Lilim! csoport öröm között <br>Tőltöm most éltemet. <br>Szívembe bú nem kőltözött, <br>Nem rág az engemet. <br>Sem könnyeket nem hullatok, <br>Sem nem sohajtok, jajgatok. <br><br>A szent barátság csillaga <br>Egemre felderűlt, <br>A tiszta boldogság maga <br>Felkent fejemre űlt: <br>De kedvem egybe sem lelem, <br>Mert nincs az én Lillám velem. <br><br>Ha nincs az én Lilim velem: <br>Mi nékem a világ! <br>Sokszor magamban képzelem, <br>Hogy a halál kivág. <br>Az élet édessége mi? <br>Mit érsz, öröm? ha nincs Lili. <br><br>A szem, fül és egyéb tagok <br>Múlathatnak talám: <br>Igen, de szív nélkűl magok <br>Gyarlón örűlnek ám. <br>Tudod pedig, szép rózsaszál! <br>Szívem csupán tenálad áll. <br><br>Te bírod, óh tudod magad, <br>Szép Lilla! szívemet: <br>Azért te is helyette add <br>Cserébe szívedet. <br>Enyím maradjon semmi sem, <br>Csak a tiédet add nekem. <br><br>De mit könyörgök íly nagyon <br>Galambi szívedért? <br>Úgy-é, hogy az nálam vagyon <br>Cserébe szívemért? <br>Nohát, ha megvan, ami kén': <br>Többé nem is terhellek én. - <br><br>Ha már enyím az, akié <br>Vagyok, szólj, Cipria! <br>Olyan szerencsés több van-é? <br>Van-é? s ha van, ki a'? <br>Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt <br>Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt! <br><br>Ne szólj te erről senkinek, <br>Mi nem szólunk, mi se; <br>Hogy a világ irígyinek <br>Vakúljon a szeme. <br>Mi majd, ha boldog célt lelünk, <br>Tenéked oltárt szentelünk. <br><br>Én téji versbe foglalom <br>Érzékeny éneked, <br>S mellettem e szép angyalom <br>Hárfázni fog neked: <br>Így kötnek öszve új csomók, <br>S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!

Szivedet Isten belátáshoz <br>Százszor segítse: <br>Egy kurta évig élek tán még, <br>Tán még eddig se. <br><br>Mit kezdenék sok-sok más nővel? <br>Hajrázva, újra <br>Csinálnám a régi játékot <br>Vágyva, borulva. <br><br>De ha szám-íze régi volna <br>S egy alkonyatkor <br>Érezném ízét a te szádnak, <br>Mi lenne akkor? <br><br>Jaj, hogyha téged más pótolna <br>Egyetlen egyszer, <br>Te, de meg én is, be megjárnók <br>Ily szerelemmel. <br><br>Nekem, tudom, bármely nagy csók is <br>Semmit se adna. <br>De neked, szegény, szegény asszony, <br>Jaj, mi maradna?<br>

Kedvesem betegen <br>szunnyad e hajnalon. <br>Nyugodj most, szerelem, <br>szeress most, nyugalom. <br><br>Az okos gyermeket <br>facsarja buta láz <br>s vele nem szenvedek, <br>engem csak megaláz. <br><br>Mint aki orvosért <br>vágtat vad utakon, <br>ugy dobog a szivem. <br>Hallgatom, hallgatom. <br><br>Mért fekszel betegen? <br>Mi kéne? Két pofon? <br>Nyugalom, szerelem. <br>Szerelem, nyugalom.

