Borús éjjel szeplőtlen ég,<br>Lopva oson a sötétség.<br>Riogatnak titkos árnyak,<br>Üres csendbe neszt dobálnak.<br><br>Avar roppan, pára csöppen,<br>Fekete szárny gyorsan röppen.<br>Ágak között szurran a szél,<br>Koppanva hull tépett levél.<br><br>Ösztön résen penge élen,<br>Tág pupilla vakon éber.<br>Ismert ösvény láthatatlan,<br>Eltakarja ködös paplan.<br><br>A feszültség magasra hág,<br>Elvarázsolt a valóság.<br>Bagoly vijjog lidércesen,<br>Lüktet a vér zsigerekben.<br><br>Relytéjesen súg az erdő,<br>Bokrok alatt félelem nő.<br>A bátor is meg-megtorpan,<br>Fülel, figyel alaposan.<br><br>Szurkos lepel szinte tapad,<br>Az ijedtség hozzáragad.<br>Fantázia szörnye fújtat,<br>Az inakba bele bújhat.<br><br>Borzongató kormos éjjel,<br>Tappancsával nagyot lépdel.<br>Pattog az ág ahogy halad,<br>Hajnalig még itt is marad.<br><br>Belesüpped lápos tájba,<br>Ott lesz majd a nyoszolyája.<br>Mikor a nap reggel felkel,<br>Sötét mumus el is nyergel.

Hanyatt esett nap<br>Arca dühében izzik,<br>Kivörösödött.<br><br>Ablakhoz tapadt<br>Rozsdás levelek könnye,<br>Elmúlást sirat.<br><br>Méltóság fája<br>Tócsának vizébe lép,<br>őszi alkonyon.<br><br>Suttogó este<br>Fekete árnyék oson,<br>Felhő-vonulás.<br><br>Csillag szemű ég<br>Őrzi lucskos föld álmát...<br>Éjjeli műszak.<br><br>Lassan jár a Hold,<br>Vigyázó tekintettel...<br>Föld felügyel-ő!

Víz tükrében galagonya, s csipkebokor tüze ég,<br>Mélyen ível a folyóra korhadozó öreg stég.<br>Búcsút int a forró nyárnak, mindkettőnek közelg vég,<br>Emléküket megőrzi majd Földnek lelke és az ég.<br>Rendre forog az időnek láthatatlan kereke,<br>Minden évszak büszke lehet, meg a maga szerepe.<br><br>Ősz köszönt ránk nektár ízzel, tarkaságok serege,<br>Színkavalkád közepette lehull a fák levele.<br>Rázza a szél a friss paplant, elteríti szerteszét,<br>Narancsos-nyár imádkozza morcos ősznek kegyelmét.<br>Vénasszonyok huncutkodnak, a hőst musttal itatják,<br>Megrészegült izzó szemmel nap sugarát kicsalják.<br><br>Bekerül biz a sok termény, mire az ősz elgurul,<br>Minden szorgos magyarokra letekint az ős turul.<br>Oly mesés itt a természet, nincs is hozzá fogható,<br>Összes évszak kíméletes, kellemesnek mondható.<br>Rege szarvas csoda táját ölelik a Kárpátok,<br>Megvédik zord éghajlattól, ősi földet áldjátok.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>A félrenézés nem old meg semmilyen gondot! <br>Azzal elhatárolódsz, halmozod a mocskot… <br>A félrenézés nem old meg semmilyen gondot! <br> <br>(6 sorosban) <br>A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz, <br>Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled… <br>A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz? <br>Nincs, <br>Mert a lényege, ha kipécéztek, jól kitolnak veled. <br> <br>Ne nyújts alkalmat, ha tudod, ésszel, hogy mikor, mit akarsz. <br> <br>(Senrjon) <br>Rájöttél, hogy becsaptak? <br>Neked is hazudtak! Te légy bölcs… <br>Ne magyarázkodj! <br> <br>Vecsés, 2018. december 14. – Kustra Ferenc József <br>

Hangulattalan poéta-történet <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. <br>Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon... <br>A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, <br>És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… <br>Meg kellene örvendeztetni a kedves olvasókat, <br>De, most nem találom a megfelelő gondolatokat. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Gondolathiány <br>Ami fájdalmat okoz. <br>Sok, más probléma… <br>* <br>Bajok sarcolják <br>Az elmémet, folytában. <br>Lecövekeltem. <br>* <br>Poéta is csak <br>Emberből van, ha igaz! <br>Összeszedettség. <br>* <br>Nem lehet sorson <br>Túllépni, az, az élet. <br>Kire, mi róva… <br>* <br>És kikapcsolni? <br>Ki mondja, képmutató! <br>Nem övé… való! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Mese nincsen, valahogy összeszedem magamat, <br>Megyek és idehozom az írólapokat. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Hú-hú… de jó, beugrott az első értelmes gondolatom. <br>Egyből minden jobb, rögtön terjed bennem a jó hangulatom. <br>Az új versem címe: &bdquo;A csend sorai”, ezt akkor megírom… <br> <br>Vecsés, 2018. július 9. – Kustra Ferenc József <br>