Duhaj szélben a fák nyögnek,<br>Ömlik könnye a nyárnak.<br>Sötét felhők utat törnek<br>A féktelen zord árnak.<br><br>Lefogyott a folyó medre<br>Hízik vize szüntelen.<br>Duzzad, dagad nagyra keble,<br>Fosztogat már bűntelen.<br><br>Nincsen este tücsök zene,<br>Nem csábít a telihold,<br>Rút felhőnek vihar szele<br>Égi haragot kiold.<br><br>Hőbölög a korán jött ősz,<br>Sáros bakancsban tappog,<br>Színes kedve szürke és bősz,<br>Rideg arccal vigyorog.<br><br>Ázik, fázik a vidéknek<br>Minden egyes egyede,<br>A mezőnek, az erdőnek<br>Bő esőből elege.<br><br>Reméljük, hogy ellendíti<br>Nyers mérgét az erőnek,<br>Hangulatát megenyhíti<br>Édes must az időnek.

Mint egy szalmakalapot lengetem<br>Fejem felett mattos lelkem...<br>Emlékekkel keveredtem.<br><br>Aj de régen volt, lobogott szívemen,<br>Felettem, s körülöttem<br>Mint zászló a szélben...<br>Filmszalagom jócskán lepergettem.<br>És a sok-sok fenkölt érzelem...?<br>Csak a nyél maradt kezemben.<br>Már nem markolom görcsösen,<br>Nincs bennem félelem,<br>De néhány sebnek hege <br>Sajog tenyeremen.<br><br>Nagyon mélyen még dobban <br>Sok-sok fénylő pillanat<br>Mint a naplemente, lánggal lobban;<br>És bár hallgatag szerényen,<br>Csicsás álmok nélkül beérem.<br>Csak az a fontos- vagy nekem.<br>Lelkemben könnyedén jársz-kelsz,<br>Mint selymesen érintő fuvallat...<br>Szívemben mindig otthonra lelsz.<br><br>Halkan lengetem lelkemet <br>Fejem felett, <br>Mint akit észre vett<br>Távolról valaki, és...emlékezett.<br>Az idő mindent tova pergetett...

Darvak serege<br>Búcsút int látványosan.<br>Dísz-előadás.<br><br>Impozáns balett,<br>Darvaknak vonulása.<br>Ősz-attrakció! <br><br>Misztikus darvak,<br>Hűségnek mintaképe.<br>Példaértékű!

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra. <br>Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem. <br>Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra <br>S <br>Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem. <br> <br>Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, a test ura. <br> <br>Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József <br>

Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak, <br>Talán álcái a takart problémának, <br>Bár létezik a mosoly, ami őszinte, <br>Annak örülhet az ember szíve, lelke. <br> <br>A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni... <br>Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni... <br>Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni... <br> <br>Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József <br>