Pendül a lágy hang<br>Rezonál a fa,<br>Feszített húron<br>Zümmög egy ima.<br>Zenélő szólam<br>Ritmusa érik,<br>Gitáros szeme<br>Mosollyal fénylik.<br><br>Lüktet a sétány<br>És pezsdül a terc,<br>Festi a kedvet<br>Pár pianó-perc.<br>Dallama színes<br>Fülekbe mászó,<br>Lélekbe csorog<br>Szívekkel játszó.<br><br>Mennyei szikra<br>Pattog a korzón,<br>Misztikus ének<br>Elbűvöl olcsón.<br>Pár fitying koppan<br>Kopott kalapban,<br>Gitáros arca<br>Kicsit zavarban.<br><br>Zsongó a vastaps,<br>Napsugár idő.<br>Szép muzsikája<br>Álmokat szövő.<br>Reményre buzdít,<br>Emberi jóra;<br>Hallgass szívedre,<br>Isteni szóra.<br><br>Békés az utca<br>A szürke kövön,<br>Röppen a galamb,<br>És száll az öröm.<br>Pihetoll libben<br>A fejek felett,<br>Angyal szárnyáról<br>E dalba esett...<br><br>Hangulatos délután<br>Báját hinti az utcán.

Koszorún libben<br>Gyertyáknak fénycsóvája...<br>Ádventüdvözlő.<br><br>Szép várakozás,<br>Szeretetnek ünnepe...<br>Megújhódásos.<br><br>Gyertya lángjában<br>Melegednek a lelkek...<br>Tisztítótüzes.<br><br>Égnek ablakán<br>Áhitat, és öröm száll...<br>Mennyei varázs.<br><br>Tiszta lélekkel<br>Mosolyog a messiás...<br>Megváltást ígér.

Ködben állunk...kis-emberek,<br>Nem lát minket profit.<br>Szabályzatok megkötöznek,<br>Ámítanak sztorik.<br>Módos mágnás pénze pezseg, <br>Pohár koccan...proszit.<br>Lényeg az, hogy jól csorogjon,<br>Nyúzhatják a prolit.<br><br>Világ sorsa bűnben senyved,<br>Rothadása gyorsan erjed.<br>Rosszindulat széjjel terjed,<br>Gonoszsága pénzre gerjed.

Fagyos felhők gyülekeznek<br>Odafenn az égen;<br>Libben, táncol sok hópehely<br>Ezüstös fehérben.<br><br>Varázs idő esőcseppnek...<br>Tündérekké cseperedtek.<br>Fel és alá kavarognak,<br>Szél szárnyába kapaszkodnak.<br><br>Hópehelytánc bűvöl bájjal,<br>Szállingózik télben;<br>Égi-puha hűvös mázzal.<br>Mindent befed szépen.<br><br>Fényben ragyog kristálytisztán <br>Cseppnyi csodás tündér csillám,<br>S mint a császár új ruhája<br>Eltűnik ha nap süt rája.

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem, <br>Úgy is érzem magamat, mint egy kis ázó papírcsólnakban… félem. <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem. <br> <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed, <br>Hmm… még úgy tűnik nem ázott át, ó jaj uram, te tetted? <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, leoninusban) <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>Ebből aztán már tudom, majd itt a süllyedés. Hát, ez sem kevés… <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>* <br>(senrjon) <br>Ürességem valami <br>Rágja… Lelkem készül süllyedni… <br>Meddig tart a lét? <br>* <br>(Kérdés leoninusban) <br>A szomorúságom a magányom, vagy a magányom a szomorúságom… <br> <br>Vecsés, 2024. október 27. -Kustra Ferenc József- Írtam: Kalina Hella &bdquo;hervadt csónak” c. verse -mint ötleadó- nyomán, önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>