Azért vagyok, mert észlelek, érzek és gondolkodok,<br>aztán szárnyalok., bukok, álmodozok és törekedek,<br>mint a régi romantikusok, akik akkoriban tintával írtak,<br>de szavaim azt követelik, hogy tűzzel írjam versemet.<br>Az élet kezdettől fogva soha nem volt unalom.<br>A koponyám rejtett titkaiban ezt szabadon bevallom.<br><br><br>Korunkban a nyílt leleplezés szabály,<br>szóval elmondom mint senki bolondja:<br>Ismerem a misztikust és a hétköznapit,<br>a józan észt és amit az őrület hagyott.<br>Így nincs semmi, amit el nem mondhatok<br>koponyám rejtett titkai közt ott vannak az adatok.<br><br><br>Forró hangos rímekben írom le életem,<br>a lázat és a győzelmet, lázadást és lebukást,<br>a szárnyalást mely által veszélyben lebegek,<br>aztán görnyedten és tétován tovább megyek.<br>Tehát a béke és a megkívánt nyugalom idején,<br>koponyám rejtett titkai sorolják hogy ki is vagyok én.<br>S

Ott, ahol a fény megtörik,<br>a szivárvány és a csillagok<br>kedvüket szegik, ott hagytad<br>el szívemet.<br>Azóta árnyak suttogtak<br>különös formájú szavakat:<br>Hogy a szemedből loptam ki hangokat,<br>hogy lángra gyújtsa szívedet...<br>Valóban szemedben<br>láttam meg mindent,<br>mi ajkam beszédre késztette,<br>hogy neked szerelmet valljak,<br>hogy szívedet felkészítsem a<br>szerelemre.<br>És tényleg erre nem számítottam:<br>hogy mindez zsákutca lenne...<br>Mentünk ketten, még emlékszem erre...<br>A "végtelen", múló szerelemre.

Milyen gyakran gondoltam: „Elég volt! Nincs több!”<br>ahogy néztem az élet hullámai törését <br> határtalan és örök partján, a boldogság csúcsait,<br>a kétségbeesés völgyeit és a perzselő bánatot<br>amely folyton azt ismételte: „Nincs holnap”.<br><br>Hányszor éreztem a testem terhét, Súlyának észlelését, <br>az élet burkolat varratainak foszlásait, és a hiábavalóság <br>és üresség éjszakáit, amelyek csak szabálytalan <br>és kaotikus álmokat okoztak. Mégis, a sors kereke <br>könyörtelenül forgolódott szélsőséges adagokban.<br><br>De aztán a habozás, a csábítás és a bukás:<br>-Várjatok! Még nem végeztem. Még éberen élni akarok!<br>A megváltás pillanatai, mint egy fuvola távoli dallama,<br>a fiatalságból feltámadt illat, egy érintés, amely elnémít.<br>Ezek azok a ritka esetek, amikor a csoda belopja magát a lélekbe,<br><br>és határozottan kijelenti, hogy nincsen végleges cél.

Éjnek sötétjét suvickolja<br>Az ébredő nappal.<br>Lecsapódott harmatban mosdik<br>Az ásító hajnal,<br>Majd harsányan kukorékol<br>Frissen mosott arccal.

Mogorva felhők<br>Narancsos horizonton<br>Napkebelezők.<br><br>Végtelen határ<br>Cikcakkos íve pislant,<br>Még visszakacsint.<br><br>Liluló homály<br>Párolog a vidéken...<br>Hangokat fullaszt.<br><br>Hűvös dunszt libeg<br>Dermedő fotonok közt.<br>Köd vaksága rejt.<br><br>Nyirkos szürkület<br>Ragad a sáros földbe,<br>Elveszett árnyék.<br><br>Mint a verejték,<br>Avarra cseppen a lé...<br>Könnyes napnyugta.<br><br>Dagad a mély csönd<br>Karöltve sötétséggel...<br>Lopakodó est.