(Bokorrímes anaforásban) <br>Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… <br>Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. <br>Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… <br>Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik... <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Erdő fái közt <br>Is jó lehet kilátás… <br>Magasles… magas. <br>* <br>Siker útja a <br>Sok-sok tevés, lejárás. <br>De mi a siker? <br> <br>Vecsés, 2013. október 10.- Kustra Ferenc József <br>

Sőt, már -mától- itt is van! <br> <br>(leoninus) <br>Derengél, nem lanyhán az ősz, (Nyár inal!) már itt van hűlő levegőben, hevenyen bősz! <br>Urak! Fecskét le, vegyetek nyeles gatyát, akadályozzátok a feni fázását! <br>Hölgyek! Ti meg legott vegyetek bundabugyit, igy védeni a test finom réseit… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 10. – Kustra Ferenc József- írtam: az ősz megérkezésének üdvözleteként <br>

Komoran támad az ősz, metszőek a színek. <br>Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek? <br>Ősz jő és átveszi a totális hatalmat, <br>Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat… <br> <br>Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc… <br>Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc, <br>Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak <br>Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak. <br> <br>A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket, <br>Szegény levélkék már nem éreznek örömöket, <br>Őket a nyár már nem élteti, <br>Földet mindannyiuk eléri. <br> <br>A fakóró magára marad, egyedül didereg, <br>Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg. <br>A sároskás úton felfröccsen a zivatar. <br>Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar. <br> <br>Már csak röpke sóhajtás a nyár. <br>Táncos belépésre az ősz vár… <br>Már hajnali ködben ébredve kel a lélek, <br>Aranyló, őszi levél halom… ez már tények. <br> <br>Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn, <br>Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn. <br>Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép, <br>Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép. <br> <br>A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában <br>Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában. <br>A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát <br>Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát… <br> <br>Én még lefekszek a földre őszies ég alatt… <br>Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt. <br> <br>Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József <br>

Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag. <br>Szerettük a meleget, ellene ez fakad. <br>Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém, <br>Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném. <br> <br>Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz, <br>Ebből egy idő után nekem elegem lesz, <br>De semmi nem számít, nem félünk a mától, <br>Most, el kell búcsúznunk sok, szép kis virágtól. <br> <br>A lilaakác ágai között már nincs kicsiny virág, <br>Levelét hullajtja, elmúlik neki is ez a világ. <br>A szél egyre jobban befúj a nyitott ajtó résén, <br>Elmegy a meleg… jő a hideg, becsukjuk a végén. <br> <br>A tűlevelek azonban megmaradnak, <br>Túlélők, ők temetőbe nem vonulnak… <br>De ha majd esik az eső, akkor én kiállok… <br>Ha csorog az arcomon... élvezem, nem kiáltok… <br> <br>Őszi széltől zúg, zeng a táj, <br>Kopaszodó fáknak ez fáj… <br> <br>Most várható az, hogy jő a vaskosabb idő, <br>Sok nehézség is, mi emberre nehezedő… <br>A nyár-elmúlással gondoljunk arra, <br>Lesz majd, még tavasz, készüljünk új harcra! <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 4. – Kustra Ferenc József <br>

Ó, hogy mily’ ez a reggel… <br> <br>(Leoninus) <br>Darázsszárnyai vannak a reggelnek, közben a nap sugarai már perzselnek… <br>Az éji álmok teveháton elgaloppoznak, engem meg itt hagynak… új mának! <br> <br>(Kétsoros, bokorrímes) <br>Az elalvó álmokat az erős fény biz’ elkergeté, <br>Ablakon a fényerő már besüt, a melót megkezdé… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 13 -Kustra Ferenc József <br>