(Halmazrímes) <br>Ugyan már mondja meg valaki, éj miért visel éjjeli gyászruhát? <br>Sőt bizton állíthatom, hogy éjjel, sötétség teszi ki az álruhát… <br>Föltételezem, hogy éjben pödöri peckesre a huszár-bajuszát, <br>Meg azt is, hogy éjsötétben játssza ördögnek, a pokol-éj himnuszát. <br>Látnám sötétségben, de nem látom, takarja az eget, a volt vérvörös ég hamuját… <br>Meg gondolom, hogy éji izgalomban sajnálja meglátni... pirkadat nyíló kapuját. <br>* <br> <br>(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös duó) <br>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből, <br>Vagy fránya vaksötét fakad, az elnémult sötétből… <br>Vagy éj sötét-némasága fakad a vaksötétből. <br> <br>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját, <br>Néztem, de nem láttam, hogy fedi be a közeli legelő sík alakját… <br>Néztem, de mit sem láttam, takarja az ormot és a völgy patakját. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Engem most is érdekelne a táj disze, de már korai sötétben alszok, ízibe, <br>Igy aztán hogy éj gyászruhája fodros, loknis, régi abroncsos-e vagy netán mini -e, <br>Bizony nem érdekel, meg már korai mélyalvásban alszok, horkolok itt, most ízibe. <br> <br>(Bokorrímes, belsőrímes) <br>Éj nagyon szerethette… akije meghalt és csak gyászruhában élhet? <br>Érdekes a sok esti beöltözése, jó látszik, még nem kivénhedt. <br>Együttérző gyászomban estére korán fekszek, hogy vele együtt érezzek, <br>Együttérző gyászomban igyekszek horkolni… valamit kell, én is élvezzek… <br>*** <br> <br>(Pirong a hajnal…) <br>Reggel, ha majd a pirkadat kinyitja a szemét, sőt égi lángot is vet, <br>Ezt a reggelt nem mulasztanám, kelek, örülök és nem keresek érvet. <br>Körbe nézek és látom, hogy mindent kiválóan, jól látok, <br>Mindenfelé, minden tele van... sok szép néznivaló csápok… <br> <br>Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: halmazrímesben, 3 soros-zárttükrösben, bokorrímesben és a pirongás versszakában! <br>

Filozofálgatás a jövőről <br> <br>Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… <br>Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… <br>Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe <br>De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? <br> <br>Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, <br>Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. <br>Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz <br>És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz. <br> <br>Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő? <br>Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő <br>Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy <br>Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy? <br> <br>Lehet előre menni, sétálva, botorkálva, <br>Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva! <br>A lovak a sors kocsijába vannak befogva, <br>Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora. <br> <br>Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás, <br>De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás! <br>Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni <br>Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni. <br> <br>Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba, <br>Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba. <br>Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod <br>És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod… <br> <br>Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe, <br>Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe, <br>Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre <br>És utadat folytatni tudod a holnap szépibe. <br> <br>Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat, <br>Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat. <br>Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját, <br>Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát. <br> <br>Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert, <br>De akkor már ott leszel és lehet, hogy virágoskert. <br>Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő. <br>Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő. <br> <br>Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz <br>A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz! <br>Akkor már csak emlékezni fogsz a múlt holnapra <br>Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba. <br> <br>Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva, <br>Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova? <br>Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem? <br>Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem? <br> <br>Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe, <br>Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre! <br>Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak… <br>Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának! <br> <br>Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek <br>Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek. <br>Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük, <br>Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk… <br> <br>Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha? <br>A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha? <br>Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak? <br>Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak? <br> <br>Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül. <br>Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül. <br>Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök, <br>Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök… <br> <br>Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte, <br>Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte. <br>Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom. <br>Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom. <br> <br>Az életben, e korban már ajándék minden óra, <br>Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra… <br>A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik. <br>Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik. <br> <br>A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség <br>És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség? <br>Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét <br>És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét. <br> <br>Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted, <br>De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled <br>Az új helyzetet megítélni, <br>Jó lesz-e ezt, újat megélni? <br> <br>Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled, <br>Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd, <br>Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék, <br>Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék... <br> <br>Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen… <br>Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem? <br>Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk… <br>Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk? <br> <br>Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók, <br>Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók! <br> <br>A tegnap álomköltemény, <br>A ma tán’ élt életregény… <br>A holnap pedig… vakremény. <br> <br>Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József <br>

Hoztam életemben, rossz döntéseket, <br>Sűrűn emlegettem, az Isteneket. <br>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, <br>Rossz döntésből építek emeletet. <br> <br>Ember tervez, de: sorsában megírva, <br>Hogy mi lesz vele a továbbiakba. <br>Rossz döntést helyrehozni, már nem lehet, <br>Rossz döntésekből élem az életet. <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 10. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye, <br>Vajon ma kezdi, hogy már talán nem alszik életem reménye? <br>Élethajnalomnak, már nincsen fakótalanul fényes fénye. <br> <br>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön, <br>Közben meg a szerelmem szíve recseg az emlékező mezőkön? <br>Tán’ a feketearcú varjuk serege károg a legelőkön. <br> <br>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek, <br>De nem értek semmit, magányosan csak bánatosan leledzek… <br>A fénye-elkóborolt élethajnalom az, mire ébredek. <br> <br>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok, <br>Nem tudom, van-e utam, vagy, hogy merre menjek… bambán mélázok… <br>Látnom kéne, de már csak karcos tejüvegen keresztül látok. <br>* <br> <br>(Senrjon duó) <br>Éjjel még ragyogott a <br>Holdam fénye, volt fényessége. <br>De már új nap van! <br> <br>Aludtam, láttam mit se, <br>Holdfény tán’ ezüstözött kicsit. <br>De már új nap van. <br>* <br> <br>(Anaforás) <br>A hajnalom faló kínján látom, hogy megesd, megérek egy újabb, milyen? napot, <br>A kistemplom harangja már elkongatott, népeknek megtartották imanapot... <br>Azt látom, hogy a mai nap sem lesz különb, mint a többi már megélt, szép sorjában, <br>Azt látom, hogy varjuk, mint a rokonok, néznek, gubbasztanak fekete ruhában… <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Ma megkezdődik, <br>Lélekben zúzó vihar. <br>Gondtalan cseréptörés. <br> <br>Ma megkezdődik, <br>Lelkemben, természetharc! <br>Repülős cseréptörés. <br>* <br> <br>(Anaforás, senrjú csokor fél haiku-láncban)) <br>Saját ősökre <br>Gondolok, hátha várnak. <br>Varjúkárogás. <br>* <br>Saját ősöknek <br>Állapodott, életük. <br>Varjúkárogás. <br>* <br>Saját ősökben <br>Csak bízni tudok, várnak. <br>Varjúkárogás. <br>* <br> <br>(Bapeva) <br>Lenne <br>Még jó is! <br>Jót inni az <br>Életvizemből. <br>Méltón, nagy kortyokban, <br>Élet-kutam káváján… <br>De én csak élet-korsója <br>Vagyok, ki bárha vízbe eshet... <br>Öregen is lehetnek álmaim? <br>Hogyan legyek erős, az még adatik? <br> <br>Vecsés, 2021. július 12. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Jó lenne a jó, <br>De ha, nincsen jó, <br>A vége nem jó, <br>Úgyhogy nem hahó! <br> <br>Sok ember élete csak &bdquo;lövésből” áll <br>És nincsen is várfala, ahol sétál… <br>Eseng, hogy ezzel… de ríjon ki, <br>Ember meg nincs, ki megsegíti… <br> <br>Vecsés, 2005. december 13. – Kustra Ferenc József <br>