Kutyák játszanak künn az udvaron, <br>Napfény tükröződik az ablakon. <br>Ha kimegyek hozzájuk, örülnek. <br>Játszom is velük és megkergülnek. <br> <br>A Slampec már nagyfiú, vezér lett, <br>Kutyáéknál ez bizony hősi tett. <br>Másodhegedűs lett így a Basa, <br>A Lady meg így lett a Slampec csaja. <br> <br>Örömöm; elfogadnak vezérnek, <br>Ezt így én elkönyvelem sikernek. <br>Az emberek közt ez mit sem számít, <br>Látom, az élet kutyákkal ámít. <br> <br>Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József <br>

Továbbra is aranyosak a jelző kutyák, <br>Állandóan csak játszanának a nagy maflák. <br>Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel, <br>Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel. <br> <br>Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják, <br>Keresztségben Slampecet rég ráragasztották. <br>Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem. <br>Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem. <br> <br>Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József <br>

Hull diólevél, <br>A tél tán’ ellensége… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Levél hull, pereg, <br>Előző ősszel, hogy volt? <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Kemény valóság! <br>Levelet, szél sodorja! <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Napkorong még él, <br>De, leveleket szárít. <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Barátságtalan <br>Az őszi levélhullás… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Levelek könnye <br>Télbe fagyva, igy kopog… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban. <br>

Most voltam kint, <br>Hideg van, borzongok. <br>Fehér a hó, <br>Hideg van, borzongok. <br>Rideg a tél, <br>Hideg van, borzongok. <br>Varjak szállnak, <br>Hideg van, borzongok. <br>Van sok ruhám, <br>Hideg van, borzongok. <br>Ez biz’ a tél, <br>Hideg van, borzongok. <br> <br>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

3 éve van háború a szomszédban. Katonák, havonta ezrével fogynak… Kárpátaljaiak is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes) <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó, <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó. <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit. <br>Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze! <br>Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját… <br>Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben. <br> <br>A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul. <br>Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált. <br> <br>Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok! <br>Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel? <br>Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll! <br> <br>Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt… <br>Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása… <br>Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment… <br> <br>A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott, <br>Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Háború, <br>Olyan amilyen! <br>Végpróba! <br> <br>Mindenki <br>Ezt nem éli túl. <br>Végpróba! <br> <br>A golyó <br>Megy! Kemény acél. <br>Végpróba! <br> <br>Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában. <br>