(3 soros-zárttükrös duó) <br>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is, <br>Ördög leszólt a falról, kén’ ahhoz egy hajó is… <br>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is… <br> <br>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog, <br>A baj azonban nagy, mert az erős horgonykezelő nem mocorog… <br>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog. <br> <br>Vecsés, 2023. július 29. - Kustra Ferenc József <br>

De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék, <br>’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék… <br>Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon, <br>Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon… <br> <br>Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen, <br>Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben. <br>Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak, <br>De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak… <br> <br>Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen… <br>Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek… <br> <br>Vecsés, 2020. november 11. -Kustra Ferenc József - írtam: &bdquo;iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>

(Bokorrímes csokor) <br>A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél, <br>Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél… <br>Mintha méz csurranna az ajkaidra, <br>Miben benne van egész ég-föld bája… <br>Összeolvadva ebben a sajátos jelenségben, <br>Még az angyalok kórusban sem dalolhatnak szebben. <br> <br>Már évezrede folyik a szenvedésünk <br>Mások irigylik szabadságunk, de élünk! <br>Vannak dolgok, amiket eltemettünk, <br>De lám-lám… mégis középnemzet lettünk. <br>Ami álmokat láttunk, az a múlt, a jövendő kínja, kéje, <br>Dicső harcok szent emléke, a tovább élés egy nagy meséje… <br> <br>A magyarság tovább élhet még és talán keseregve harsog, <br>A szokás szerint meg a kicsikéinknél kiesik a tejfog. <br>A magyarok kulcsolt kezű fohászát más náció imigyen meghallja, <br>Mint buzgó szív is sugallja, imádságos nyelvünket az Isten is hallja. <br>* <br>(leoninus) <br>Földi lét, örök élet kötő szála, magyar az Istenéhez, utat megtalálja. <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Rudnyászky Gyula [1858-1913] azonos c. verse átirataként. <br>

A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás, <br>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más… <br> <br>Életem halkan dúdoló zenéje, harsogva visszhangzik létem felett… <br>Életem csak rongy, nincs is neki zenéje, viszont akkor kinek csengetett? <br> <br>Állítod, hogy én mindig csak azt akarom… ez már végső véleményed? <br>Nem! Én állandóan akarom! Nyilatkozz, mi erről a véleményed? <br> <br>Az illatos nyár is besötétedik késő estére, <br>Vajon, majd gyenge holdvilágnál, nekiállnunk lehet-e? <br> <br>Sok apró, jó jel, jellemezte hétvégi pihenésünket, <br>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett. <br> <br>Örökre ott van fönt a sok csillag, igen jól kapaszkodnak! <br>De, földről azt látjuk, hogy vannak, amik gyorsan lezuhannak! <br> <br>Törtető, nagyravágyó embereknek még a szeme sem rebben, <br>Hogy civilizációt elrontották… az már nincs emlékekben… <br> <br>Vannak nagy és óriási pénzekről szóló tervek, amiket majd még realizálnak, <br>Ezek a mintapéldányai az emberiségnek, a felsőfokú képmutatásnak… <br> <br>Kinek aranyere lett, annak bizony megfagyott a lehelet… <br>Nem hiszem, hogy jobb híján kézen állva-ülni, nagy élmény lehet… <br> <br>Hangtalan az arctalan? <br>Vagy arctalan, ki hangtalan? <br>Súlyos-e vagy súlytalan <br>A hang, mely éppen arctalan. <br> <br>Koros-e az, ki kortalan? <br>Kóros-e, avagy kórtalan? <br>Gyógyul-e a gyógyítható, <br>Gyógyít majd a Mindenható? <br> <br>Boldog kin azt látom, boldogtalan? <br>A boldogság vajon határtalan? <br>Határt szabhat neki ma a holnap? <br>Állhat új cél az ajtóban holnap? <br> <br>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- íródott: oximoronban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

A poéta, mindig poéta… <br> <br>Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe, <br>Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe. <br>Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. <br> <br>Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, <br>Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal... <br>Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, <br>És még új is van, így az álmom ellen még harcolok. <br> <br>Fáradt kezem miatt nagyobb és több paca is le csebben, <br>De ettől egyetlen gondolatom sem múlik, nem rebben. <br>Én csak rovom a sorokat toll-ekémmel egyetemben. <br> <br>Gondolataim ebben a csöndben, szinte majd' kigyulladnak, <br>Papírom is megvilágosodik, nagyon világítanak... <br>Tollam alatt a betűk sokasodnak, gyorsan is száradnak. <br> <br>Ami itt és most az eszembe jutott, az le kell írnom, <br>Hogy ne vesszen el, most magamból még ki is kellett írnom… <br>Álmosodok, alig látok, nektek írok… ki kell bírnom… <br> <br>Vecsés, 2016. november 24. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>