Míg mulatásba merülsz Baiaeban - Cynthia! - melyhez <br>Hercules által vert vízközi út kanyarog, <br>s egyszer a Thesprotus országának partjai mentén, <br>majd Misenus csúcsán nézed a tengereket: <br>drága szerelmünk éjjei jutnak-e néha eszedbe? <br>Szíved legmélyén megvan-e régi helyem? <br>Vagy valamely ellenség elcsent már dalaimtól, <br>Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után? <br>Már ha időt pazarolsz, inkább vékonyka lapáttal <br>hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson, <br>vagy Theutras csobogó medrébe merülve lubickolj, <br>paskolván evező kézzel a lágy habokat, <br>mint hogy férfi beszédét, kéjsóvár susogását <br>hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén! <br>Mert így csábul bűnre a lány, ha szeretve nem őrzik, <br>így feled el fogadást, múltakat, isteneket. <br>Ezt nem azért írom, mert hogy nem tiszta a híred, <br>ám mivel aggódó minden igaz szerelem. <br>Hát ne neheztelj rám, ha talán szomorítnak e versek: <br>féltékenységem itt a hibás egyedül. <br>Több gondom, mint rád, a tulajdon anyámra se lenne, <br>nélküled árva, üres volna az életem is. <br>Otthonom, édesanyám te-magad vagy, Cynthia, csak te, <br>minden örömsugarat csak teneked köszönök. <br>Néha borús vagyok, olykor víg, s ha kiváncsi barátok <br>kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért. <br>Jer haza hát mielőbb, csúf, züllött hely az a Baiae, <br>mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul. <br>Sok keserű, szomorú válást okozott az a part már. <br>Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult! <br><br><br><br>-------------------------------------------------------------------------------- <br><br>Cynthia festi magát? <br><br><br>Mondd, igaz-é, hogy utánzod a festett képü britannust <br>és aranyos szerrel mázolod át hajadat? <br>A természet minden igaz formát kiszabott: a <br>belga szinekbe takart római arc iszonyú. <br>Mert valahol valamely nő kékkel fente ki arcát, <br>vajjon máris a kék szín a helyes csakugyan? <br>Hantja alatt is gyötrődjék az a lány, ki először <br>kent idegen szineket balgán fürtjeire! <br>Énnekem oly kicsi kell, hogy szépnek lássalak, édes: <br>annyi csupán, hogy légy gyakran a látogatóm. <br>Nincs ugyebár testvéred e földön, nincs gyereked sem: <br>hadd legyek egymagam a fívéred, fiad is. <br>Este saját ágyadba feküdj le csak, az legyen őrződ <br>s felkoszorúzva ne ülj léha, ledér lakomán! <br>Jaj, ne akard, hogy hinnem kelljen a sok fecsegőnek! <br>Szárazon és vizen át szárnyal a hír sebesen!

Lillám! midőn szemem nézi <br>Hajnal tekintetedet, <br>Ezer grácia ígézi <br>Elmerűlt képzésemet; <br><br>Látván Citére virágit, <br>Olvadni kezd kebelem, <br>S az egész menny boldogságit <br>Szűk mellyemben viselem. <br><br>De midőn szácskád daljára <br>A húrokat pengeted: <br>Mit érzek! minden trillára <br>Szívem ölöd s élteted. <br><br>Truccol fülem a szememmel, <br>És minden érző inak <br>Hódolnak levert lelkemmel <br>Dalod bájolásinak. <br><br>A hangok virággá válnak <br>Mosolygó ajakidon, <br>S a virágok hangicsálnak <br>Teremtő újjaidon: <br><br>Mint midőn a nyílt rózsákkal <br>Ékes bokor közepén <br>Filoméla új nótákkal <br>Zeng az Ámor innepén. <br><br>Vajha rózsává válhatnál, <br>Szép Lillám! egyszeribe, <br>S ágaid közt danoltatnál <br>Fülemüle képibe! <br><br>Óh, nem lenne a vidéken <br>Tenálad szebb virágszál; <br>Nem zengene a cseréken <br>Vígabb madár nálamnál! <br><br>Nyíló kelyhedet megszállnák <br>A szerelem isteni, <br>S a nimfák versenyt próbálnák <br>Érzésim énekleni.