Vázlatosan a láthatóról… <br> <br>(bokorrímes) <br>Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld… <br>Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld. <br>Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen <br>Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen. <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli… <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli… <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Szépre-jóra vágyni? <br>Enélkül éltet leélni… <br>Szépre-jóra vágyni? <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Az emberi szeretet, már elzarándokolt <br>És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót! <br>Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba? <br>Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba? <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Ó, lélek! <br>Talán elveszek? <br>Jaj, félek… <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Élet is elment, <br>Semmi jó nem lett. <br>Szeretetem kinek? <br>Nem kell már senkinek… <br>* <br> <br>(anaforás, bokorrímes) <br>Sivár pusztaságom, sírva körbejárom, <br>Sivár pusztaságon, nekem… igajármom. <br>Sivár pusztaságom, bánat generátorom, <br>Sivár pusztaságom, sírva akad torkomon. <br>* <br>(anaforás, négyszeres belső rímes, bokorrímes) <br>Szép életem mára már, mint halál kultúrája… <br>Szép életem mára már halál hívó dudája… <br>Szép életem mára már, mint halál kultúrája. <br> <br>Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József <br>

Rügy fakasztó langy<br>Csalfa, settenkedő szél. <br>Flóra-kábító.<br><br>Egy bátor virág<br>Ösztöneire hallgat.<br>Kíváncsiskodó.<br><br>Szirmot ereget.<br>Szépsége korai báj.<br>Fagy veszély még tart.<br><br>Jeges szél jöhet,<br>Hósapka virít csúcson.<br>Aggodalom él!<br><br>Maci-kuckóban<br>Még édes a szunnyadás.<br>Hőség a vekker.

Fekete éj fénytől mentes,<br>Sűrű pára nagyon testes.<br>Baglyok hangja repeszt csendet,<br>Huhogják a sötétséget.<br><br>Szitál a köd, nedve cseppen,<br>Remeg az ág, néha reccsen;<br>Szellő surran a fák között,<br>Vagy egy szellem sürgönyözött.<br><br>Alig szuszog a föld teste,<br>Holdtalan ég - balszerencse;<br>Baglyok hangja repeszt csendet,<br>Felkísérik szálló lelket.

Kering a Föld, s vele a kor,<br>De az idő nem forog;<br>Messze visz az égi vándor,<br>Csöpp létünkkel elrobog.<br> <br>Fátyolos lesz kedves emlék,<br>Fotókon egy pillanat.<br>Élet adta lelki-termék,<br>Amíg őrzi a tudat.

Szegycsont mögött sikít a kín,<br>Magányban nincs csak szürke szín.<br>Pang a hit, keser a lélek,<br>Torzultak a valós képek.<br><br>Mint pókhálós, ódon kongó terem,<br>Olyan a szellem, bent sötét verem.<br>A didergő szív már alig dobban,<br>Nincs benne láng mi hevesen lobban.<br><br>Napnak sugara ráncokba szárad,<br>Hűvös szürkeség közönnyel árad.<br>Ködös napokon rothad az avar;<br>Mállott a mosoly, a lét oly fanyar.<br><br>Szegycsont mögött üvölt a kín,<br>Magányban nincs csak szürke szín.<br>Pang a hit, keser a lélek,<br>Torzultak a valós képek.