Ajánlom e verset: Anci- Aninak… <br> <br>Minden úgy kezdődött, mint tavaly <br>Egész nyáron volt nagy hawaii. <br>Tudtuk persze nyárnak is vége lesz <br>Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz. <br> <br>Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt, <br>Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt. <br>Ez volt a szombati napi bevezető program, <br>Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan. <br> <br>Itt aztán megmérkőznek a savanyúság gyártók, <br>Bemutatják, mit készítenek, a tettre vágyók. <br>Van savanyú káposzta és azzal töltött paprika, <br>Fokhagymával töltött csoda és többféle uborka. <br> <br>Volt káposztapucoló verseny, négy savanyúság kategória, <br>Nagy a programválaszték… hogyan kövesse az éhes emberfia? <br>Voltak itt még Erdélyből is jó savanyúsággal versenyzők, <br>Káposztafőzés nagymestere címet, az idén nyerték ők. <br> <br>Káposzta-feszt! Óh, az Vecsésnek az éke, gyöngyszeme, <br>Idejárnak kajálni, közben szól a könnyűzene. <br>Vasárnap, kitelepült majd fél Vecsés, mind ki árus, <br>Mellettük serényen főz, jobbnál jobbat, ki bográcsos. <br> <br>Itt a legjobb finomságok tárháza az Epresbe, <br>Már ideszokott környék, és Pest embere, gyermeke. <br>Nagyobb tömeg volt, mint a búcsúba, <br>Mert idejár már, apraja-nagyja. <br> <br>Nagy a búcsú? Ember! Gyere csak a káposzta-fesztre, <br>Katartikus, mintha ott feszítenének keresztre… <br>Itt a káposzta a fő attrakció, <br>De van más is, sokféle, minden, mi jó! <br> <br>Házanként más-más a töltött káposzta, <br>Itt eheted, ha van hozzá kis tálka. <br>Mindegyikben más az ízek halmaza, <br>De mind finom… ha kóstoltad itt, vala. <br> <br>Közben föltámadt a szél, ő is finomságokról regél, <br>Bár neki más a finomság, a levert, elsodort levél… <br>Nézem, ide a nők már nem csak pánt nélküli semmibe, jöttek, <br>Bár jó az idő… sutyorogva csoszog már az ősz, beöltöztek. <br> <br>Van itt bizony még, egy profi lángossütő is <br>Aki ontja finomságot, fokhagymával is. <br>Itt nem számít, ha fokhagymás a leheleted, <br>Itt nem hibás, megszokott e cselekedeted. <br> <br>Vannak itt húsosok is, remek, magyarosan tömény falatok. <br>Közelükben már a sült hús, a főtt füstölt tarja, más falatok <br>Folyvást csábítják a csatangolókat, evésre és kedves, harsány női hangok, <br>Invitálják disznótorosra a csorgó nyálú nagyérdeműt… mily' pillanatok! <br> <br>Van már avar is, napfény félve hullik rá, tömeg tapossa, <br>Finoman zizeg, majd recseg, ahogy a sok talp letapossa. <br>Ez is elmúlás, itt senkit nem érdekel, nem ezért jöttek, <br>Itt most szórakoznak, mának élnek, kedves embertömegek. <br> <br>A húsok és a káposzták illata keveredik az ősz illatával, <br>És a kisebb, meg nagyobb sátrak alatt a vendégsereg borospohárral, <br>Mulatja az időt, mely nem áll meg és elhozta az őszt, <br>És itt a poharakba nem lőre folyt! Isznak, mi a szöszt? <br> <br>Visszatérünk még a káposztára, mert van itt többféle, nem csak töltött, <br>Van jóféle székely is, amit, ha ember kovászos kenyérrel elkölt, <br>Akkor olyan lesz, mint a jól felfújt skót bőrduda <br>Feszíti vagy egy napig a hordóvá lett hasa… <br> <br>Itt a káposztának van olyan illata, hogy kint szabad ég alatt <br>Helyettesíti a templomi füstölőt, itt most az alulmaradt. <br>Sokáig itt volt a jó meleg nyár, nem is gondoltunk a melegtelen napokra, <br>De beköszöntött az ősz már. Jackit veszünk, nem ülünk hosszan a hideg padokra. <br> <br>A nagyérdemű itt bizony mást is láthat, ha már itt van <br>Mert felállítva, vendég zenészekkel, két színpad is van. <br>Este koncerteket adnak a nagyérdeműnek, <br>Táncolnak, ki akar, has feszítést csökkentőnek. <br> <br>A tömegben, simogatja az arcunkat az ősz fuvallata, <br>Lehet, ezért is, mert bizony tudja, hogy ő a tél, nyitó kulcsa. <br>Őt nem igen érdekli eme nagy, tömeges zaba fesztivál, <br>Ő csak a Nap bűvös ragyogását csökkenti… érdekében áll. <br> <br>Voltak itt egész napra kitelepült kézműves árusok, <br>Kiknél az a legnagyobb érdem... a magyaros motívumok. <br>Itt vehetett, akit érdekelt, magyar kézműves terméket <br>Közben tanúi voltunk, láttuk… őszbe olvadást, új létet. <br> <br>Ezt a nagy úri-murit, az ősz kísérte, a kísértetiesen rekedtes hangjával <br>Szoknyát, nagyon felemelő huncutsággal, a zizzenő levél hangszerével, altjával. <br>Már láttunk mindenfelé zsugor-aszott levélszemetet, <br>Ez talán a jövő záloga, itt hagyja új életet… <br> <br>Reszkető kézzel írom e sorokat, <br>Bánatos lelkem siratja a nyarat… <br>A jackit, úgy fázósan összehúzom magamon, <br>Megyek haza, vegyes illatot érzek ruhámon… <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 24. – Kustra Ferenc József <br>Anci- Ani poéta társam felhívására írtam, mert ő nem tudott jelen lenni az úri-murin… <br>

