Idő 
Értékelés 
Értékelés A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
<br>Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
<br>A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...
<br>
<br>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
<br>Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
<br>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
<br>*
<br>
<br>A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
<br>A reménységem volt... a lélekölő kicsinyességé.
<br>A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.
<br>
<br>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné,
<br>Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
<br>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné.
<br>*
<br>
<br>Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
<br>És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
<br>Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…
<br>
<br>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
<br>Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
<br>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
<br>
<br>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe: ”Szárnya-szegett vágyak”.
<br>
Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
<br>Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
<br>Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
<br>Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
<br>
<br>(sedoka)
<br>Miért csak ámít...
<br>Bennünk él, felcsillan, de...
<br>Olyan ritkán lesz való.
<br>
<br>Becsap bennünket,
<br>Néha villódzik s tovább
<br>Mi csak várjuk a csodát.
<br>*
<br>
<br>A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
<br>Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
<br>
<br>Mindig nagyon fáj,
<br>Ha nem teljesül vagyunk,
<br>Reményvesztettek leszünk.
<br>
<br>Amikor a vágy
<br>Gyötri testünk, a téboly
<br>Kerget. Reményünk elvész.
<br>*
<br>
<br>Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
<br>Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
<br>
<br>Küzdünk szüntelen
<br>Bármibe kapaszkodunk
<br>Hogy teljesüljön vágyunk.
<br>
<br>Fel sosem adjuk,
<br>Azért is, csak harcolunk
<br>Ha csepp reményt még látunk.
<br>*
<br>
<br>Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
<br>És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
<br>
<br>Elérhetetlen
<br>Reményekben ringatva
<br>Magunk, múlik életünk.
<br>
<br>Ábrándot űzve,
<br>Talmi reménységekkel
<br>Tengessük az életünk.
<br>
<br>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
<br>
Másnak főttek a vad pörköltök…
<br>
<br>Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
<br>Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
<br>Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
<br>Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.
<br>
<br>Nem voltam kapzsi,
<br>Sem rámenős sohasem.
<br>Mindig sorvégén álltam….
<br>
<br>Távol állt tőlem:
<br>Mohóság, haszonlesés.
<br>Bankszámlám üres maradt…
<br>*
<br>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
<br>Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra:
<br>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
<br>*
<br>
<br>Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára…
<br>Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára.
<br>Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer,
<br>Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer.
<br>
<br>Luxust, jólétet,
<br>Csak távolból nézhetem.
<br>Balszerencse vagy pech, ez?
<br>
<br>Szerencsém nem volt,
<br>Ám pech volt útitársam.
<br>Jóból nem sokat kaptam.
<br>*
<br>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
<br>Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre.
<br>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
<br>*
<br>
<br>A nagyvadak az óta sem haltak ki,
<br>Most is van még... lesz nagy vadász valaki…
<br>Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be,
<br>Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe.
<br>
<br>Így idősen már
<br>Változni nem fog semmi.
<br>Fenn sem fog másképp lenni.
<br>
<br>Más már nem leszek,
<br>Földön s fenn az égben sem,
<br>Örök sorzáró leszek...
<br>*
<br>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat,
<br>Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat...
<br>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat.
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája.
<br>
Az öregségi lét…
<br>
<br>Porzik a szakadt-rongy életem,
<br>Felém nem járt az esővizem…
<br>Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
<br>Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
<br>Létesítője nem locsolta porladozik.
<br>*
<br>
<br>Mostanra várom, őszi esőket
<br>Ami megöntözi a kerteket…
<br>De, vajon az én életem oly' poros kertje,
<br>Valami áldó esőben most, részesül-e?
<br>
<br>(bokorrímes)
<br>Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
<br>Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
<br>Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
<br>*
<br>
<br>Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
<br>Virág már nincs is benne, hervadóan…
<br>Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
<br>Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
<br>
<br>(sedoka)
<br>Létem esője,
<br>Életemnek nedűje,
<br>Gyógyír lenne lelkemnek.
<br>
<br>Rögös életem
<br>Nedűje a léteső,
<br>Híján végleg elporlad.
<br>
<br>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
<br>A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
<br>
A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros…
<br>
<br>Alkony széria.
<br>Mindennap van, de mind más…
<br>Esték melegek.
<br>Ezernyi szempár pislog,
<br>Sárgás fénnyel hunyorog.
<br> *
<br>Árnyak még vannak,
<br>Kontúrjuk, már életlen.
<br>Sötét, feloldó.
<br>Hold árnyékában ragyog,
<br>Néha egy helyben topog.
<br> *
<br>Erdő sok fája,
<br>Bíborszín kabátjában…
<br>Szín, sűrűsödik.
<br>De araszolva mozog,
<br>Ég leple alatt csoszog.
<br> *
<br>Mielőtt lemegy
<br>A nap, az ég elpirul.
<br>Besötétülés.
<br>Éj szekere elrobog,
<br>A kifli Hold kuncorog.
<br>*
<br>Az est arcai
<br>Mind sötétbe torkollnak.
<br>Bíbor-fekete.
<br>A csillag rá mosolyog,
<br>Egy kék felhőn kuporog.
<br> *
<br>A csillagfény is
<br>Világít, foltos homály.
<br>Meleg is csökken.
<br>Néma csendben csak szuszog,
<br>Éhesen hasa korog.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
<br>
