Színes-őszhárfa hangok… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik, <br>A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik… <br>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik. <br>* <br>(leoninus duó) <br>Nyárutó arany fátylat sző, s erre ember is és az állat bizony vevő! <br>Üzen az ősz, tán’ Tícián vörössel ámít, meg még százfélével csábít! <br>Zöld növényekből kicsap a sokszínű vörös, kapaszkodva nézd, mert erős. <br> <br>Estére meg vörösben játszik az ég is, úgy csinál, mutatja, hogy ő is még ég is… <br>Az ősz tenyerén hordozza, az újszerű szeleket, egyenként, mint fenegyereket. <br> <br>(Senrjú csokor) <br>Rafinált az ősz, <br>Nyugodtan lopakodik… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ködágynak csókja, <br>Nemsoká elkap minket… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz tenyerében <br>Hordozza a változást… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Most már szél hárfa <br>Is az új dallamra kap… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz kíméletlen <br>Elmenő nyárral… nem kell… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz most igyekszik, <br>Mert tél kiebrudalja… <br>Fűtési szezon! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. -Kustra Ferenc József <br>

Fagyis ízeket <br>Elmossa viharos szél. <br>Időváltozás. <br>* <br>Éji csend-magány <br>Úralja, fenyves erdőt. <br>Távolban, vihar! <br> * <br>A színes fáknak <br>Levelei suttogók. <br>Vihar, letépi. <br>* <br>Szakadékokba <br>Hullanak falevelek. <br>Vihar sodrása. <br>* <br>Enyhe napokban, <br>Vihar-orkán pusztíthat. <br>Közben, napsütés. <br>* <br>Szellő fésüli <br>A ligetes bokrokat. <br>Vihar, csak lecsap. <br>* <br>Erdő ligete, <br>Rozsdás-aranyló színben. <br>Vihar kopasztja. <br>* <br>Csörtetve tolong <br>A viharrá vadult szél! <br>Ágakat tördel. <br>* <br>Forgószél süvít, <br>Tépi az erdő fáit. <br>Gallyat is letör. <br>* <br>Zúgó a zsivaj, <br>Szélvihar minden letör. <br>Sziszegve fütyül. <br>* <br>Sorsába szőve <br>Fának a kopaszodás. <br>Szélvihar, segít. <br>* <br>Letört lombtömeg, <br>Csúnyán tarkítja tájat. <br>Vihar, elvonult. <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban. <br>

Forró Aszfalton<br><br>Forró aszfalton,mezítláb!<br>Bele írom neved,ott hagyom neked!<br>Ha majd egyszer te is arra jársz,<br>meglátod nevem, és neved!<br>Egy szív, egy sóhaj, sok sok éjjel,<br>valaki titokban csak téged szeret!<br>Érted él ,érted szenved,szemedbe nézni<br>nem mer…. elenged, csak szeret!<br>Megmarad , az örök eltitkolt szerelem<br>sziklafalára írva,csak ennyi, semmi más:szeretlek!<br>Szeretni nem merek,szívem csak remeg,élni nem mer,<br>sötét utcákon ténfereg!<br>Tartod a tükröt, s a szerelem néz vissza,<br>és a szomorú sápadt csillagok!<br>Sirassák helyetted is a meg nem élt szerelmet,<br>és eltemetnek minden bánatot, szomorúságot!

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Kit szeret az ember, az, az ő a szívében olyan, mint a fény. <br>Minden fénynek van árnyéka, mi visszaüt-visszavetülhet. <br>Örök-életűnek indult ez, de egy változás bizony kemény <br>És <br>Az nem biztos, hogy legyűrhető! Elengedés teljesülhet... <br> <br>Ha az árnyék száll már, ne vetődj rá! Öröklét nincs, írd át, ez: tény... <br> <br>Vecsés, 2019. október 9. – Kustra Ferenc József <br> <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ma már délután van, pirkadatkor elmentél, a megállóból intettél. <br>Tudtuk mi, ez a szerelem nem örök, őrködtek a strázsa ördögök. <br>Az ágyad már régen kihűlt, miközben a lelkeddel együtt menekültél. <br>Közben <br>Én meg kóválygok otthon és csak az gaz ördögök vannak velem otthon. <br> <br>Itt van a magányom, az önsajnálatom, csoda? Biz' sokszor hitegettél… <br> <br>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- írtam: a kapcsolatvégről. <br>