(bokorrímes csokor) <br>Lenyugvó nap aranyfelhőjében <br>Megfürödhetsz fényes dicsőségben, <br>A szűrt valóság papíron pihen, <br>Ölelnélek magamhoz szelíden… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Nap melegében, tűző fényében, közeledik sötét este vaksötétjében. <br>Föltámad a szél is, ami dühöng is, idefújja mindösszes vaksötétet is. <br>Hogy villámlás ne zavarja vaksötétet, csak dörög, kényszerítve fellegeket! <br> <br>Az öregedő tücsök esteli szólamot játszik, <br>Aztán meg van virág, ami igy este tátikázik… <br>Az éber bagoly új elemet tesz a szeme mögé, <br>Hogy lássa a vacsoráját, teszi csőr-felek közé. <br> <br>Szél kitép kisebb fácskákat, távoli égzengés zavaró… nem tud elfújni gyertyákat. <br>Eső nagyon esik és a viharban vízszintesen repül… minden vizes, kegyetlenül. <br>Elkezdődik ágak recsegése, az orkán el röpíti ezeket a… messzeségbe. <br> <br>Az énekesmadarak félnek, elbújnak kicsikéikkel <br>A fészek mélyébe. A szárnyukkal látják el védelemmel. <br>Közben biztos az ördög lépett patás lábbal ki a színre, <br>Megjött villámlás, vihar meg megy… Így már nem kell lépni vízbe... <br> <br>Vecsés, 2024. június 14. Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes és leoninus csokorban… <br>

Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó, <br>Hmm… még talán az ott fénylő csillag is, mi egyelőre lobogó… <br>Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó. <br> <br>Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon, <br>De hangoztatjuk egy nem… örökön fájón… <br>Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon. <br> <br>Mert, ha igaz lenne, hogy a szeretet örök, nem volna háború, az ellenségeskedés örök. <br>Mert, ha igaz lenne, hogy az ember fő oszlopa a boldogság, nem lenne örökös a harca. <br>Mert minden múlandó ezen a világon, közben meg az enyészet az úr a boldogságon. <br>Mert sokan állitják a szeretet az örök, végtelen pusztaságon, közben meg ott minden örök. <br>Mert most is háború van és romba dől a világa, mégis van ki hirdeti, ez a szeretet világa. <br>Mert azt is mondják, hogy új élet terem a pusztaságon, s aranymag nő elszárad virágon. <br> <br>Minden mulandó ezen <br>A világon, szem is lezárul... <br>Szeretet fényben. <br> <br>Ha végtelen setét lesz, <br>Pusztán boldogság, tovább ragyog… <br>Szeretet fényben. <br> <br>Minden múlik világban, <br>De talán szeretet velem lesz… <br>Szeretet fényben. <br> <br>Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Madách Aladár: [1848 – 1908] azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában. <br>

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, <br>Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… <br>Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, <br>Tanították a néha bizony kellő, vigyázban állást. <br> <br>Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! <br>Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… <br>Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, <br>De rájöttem, egyszerűbb összeírni, létem sok génjét. <br> <br>Az életben, minden területen a felkészültség kell, hogy domináljon, <br>Mert csak, annak van arra lehetősége, hogy nagy-precízen helyt is álljon! <br>Egy munkában elképzelhető, hogy van egy utolsó simítás, <br>Életben meg ilyen nincs, a siker egyik kulcsa; odaadás. <br> <br>Vecsés, 2014. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként… <br>

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, <br>Itt maradnak, tündökölnek csillagok… tán’ furán. <br>Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… <br>Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… <br> <br>Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, <br>Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. <br>A csillagfényben, álmos szemmel látszik, nincsen titok… <br>Még látom, hogy a lámpaburán meg, túl sok a piszok…. <br> <br>Vajon mit rejt előlünk a sötét csend sűrűsödő fátyla? <br>Van-e az utakon, árokpartot jelölőn, sok-sok fáklya? <br>Mit rejt a jelenkor, tudjuk-e, mert az idő nem áll, halad… <br>Vagy végleg a rosszban poshadunk, és minden régiben marad…? <br> <br>Most már nem kéne semmi rosszat elfogadni tán'... mástól… <br>Reggel úgy kéne ébredni, hogy megszabadultunk mától…! <br> <br>Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József <br>

Nemcsak kútból lehet meríteni… <br> <br>(3 soros, zárttükrös) <br>A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél, <br>Pedig közben nagy szél nagy voltokról hosszan is mesél… <br>A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél. <br>* <br> <br>(senrjon duó) <br>Jövőbe nem márthatom <br>Két kezem… múltba már nem lehet. <br>Sorsnak fintora! <br> <br>Rőzseláng alkonyatkor, <br>De sötétség, már támadja is. <br>Sorsnak fintora! <br>* <br> <br>(Sedoka csokor) <br>Élet-valóság. <br>Múltban már nincs semmítő, <br>Halál a nagy semmitő! <br> <br>Élet-valóság. <br>A képzelet dolgozik, <br>Az álmodozás kopik. <br> <br>Élet-valóság. <br>Villanásnyi kacagás, <br>Ez nem élet-aratás. <br> <br>Élet-valóság. <br>Féltve őrzőtt hajtincsek, <br>Emlékként… múlt-bilincsek. <br> <br>Élet-valóság. <br>Remény, soha el nem hagy, <br>Mert nem olyan, hogy elhagy. <br> <br>Élet-valóság. <br>Hold ezüsttel világít, <br>Erről sors le nem szállít! <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Valóság, <br>A múlt egy forrás. <br>Valóság. <br> <br>Régiek <br>A holmik… zárva. <br>Valóság. <br> <br>Jó hárfa <br>Hangja messze száll. <br>Valóság. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Nem szabad mindent magunkba zárva tartani, van olyan, amit el kell mondani! <br>A villanásnyi szeretet, szinte semmi, de azért jó, sőt, kell ezt is átélni. <br>Képzeletben jó, ha bejárjuk a csodák világát, olvassuk régek világát. <br> <br>Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>