(Bokorrímes) <br>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend! <br>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend? <br>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó, <br>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó! <br>* <br> <br>(HIQ csokor) <br>Sűrűség <br>A masszív csendem. <br>Rám szorult... <br> <br>Hallgatok, <br>Nagy vehemensen. <br>Tudni kell? <br> <br>Nem hallik <br>Szarv súrlódása. <br>Minden áll! <br> <br>Kígyóbőr <br>Avarban csendes... <br>Egerek? <br> <br>Unalmas <br>Ücsörgő magány... <br>Egyedül. <br> <br>Maradjak? <br>Mi a fenének? <br>Unom már... <br> <br>Köhögők! <br>Torkom... poros lett. <br>Nincs vizem. <br> <br>Megyek is… <br>Zaj, elcsendesül. <br>Ez volt nap! <br> <br>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Vendégem lehetnél, Etelka! <br>Élvezettel rád másznék még ma. <br>Szerelem oltárán, <br>Áldoznánk… netalán. <br>Szeretném… élvezném tested… ma. <br> <br>Vendégem lennél és a párnám? <br>Fejemet hasadra hajtanám. <br>Húsidat zabálnám, <br>Cickókat csókolnám. <br>Szeretném élvezeted, bíz’… ám. <br> <br>Vendégem lennél lepedőmön? <br>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. <br>Simítgatnám tested, <br>Simogatnám lelked. <br>Vágyom orgazmusod örökkön. <br> <br>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Hogyan is birtoklom a földi kincsem, <br>Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen… <br>Hogyan is birtoklom a földi kincsem. <br>* <br> <br>(Bokorrímes csokor) <br>Bizony benned mind ezeket föltalálom, <br>Mindaz mindenestől az én ideálom, <br>Örök hűség és a mélységes szeretet. <br> <br>Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte, <br>Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te! <br>Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom, <br>Kivel az életet, nagy szeretetben járom. <br> <br>Te kedvesem, a fiam, meg a lányom <br>Vagytok nekem… az örök boldogságom. <br> <br>Amikor meg rám nevet a két kis angyal <br>Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal, <br>Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet, <br>Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet… <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] &bdquo;A Lia dalokból I.” c. versének átirataként. <br>

Most meg mi legyen velem? <br> <br>De már egy lerúgott bakancsként <br>Szívem él megátalkodottként. <br>Életből élet lesz, <br>Vesztésből semmi lesz! <br>Szemed fénye voltam, áldottként! <br> <br>Itt hagytál, elmentél, elhagytál… <br>Most éljek úgy, mintha… vad halál? <br>Messze vagy, nem vagy itt. <br>Nem tudod mi van itt. <br>Ne bánjam, ha érkezik halál? <br> <br>Élni pedig kéne… érdemes. <br>De egyedül élni kétséges. <br>Életből élet lesz, <br>Halálból, halál lesz. <br>Élni pedig kéne… érdemes? <br> <br>

Én mind belső ajtó, Borsika, <br>Vágyok külső ajtót, Te vagy a’. <br>Szívünk ravatalon, <br>Életünk asztalon. <br>Rabok vagyunk sőt, egymás rabja… <br> <br>Ülők a kis előszobában, <br>Majd’ megőrülök vágyódásban. <br>Ha legalább itten <br>Kezem fogó lennél… <br>Lehet én vagyok rabságodban? <br> <br>Forró én szívem, Tied jeges, <br>Nekem ez ám, nem fergeteges… <br>Mit sem tudok rólad, <br>Beágyaztad ágyad. <br>Nincs! Hiába volt ígéretes… <br> <br>Vecsés, 2021. október 11. –Kustra Ferenc József– íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>