TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Nap, forró, csak izzik, <br>Arany fényét, földre önti. <br>Hőség, árnyékban is. <br>Épp kiált a lét: adj vizet, - <br>Test, ha megért, lélek fizet. <br>* <br>Szépséges a kék ég, <br>Felhő nem látszik most sehol. <br>Égető napsugár! <br>Szerelmes perc az, még nem is, <br>Szédülten elkapsz, engem is... <br>* <br>Gondolat csak lézeng, <br>Az ölelő kéz meg izzad. <br>Több, száradó kóró… <br>Szívedbe bújik fénylepke, <br>Arcodra hullik, könnycseppje. <br>* <br>Eső, hűs szellő nincs. <br>Enyhülés nem is várható. <br>Izzó a napkorong! <br>Magadba szívod illatom, <br>Életre hívott alkalom. <br>* <br>Forró a homok a <br>Talpak alatt, ülni tán' jó. <br>Forró még a csend is. <br>Suttog a hűség, áldozat, <br>Édes kis bűnség, kárhozat. <br>* <br>Jó nagy hőséggel jár, <br>Amikor épp' strandidő van. <br>Meleg minden gúnya. <br>Színre lép a meztelenség, <br>Mennyire ép esztelenség? <br>* <br>Arcokon kúszó fény… <br>Napsugár, oly' bőrégető. <br>Meleg van, árnyékban… <br>Megölel bőröd, simogat, <br>Így marad őröd gondolat. <br>* <br>Nagyon jó meleg van, <br>Ami biz' mindent megérlel. <br>Szép a virágoskert. <br>Tulipán illat csókodon, <br>Fénycsepp az izzadt foltokon. <br>* <br>Napsugár égető... <br>Ez, nagy szomjúság ideje. <br>Itt, súlyos vízhiány. <br>Érintésed lágy napsugár, <br>Szóhintésed szép vágyfutár. <br>* <br>Az elhasznált korsó <br>Már eltörött... Vízhordáshoz? <br>Meleg, nagyon szomjas. <br>Nyakadon gyöngyöz szeretet, <br>Hőségben öntözz szíveket! <br>* <br>A nyári melegben <br>Elporladt bakancs nyomai… <br>Sikoly is csak, suttog! <br>Akarta mind, hogy szeressed, <br>S máris rogy, ha elereszted. <br> <br>* <br>Egy elhervadt virág, <br>A vízzel teli kút mellett! <br>Törött ez a korsó! <br>Tested mindennek fölött hív, <br>Kalapál még a törött szív... <br> <br>Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: &bdquo;Nyári kaland” <br>

Piros cseresznye <br>Termés lett már szirmokból. <br>Japánban kultusz. <br>Nap, búzatáblán <br>Legelteti fény-nyáját. <br>Égetően tűz! <br>Harmat simogat <br>Szemeket őrző kalászt. <br>Hajlik a kötél. <br>Friss cseresznyéből <br>Készül otthon, új pite. <br>Nyári csemege… <br>Tikkasztó hőség <br>Mezőkön, pipacs bőség, <br>Július tombol. <br>Gabona szárán <br>Szél lengeti a kalászt. <br>Arató izzad. <br>Búzavirág kék <br>A szélben ringó róna. <br>Őzek szépsége. <br>Napfürdőző zöld <br>Gyíkok lustulnak, kövön. <br>Úgy perzsel a nyár! <br>Nyár derekában <br>Asszony hajlong marokért. <br>Sarlóél kopik. <br>Rét melletti tó <br>Partján a kövek forrók! <br>Szenvedő búza… <br>Nap tesz koronát <br>Megtörli a homlokát. <br>Hőség tikkasztó. <br>Kasza, áldással <br>Hasít gabonaszáron. <br>Gyűlik a kéve. <br>Táj, kalász színű, <br>Lágyan borzolja, szellő! <br>Kasza is izzad! <br>Fény csak úgy lobog, <br>Talaj szikkadt, úgy poroz! <br>Libben a kalász. <br>Begyűjtött termés. <br>Cséplőgép már dolgozik... <br>Porfelhő terül. <br>Aratás, élet <br>Kenyér-reményvilága. <br>Felhőtlen égbolt. <br>Az ég zafírkék <br>Bőséges a teríték. – <br>Buja, vad románc. <br>Ünnepnap reggel <br>Új búza illata száll. <br>Termés… új kenyér. <br> <br>Vecsés, 2020. júl. 19. – Érd, 2020. júl. 19. – Budapest, 2020. júl. 19. – Kustra Ferenc József – a nyárról, aratásról: RENGA láncversben; az egyest én írtam, a kettest Gani Zsuzsa, a hármast Horváth Edit Fresh, a poétatársaim. <br>

