(3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban) <br>Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot! <br>Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót… <br>Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot! <br> <br>Öregszek, múlnak a napok, az időm érték, <br>Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték… <br>Öregszek, múlnak a napok, az időm érték. <br> <br>Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon, <br>Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon… <br>Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon. <br> <br>A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek, <br>Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek… <br>A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek. <br> <br>Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon, <br>Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon… <br>Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon. <br> <br>(oximoron kétsorosban) <br>Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat, <br>Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat! <br> <br>Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Filozofikus felfogásban… <br> <br>Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma, <br>Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra. <br>* <br>Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik, <br>De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik. <br>* <br>Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem, <br>Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem <br>* <br>Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár, <br>Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már… <br>* <br>Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap, <br>Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap. <br>* <br>A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít, <br>Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít! <br>* <br>Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság, <br>Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság. <br>* <br>Púposra hajlik a végtelen tér íve, <br>Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége? <br>* <br>Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre, <br>De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre… <br>Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre… <br>* <br>Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok, <br>Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok. <br>* <br>Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron? <br>Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon. <br>* <br>Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok, <br>De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok. <br> <br>Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Filozofikus felfogásban… <br> <br>Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, <br>Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek. <br> <br>Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, <br>De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. <br> <br>Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, <br>De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. <br> <br>Völgyecske ölében csobog egy apró patak, <br>Vize mérgezett, már kipusztultak a halak. <br> <br>Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség. <br>Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség. <br> <br>Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben... <br>Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben… <br> <br>Vágyunkból lesz meg a szép remény, <br>Nem teljesül, csalódás kemény! <br> <br>Mikor tisztán, még boldogan törülközők, <br>Konyhában szól telefon, én megőrülök. <br> <br>Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra, <br>De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája. <br> <br>Lappangó, de elősettenkedő a kéjem, <br>Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem. <br> <br>Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba, <br>Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra! <br> <br>Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra, <br>De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca. <br> <br>Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Szöszmötölget a <br>Csend, az erdő sűrűjén… <br>Avar, zajt elnyom. <br>* <br>Csend! Ütközet a <br>Hóesés. Hajnali fagy. <br>Jégség most arat. <br>* <br>Tűztől a jégig <br>Átéltem, poklot, mennyet. <br>Boldog megnyugvás? <br>* <br>Hegyi patakban, <br>Picike vízesés zúg. <br>Csend, uralkodó. <br>* <br>Madárijesztő, <br>Csendben letette lantot. <br>Ijesztőn kóró. <br>* <br>Csend sikítása <br>Szaggatja az éjszakát. <br>Dörgés, villámlás. <br>* <br>Csendnek a tava <br>A sírkertet idézi. <br>Szív, csendben ordít. <br> <br>Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban. <br>

Síró felhők… <br> <br>Szilaj fellegek, <br>Beborítják a tájat. <br>Ebből eső nincs. <br>* <br>Komor szürkeség, <br>Őrzi távoli csendet. <br>Ég, mégis hol zeng… <br>* <br>Nap és fellegek <br>Küzdenek, ki lesz az úr? <br>Napsütés… eső. <br>* <br>Felhők röpködnek, <br>Konokul az ég alatt! <br>Eső készülődik… <br>* <br>Sok felhőpárna, <br>Nagy felhőnek áll össze! <br>Zivatar zúdul. <br>* <br>Már szemerkélni <br>Kezd, majd zuhogássá lesz. <br>Megállítani? <br>* <br>Cseppek, csillogva <br>Csak hullnak, egyre jobban. <br>Özönvízszerű… <br>* <br>Zivatar kitört, <br>Esőcseppek hullanak. <br>Vizes fű csúszik. <br>* <br>Zápor lemossa, <br>Fűről, fáról út porát. <br>Párás levegő. <br>* <br>Felhőcsatorna <br>Törött, eső meg ömlik. <br>Tarolt növényzet. <br>* <br>Gyönyörű vihar, <br>A maga szépségében. <br>Átélni kínos. <br>* <br>Szivárványpajzsot <br>Generál meleg eső. <br>Felhő elröppen… <br> <br>Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva… <br>