Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak csellengsz kora reggel óta!
<br>Az óta nem állt meg az óra!
<br>Áttértél, veszett firkálgatóra!
<br>Mért tolakszol írni szíre-szóra?
<br>
<br>Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek,
<br>Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek,
<br>Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek.
<br>
<br>Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt?
<br>Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a gong volt?
<br>Kávét akkor, nem is Te főztél, csak arra csellengett,
<br>Reggelid, az valahol a piacon eltekergett?
<br>
<br>Kaparom a fejemet, keresem az ihletet,
<br>Forgok jobbra, balra, gondolat csupán hiteget.
<br>Kell az ihlet adó, valami, ami felperget.
<br>
<br>Ajjaj, az ihlet az ilyen, lehet, hogy jő, majd eltűnik... lehet.
<br>Kapard jobban a fejed, hátha elűződ ezt az őrületet.
<br>Markolj tollat, hátha előhozza alkotóképességedet,
<br>És ezzel le is löki rólad, a fojtogató bilincseket...
<br>
<br>Egy levél elég... Vele jő ihlet, kézbe tollat veszek,
<br>Zúdulnak gondolatok… írok, míg fonalat nem vesztek.
<br>Megérte, jó, hogy vártam... nálam így születnek a versek.
<br>
<br>Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 19. – Kustra Ferenc József, a négy sorosokat én írtam, a háromsorosokat szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit!
<br>
A múlt-élet része is az idő…
<br>
<br>A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban,
<br>És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban.
<br>Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan.
<br>
<br>Fáj!
<br>Idő
<br>Múlása…
<br>Megfékezni?
<br>Létezhetetlen.
<br>*
<br>
<br>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél,
<br>Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél?
<br>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél.
<br>
<br>Fa
<br>Hangja
<br>Is jajong,
<br>Lombját fújja,
<br>Ényészet szele.
<br>*
<br>
<br>(„Zhuzchici” kínai formában)
<br>Idő, sorsomba piszkál,
<br>És fülembe mórikál.
<br>Emlékeim röppennek,
<br>Az idő, sohasem áll!
<br>
<br>Már
<br>Arcom
<br>Ráncos lett.
<br>Múló idó
<br>Kegyetlen műve.
<br>
<br>*
<br>Időhatáron
<br>Mozgok, még kissé élek.
<br>Utána nézek…
<br>*
<br>
<br>Itt
<br>Van az
<br>Út vége?
<br>Nem sok lehet...
<br>Lejárt az idő?
<br>
<br>Ez
<br>Lenne
<br>A határ?
<br>A nincs tovább?
<br>Időm végén jár?
<br>
<br>Vecsés, 2012. október 1. – Szabadka, 2018. február 20.– Kustra Ferenc József – a verset, a 3 soros-zárttükrös -t, a „Zhuzchici” kínai versszakot, valamint a senrjút én írtam. Az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe: ’Fáj az idő múlása’
<br>
(10 szavas csokor)
<br>Pénzhatalmat sehogy ne akarj,
<br>Mert lelkedben a torzulás lesz duhaj.
<br>
<br>Nem adnak semmit ingyen,
<br>Mindig meg kell dolgoznod…rendnek imigyen.
<br>
<br>Sajátos küzdelem nélkül nincs eredmény,
<br>Csak elvégzed-e azt mi küzdemény?
<br>
<br>A boldogság, pici szigeten lakik…
<br>Nyújtsd érte kezedet, adják, akik.
<br>
<br>Üres-palotában egyedül, hideg falak között,
<br>Olyan, mint elbújni magad mögött.
<br>
<br>Aki bátran halad az útján,
<br>Szerencsével haladhat végig… az életútján.
<br>
<br>Vecsés, 2021. szeptember 5. – Kustra Ferenc József
<br>
A süketcsendű
<br>Faluban kutya ugat!
<br>Ugatás koncert.
<br>*
<br>Gerle a dróton,
<br>Csattogó csalogányok.
<br>Önfeledt szépség.
<br>*
<br>Hajnali folyó
<br>Csönd. Hullámfodrozódás.
<br>Meredek vízpart.
<br>*
<br>Este nap lemegy
<br>Folyó türként bíbortűz.
<br>Ez láng nélkül ég.
<br>*
<br>Elhagyatott ház,
<br>Rozsdás, bedőlt vaskapú.
<br>Rozsdád kutyalánc.
<br>*
<br>Nyitva ólajtó,
<br>Disznókat rég megették.
<br>Eső szétmossa.
<br>*
<br>Gaz mindenfelé,
<br>Változatottág az úr!
<br>Virágok köztük.
<br>*
<br>Istálló fala
<br>Kidőlt, tető majdnem ép.
<br>Mestergerenda!
<br>*
<br>Szomszédok szintén
<br>Kihaltak. Unalmas sincs.
<br>Örökös sincsen.
<br>*
<br>Már csak öregek
<br>Pár leszármazottja él…
<br>Minden véget ér.
<br>
<br>Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről.
<br>
Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…
<br>
<br>Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
<br>Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
<br>Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.
<br>
<br>Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
<br>Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
<br>A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
<br>Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…
<br>
<br>Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
<br>Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
<br>Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…
<br>
<br>Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
<br>Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
<br>Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?
<br>
<br>Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
<br>Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
<br>Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!
<br>
<br>Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
<br>Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
<br>Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…
<br>
<br>Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
<br>Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
<br>Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…
<br>
<br>Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)
<br>
