Időm megállt… rohantam Csinszka! <br>Tudom menjek… de, mond, hogy hova! <br>Kemény vagy mint sínszál, <br>Szerelmünk… abordál. <br>Merre vagy… én, hogy menjek oda? <br> <br>Időm megállt… rohannék Csinszka! <br>Nézek életablakon… hova? <br>Neked nem voltam jó, <br>Panasz szava sem jó… <br>Már nem lesz élet lakodalma… <br> <br>Időm megállt, rohanvást? Csinszka! <br>Keresed élet boldogsága? <br>Velem mér’ nem volt jó? <br>Közbejött… apropó? <br>Idő s tér nem fér láncolatba! <br> <br>Vecsés, 2023. február 17. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak, <br>Talán álcái a takart problémának, <br>Bár létezik a mosoly, ami őszinte, <br>Annak örülhet az ember szíve, lelke. <br> <br>A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni... <br>Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni... <br>Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni... <br> <br>Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József <br>

Az élet harcra tanítva rettegtet, <br>A félelem vaksötétben remegtet. <br>A szeretet föltehetően egy angyaltól ered, <br>A gyűlölet meg a démonból dühödten rád mered?! <br>Ha holdfény süt reád, és a nyugalom örvényin baktatsz, <br>Nézelődsz, sötétben nem látsz, jobb híján felhőket vallatsz… <br> <br>Boszorkányokat, a gonoszokat, hogy lehet elgáncsolni? <br>A meghalt, eltűnt hősöket hogyan lehet felmagasztalni? <br>Pedig ez benne van az új, a modern jövőképbe, <br>Nem bánnád tudni, mi várható még a modern létbe? <br>A mai lét szinte könnybe fulladt mosoly… <br>Közben azt sulykolják neked, ez nem komoly. <br> <br>Ha mögötted elhagyva, elárvult a kárhozat, <br>Előtted meg, csodás lesz a nyílt jövő varázslat, <br>Akkor az életed még rendes kerékvágásba is kerülhet, <br>Élted a nagy boldogságban, mint a nagy Alföld, úgy elterülhet! <br> <br>Töredezett jövőképnek balsors a látnoka, <br>Balszerencse a tűzetlenség hűlt zsarátnoka… <br>Értékelted már, hogy mi az, mi lehet, mi jövőben elveszhet? <br>Már a közömbösség a vigaszod? Lehet, hogy a lét megveszhet? <br> <br>Vecsés, 2014. május 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ki mindig kimondja igazat, nem a jogával él, <br>Viselkedésétől magának szabadságot remél. <br>Szabadság azonban nem, &bdquo;majd én igazat megmondom” függő, <br>Így rosszul van értelmezve… legott lesz forró a levegő. <br> <br>Van, ki mindig igazat mond, de ő kellemetlen ember, <br>Vele együttműködni nem lehet, és nem is tud ember. <br>Igazság, egyébként is relatív, eseményfüggő, <br>Meg a befogadónál érzelem, értelem függő. <br> <br>Van, aki az igazságot, nehezen viseli, <br>Mást, mint saját gondolatatát... csak nem szíveli. <br>Ilyen emberrel is együtt kell működni, <br>Sőt, tetszik vagy nem, eszerint kell tisztelni. <br> <br>Ne hidd, hogy mindig megmondani az igazat dicsőség… <br>Ezzel csak más lelkébe gyalogolsz, mi bizony dőreség. <br>Még azt sem tudhatod, hogy neked, akkor igazad van-e… <br>Helyesebb, ha előbb gondolkozol, hogy most jól szólhatsz-e? <br> <br>Vecsés, 2013. június 24. - Kustra Ferenc József <br>

Az öregségről, apeva csokorban… <br> <br>Ép, <br>Kerek <br>Lelkekben, <br>Ember retteg, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Ég <br>Pokol <br>Kénköves <br>Örök tüze! <br>Szövődményekben. <br>* <br>Ha <br>Mernék <br>Rettegnék… <br>De, a cél nem! <br>Szövődményekben. <br>* <br>Én <br>Nehogy <br>Remegjek. <br>Már nem leszek, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Csak, <br>Nagyon <br>Zeng a csönd! <br>Öregségem, <br>Szövődményekben. <br>* <br>Jő <br>Halál, <br>Holtra vált. <br>Szövődmények… <br>Már, semmi se nincs! <br> <br> <br>Vecsés, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József - Pályázatra készült művem. (Irodalmi Rádió) <br>