Forrongnak a létkérdések… <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit írok, <br>Írok így hát, magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit gondolok, <br>Gondolok hát, magamnak. <br> <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br>Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br> <br>Önmagam vagyok. <br>Az egész világ bennem, <br>Bennem, lelkemben ragyog. <br> <br>Lélekben vagyok - <br>Önmagamtól ragyogok. <br>A világ bennem éled. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit érzek, <br>Érzek hát magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek, <br>Nézek hát magamnak. <br> <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br>Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek. <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br> <br>Ismertlen’ vagyok. <br>A világnak darabja, <br>Vagyok láthatatlan én. <br> <br>Láthatatlanság, <br>Világ nem érezhet meg, <br>Pedig benne élek még. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek, <br>Élek én magamnak. <br>Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek, <br>Élek hát magamnak. <br> <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br>Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet. <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br> <br>Furcsa látomás, <br>A világ ilyen rút s szép. <br>Magam által ismerem. <br> <br>A világ, csodás. <br>És kevésbé egyszerre... <br>Én vagyok varázstükre. <br> <br>Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: &bdquo;Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája. <br>

Ó, Te szerelem, <br>Ha elhagysz, kardba dőlök. <br>Kinéz… milyen sors? <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Be kéne’ teljesüljél… <br>Két nyíllal szokták! <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Bízok benned, kap nő is? <br>Ő életérték! <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Jövőm vázlata, ha vón’… <br>Segítnék’ tenni. <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Nem hiszed el: vérbuzgás! <br>Nő előkerül? <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Eressz már el még egy nyílt… <br>Hátha ez hoz nőt… <br> <br>Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban, önéletrajzi írásként. <br>

(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon, <br>Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon… <br>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon. <br> <br>(anaforás) <br>Kezd a szél föltámadni, bele-belemarkol a lombkoronákba, <br>Kezd a sok szerelmetes emlékem föltolulni erdő-világba... <br>Kezd a kopárodó őszben, lehulló lombok alatt hűs lenni, <br>Kezd az emlékezésem egy össze fogott nagy pillanat lenni… <br> <br>(Senrjú) <br>Magányban ülök <br>És erre, jó ez a pad. <br>Szúnyog… megcsípett! <br>* <br>Akarod vagy sem, <br>Még, rólad álmodozok. <br>Újabb szúnyog is… <br>* <br>Érzem és de jól! <br>Veled lennék, oly’ boldog. <br>Rothadt szúnyogok! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Szúnyogok! <br>Csípnek a gazok! <br>Mi, lehetnénk boldogok, <br>Egymást csókolók… <br> <br>Padunk… <br>Külön lakunk. <br>Így maradunk? <br>* <br> <br>(tükör bapeva) <br>Egy ág, <br>Hatalmas <br>Fakoronán. <br>Csak lógok, csüngve! <br>Lombsátrak fölöttem, <br>Nekem nem segít… mi sem! <br>Lelkem, összegömbölyödve, <br>Bezárkózik a belsejébe... <br>Nem bírlak feledni, nem tehetem. <br>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem? <br> <br>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem? <br>Nem bírlak feledni, nem tehetem! <br>Bezárkózik a belsejébe <br>Lelkem, összegömbölyödve, <br>Nekem nem segít… mi sem! <br>Lombsátrak fölöttem, <br>Csak lógok, csüngve <br>Fakoronán. <br>Hatalmas, <br>Egy ág. <br>* <br> <br>(Tükör apeva) <br>Vágy, <br>Éhség, <br>Csalóka. <br>Rögeszmém lett, <br>Örök hiányod… <br> <br>Örök hiányod <br>Rögeszmém lett… <br>Csalóka <br>Éhség, <br>Vágy. <br> <br>Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>