedés…” <br>’Álmodban jöjjön el a szétesés, majd ébredés, mit kövessen zord ébredés…’ <br> <br>Jöjj hát te gonosz sors, mutass arcot, majd én fölveszem veled a harcot. <br>Nem hajtok én fejet csak úgy gyáván, inkább haláltusa lesz, a vártán. <br>Nem fogsz elbánni könnyen velem, bár sajtolod kevés-keserves könnyem! <br> <br>Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba, <br>Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve… <br> <br>Vecsés, 2020. május 3. –Kustra Ferenc József- íródott: Békási Helén (? -?) azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként! <br>

Nap röpkén ragyog, <br>Csak fut, várom alkonyom. <br>Itt az alkonyom… <br>* <br>Szinek fakultak, <br>Szemem tükre homályos. <br>Dicsfényem nincsen. <br>* <br>Szerepem vége… <br>Világ, sohasem tapsolt. <br>Koronám nem volt. <br>* <br>Örömtelen lét, <br>De, sorsom nem vádolom. <br>Van békességem… <br>* <br>Simulok léthez, <br>Harcos kedvem, már elmúlt. <br>Halállal… alku. <br> <br>Vecsés, 2014. július 20. – Kustra Ferenc József- Dellamama: azonos c. versének senrjú átirata. A szerző engedélyével. Önéletrajzi írás. <br>

Ma nálunk leszakadt az ég <br>Fujtójaként esett a jég. <br>Zuhogott, mint őserdőben, <br>Eláztam testben, lélekben. <br> <br>Vecsés, 2013. június 7. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Elrohan a cudar élet, megnő a múlt, <br>Mit én gondolok, az már bőven elavult. <br>Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig. <br>Saját sorsom érzem egészen halálig. <br> <br>No, de hogyan tovább? Ezt bizony, nem tudom… <br>Ezért saját sorsomra nagyon haragszom. <br>Tudom, hogy a személyiségképem avult, <br>Így a sorsom mindvégig, rosszul alakult. <br> <br>Vecsés, 2002. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

A hatalmon lévő kevély urak, <br>Mint a középkori nagy várurak… <br>Ezen urak engem eltipornak, <br>A lelkemen végig gyalogolnak… <br> <br>Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett, <br>Nem fogadnak be, de mért, mi végett? <br>A nagy tűznek ma már csak hamva van, <br>Már nincsen semmi jó a sorsomban. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József <br>