Éjnek sötétjét suvickolja<br>Az ébredő nappal.<br>Lecsapódott harmatban mosdik<br>Az ásító hajnal,<br>Majd harsányan kukorékol<br>Frissen mosott arccal.

Mogorva felhők<br>Narancsos horizonton<br>Napkebelezők.<br><br>Végtelen határ<br>Cikcakkos íve pislant,<br>Még visszakacsint.<br><br>Liluló homály<br>Párolog a vidéken...<br>Hangokat fullaszt.<br><br>Hűvös dunszt libeg<br>Dermedő fotonok közt.<br>Köd vaksága rejt.<br><br>Nyirkos szürkület<br>Ragad a sáros földbe,<br>Elveszett árnyék.<br><br>Mint a verejték,<br>Avarra cseppen a lé...<br>Könnyes napnyugta.<br><br>Dagad a mély csönd<br>Karöltve sötétséggel...<br>Lopakodó est.

Fák koronája <br>Csillag-pelyhektől ékes,<br>Deres varázslat.<br><br>Csipkézett fátyolt<br>Ködpára gyarapítja,<br>Tündérek bája.<br><br>Ropogós szellő<br>Csillámot szór a földre,<br>Kristályos álmot.<br><br>Téli hangulat<br>Pille szárnyon szerte száll,<br>Hűvös érintés.<br><br>Hófehér béke<br>Pihen zúzmarás tájon,<br>Fagyos nyugalom.

Ropogós táncot<br>Keringőznek a széllel,<br>Pille hópihék.<br>Kristály-fodor csillogó,<br>Mint az álom illanó.<br><br>Zúzmarás ködben<br>Sercegve repked a dér,<br>Dermedt csillámok.<br>Kabát, sapka nem elég,<br>Hol a szeretet el ég.<br><br>Megfagyott avar<br>Pattog bakancstalp alatt,<br>Jeges valóság.<br>Didereg a békesség,<br>Hiánycikk az emberség.

Tej és Vér<br><br>Te és én, én véreztem!<br>Most már kimondhatom: végeztem<br>veled, gyönyörű arcod nem láthatom többet,<br>Isten veled!<br>A tej, végigfolyt az asztalon,<br>Te tejet ittál, miközben jóllakott démonok kacajába fulladtál!<br>Te és én, mint fekete és fehér<br>összefonódott lelkünk: tej és vér...<br>Szívemből egy darabot<br>szakítottak az angyalok.<br>Lent voltam ott ahol a sok halott...<br>Azt suttogták: nélküled, meghalok.