(Septolet duó) <br>Az idő gyújtópontja <br>Kihalóba, <br>Nyárba… <br>Elmúlóba! <br> <br>Távolban jő vég kezdete, <br>Nyárnak elege? <br>Eső permete… <br>* <br>Szél fúj hullott falevelet, <br>Eleget, <br>Esőtől vizeset… <br>Leggyengébbet! <br> <br>Száradó gallyon, <br>Kopaszság vagyon… <br>Egyszeri alkalmon. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Gyengül természet vénült teste, <br>Lehet… lelkének is elege… <br>Gyengül természet vénült este. <br>* <br>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak, <br>Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak… <br>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak. <br>* <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Fürdőruha szennyesben mosásra vár, <br>Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár. <br>* <br>Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa, <br>Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia. <br>* <br> <br>(Basó féle haiku duó) <br>Természet a táj… <br>Jól szabályozza magát. <br>Megváltozások… <br>* <br>Színesednek a <br>Levelek, nem múlóan. <br>Megváltozások… <br>* <br> <br>(Halmazrímes duó) <br>A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete, <br>Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre. <br>Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre <br>És megtudjuk, hogy hat a lelkekre. <br>Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe, <br>De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste… <br>* <br>Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk, <br>Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk! <br>Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk… <br>Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk… <br>A növényi rügyek elvonulnak téli álomba, <br>Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában. <br>

Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár, <br>És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár <br>És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona, <br>Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona. <br> <br>Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik, <br>Itt már semmilyen hites prófécia nem segít. <br>A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra, <br>Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya. <br> <br>Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad, <br>Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat. <br>Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el, <br>Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel. <br> <br>Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal, <br>Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal. <br>Változás van újakat, változást hoz az ősz, <br>Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz. <br> <br>A fák és a bokrok ezer színben látszanak, <br>Ezeken madarak, bogarak még játszanak. <br>Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány, <br>Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József <br>

Született és hithűvel telt magyar vagyok a történelmünkbe… <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe… <br>A némaságnak bennem nincsen otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Én teljes magyar ember vagyok, igy neveltek, így tanítottak… ki más… ti igy haltok? <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Bakó velem nem tárgyal, <br>Akkor se, ha bárd van kezébe! <br>Halál, érdemem? <br> <br>Volt, hogy kivégzőosztag <br>Sorba állt és már csak úgy lőttek. <br>Magyart ölni jó? <br> <br>Tán’, rám rivallnak = magyar! <br>De én biz’ nekik ellenállok! <br>Én: magyar vagyok! <br>* <br> <br>[Kínai: 27 szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)] <br>Magyarul: <br>Élni akarok! <br>Magyart tettem társamul! <br>Mért’ támadnak... agyalok, <br>Pedig nem csalok! <br>* <br> <br>(Tíz szavasok) <br>Van nekünk királyi koronánk, <br>Ezer éve István király hagyta ránk. <br> <br>Van nekünk magyar hazánk, <br>Nagy királyunk, ezer éve bízta ránk. <br> <br>Van nekünk fölséges magyar lelkiségünk, <br>Ehhez társul magas szintű eszmeiségünk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Mi <br>Mindent <br>Megértünk! <br>Nagyon adja: <br>Eszmeiségünk! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Kalapom, <br>Magyar! Lengetem… <br>Légy velem! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Mi együtt mindig <br>Csak magyarul beszélünk! <br>Ez anyanyelvünk! <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szó, amit suttognak a fülembe… magyar a szó, jó, ha mondják szemembe… <br>A néma szónak bennem nincsen semmi otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Ízig-vérig magyar ember vagyok, igy neveltek föl, tanítottak… ki más… majd igy halok. <br> <br>Vecsés, 2024. május 21. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, <br>önéletrajzi írásként. <br>

Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… <br>Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! <br>Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, <br>E tudattal kacagok a vezetékszár végen… <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>