Jön búsan az éjjel, orcája borong, <br>Hűsen lebeg a nyúgoti szellet, <br>A fülmile csattog, a lyányka bolyong <br>Susogó bokrai mellett. <br>Ó merre leányka? homályos az ég, <br>Nézd, csak maga fénylik csillaga még <br>Tisztán a szerelemnek. <br><br>Fenn ha a szerelemnek csillaga még, <br>E lészen a lyányka vezére, <br>S bár légyen örökre homályos az ég, <br>Nem száll remegés kebelére. <br>A fülmile csattog, az estveli szél <br>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, <br>S ébred tüze képzeletemnek. <br><br>Búsabb lesz az éjjel, orcája borong, <br>Hűsebb a nyúgoti szellet, <br>A fülmile csattog, a lyányka bolyong <br>Susogó bokrai mellett. <br>Ó lyányka! sötétbe borúlt a határ, <br>Nézz széllyel, az égen csillaga már <br>Elhúny a szerelemnek. <br><br>Hagyd légyen örökre sötét a határ, <br>Nem remeg a lyány kebelében, <br>S húny a szerelemnek csillaga bár, <br>Felserken az hajnal ölében. <br>A fülmile csattog, az estveli szél <br>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, <br>S lángol tüze képzeletemnek. <br>

Kedvesem, gyönyörüségem, <br>Könyörülj már rajtam, kérlek; <br>Én kimondhatatlanom, hogy <br>Nem tudok eltelni véled! <br><br>Nézlek, bámullak, csodállak; <br>Szemeim kéjtelve úsznak <br>Bájaid fényözönében, <br>Amíg végre belefúlnak. <br><br>Mert hiszen ki tudna nézni <br>Hosszasan a fényes napra? <br>Megvakulok így hát én is <br>Egy pár percre, pillanatra. <br><br>Szépségednek örvényétől <br>Elkapatva, fuldokolva <br>El-elmerülök, azonban <br>Fölvet a hab, félig halva. <br><br>Azután eszemre térek, <br>Az hogy elnyom enyhe álom. <br>Haj de ott is megjelensz te, <br>S nyugtom abban sem találom. <br><br>Fölébredve, rád pillantva, <br>Bájaid megint gyötörnek; <br>Alig bírom már a terhét <br>Ennyi isteni gyönyörnek. <br><br>Mert, én édesem, szerelmem, <br>Ami sok, az mégis csak sok; <br>Ha a mennyország szakad rám, <br>Az alatt én leroskadok. <br><br>Karjaid közé fonódom... <br>Arcodon ég a hivó pir; <br>Fürteidnek denevére - <br>Szívom ajkad, mint a vampir... <br><br>És ölellek, és csókollak, <br>Besohajtlak, belehellek; <br>S nem elég! Ugyan mondd, édes, <br>Hova legyek én már veled?<br>

Felhőkről lesöpörve <br>kertek közt vagyunk a tenger alatt. <br>Lángoló fehér ablakok <br>melyekből csalogányok parádéznak a Napba. <br><br>A síkság városaiból jöttünk-e <br>vagy démonok Hold-tavaitól? <br><br>Egész tested: szárny. <br>Félig látott Világok lánya; <br>együtt röpülünk hússziklákhoz <br>hajdani szeretők hamvai alatt. <br><br>Itt nincs rend, <br>nincs évszak, nincs nyomor; <br>csak vágyaink vannak <br>föltárva a ködben. <br>Itt szellemek születnek újra minden pillanatban <br>a te arcod pókhálójában. <br><br>Hajad összevegyült kis gyerekekkel <br>kik holdsugárban nevetnek; <br>lepkék szállnak le ajkadra pihenni <br>szavaid ruházzák a táncoló csillagokat, <br>mik könnyedén hullanak a földre. <br><br>Te olyan monumentálissá lettél <br>és én olyan álmossá. <br>Víz csorog le fénylő melleiden. <br>Egy perc múlva te árnyék leszel <br>és én álmomban tűzláng <br><br>Találkozunk majd, <br>folyosók kinyílnak, <br>bever az eső, <br>kutyák égető harapásai lesznek rajtunk. <br>És sodródunk a tér minden Holdjainak <br>csodás érintéseivel <br>a majdani szeretők, <br>vérüket egybevegyítve <br>a szív titkos sikátoraiban.<br>

Ámor múlattába <br>Egy sisak aljába <br>Nefelejcset űltetett, <br><br>Kit saját kezével, <br>Az élet ízével <br>Nyájasan öntözgetett. <br><br>Lám, a kedves Hébe <br>A bajnok szívébe <br>Mely hatalmat vehetett.<br>

Oh, lyányok észre nem vett csapatja, <br>Kihagyott asszonyok, <br>Meg nem vásárolt drága hetérák, <br>Óh, minden rendű némberek tömegje, <br>De nagyon szomoru vagyok, <br>De nagyon szerelmes. <br>Mások gyűrölték nyoszolyátokat, <br>Mások pecsételték le szájatok <br>S boldog igát <br>Testetekre mások erőszakoltak, <br>Mások, mások, nem én. <br><br>Óh, induló nők, <br>Szerelmetes gyanakvók, <br>Rövid szoknyákban s iskolás könyvekkel, <br>Kik megálmodjátok <br>Gyönyörűségét a szabadulásnak, <br>A Mindennek, Egynek és Egyetlennek <br>S kik itt nőttök vén szemem előtt <br>Adó, nagy nőkké, <br>Kik csak tévedésből lehettek enyéim, <br>Mert nőnek az ifjú férfiak is <br>S aki kóstol belétek, <br>Mások, mások, nem én. <br><br>Óh, nagyszerű Szerelem, <br>Minden nőnek szerelme, <br>Borzasztó Lehetetlen, <br>Bolond álom-beszéd, <br>Nő, minden nő: <br>Szemem s derekam fázik, <br>Ha rátok gondolok <br>S kis uccákon párosan <br>Járnak a szerelmesek: <br>Egy nővel minden betelik <br>S az okos hímek olyan boldogak, <br>Mások, mások, nem én.<br>