A folyónak kopasz partján<br>Nincsen őszi lombhullás,<br>Kanyar nélkül folyik a víz...<br>Civilizált elmúlás.<br><br>Az ember nem jövő káder,<br>Szabályozhat hatóság;<br>Képzelt világ itt a sláger,<br>Virtuális valóság.<br><br>Olyan fejlett lesz a holnap, <br>Lenyűgöző ámulat,<br>Virágozhat a fejekben <br>Szabad elvű kábulat.

Nincs az utcán szurkos este,<br>Minden porta fénnyel festve.<br>Apró égők csillag szeme,<br>Karácsonynak üzenete<br>Beköltözik a szívekbe.<br><br>Szél se nincsen, a hó ropog,<br>Misztérium varázs kopog.<br>Négy gyertyának lángja lobog,<br>Hit és béke bennünk dobog.<br>A megváltás égből csobog.<br><br>Minden ember óhajt kegyre,<br>A bűnöktől legyen mentve.<br>És ha mégis sokszor gyenge...<br>Visszhangozzon a szívekbe,<br>Messiásnál nincs elveszve!<br><br>Éjfél elmúlt, az idő perdül,<br>Templomokból csengő csendül.<br>Áhitatos dallam zendül,<br>Az értelem átszellemül,<br>S mi urunkban elszenderül.<br><br>Karácsonynak üzenete,<br>Jótettekbe van elvetve.<br>Szeretet a szellem étke;<br>Áldás szálljon napra s éjre,<br>Legyen támpont egész évre.

Napkorong elbújt<br>Rózsaszín felhők mögé...<br>Szelet jósolgat.<br>Tapasztalat sugallja,<br>Fújdogál majd holnapra.<br><br>Bíbor-sáv izzik,<br>Napnak parazsa pislant.<br>Lassan elszunnyad.<br>Csendesedik már a táj,<br>Nincsen zaj mi fülbe váj.<br><br>Vörös égalja<br>Sötét-lilát varázsol,<br>Homályos alkonyt.<br>Az árnyék is olvad már,<br>Dagad az est mint az ár.<br><br>Sárga holdsugár<br>Földnek vérében pancsol...<br>Lelket cirógat.<br>A természet szenderül,<br>Éjszakába elmerül.<br><br>Ébredő csillagok<br>Úszó párába fúlnak,<br>Köd tengerébe.<br>Felhő fátylat ereget,<br>Földre álmot csepegtet.

Fogyó jégsapka<br>Planéta pólusain,<br>Folyékony idő.<br><br>Gleccserek mélyén<br>Olvadt üzenet lapul,<br>Jégbe zárt idő.<br><br>Korlátolt remény<br>Máló jéghegyek alatt...<br>Pecsételt holnap.<br><br>Életnek vize<br>Idő partjait mossa,<br>Szennyezett jövőt.<br><br>Jéghegyek ormán<br>Még csillog a napsugár...<br>Szikrányi remény.

(Septolet) <br>Hull a hó, <br>Jön Télapó! <br>Csodaszánkó… <br> <br>Piros kabátja, <br>Deres háta, <br>Hozza szeretetet, <br>Zsákba rejtegetett? <br>* <br> <br>(Senrjon trió, fél haiku-lánc formátumban) <br>Esteledik, csend is van, <br>Fülbe hasít, hallgatjuk, jössz-e… <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br>Előre mondom, hogyha <br>Kormos lész’ kéménybe, nevetünk… <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br>Agresszív a csend… zavar. <br>Zöröghetne valami, szánon. <br>Úgy várunk… jöhetsz! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>A cserepeken <br>Vigyázz, nehogy megcsússzál… <br>Vágyjuk… jöttödet! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Gyerekek! Jön már a csodaszán, <br>Végre mert, a türelmünk fogytán… <br>Gyerekek! Jön már a csodaszán! <br> <br>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában <br>