A kertbe voltunk. Halkan és szeliden<br>Susogtak még a nyárfalevelek<br>S mi elmerengve szedtünk bokrétába<br>Ábrándot, álmot, bus emlékeket.<br><br>Ledőlt a nap a nyárfák tetejére<br>Szomorun szórta rájuk sugarát<br>Mint egy király, ki haldokolva szórja<br>Jobbágyi közé minden aranyát.<br><br>Miről beszéltünk? Tudja a jó Isten<br>Egyszer csak ajkunk szótlan, néma lett<br>S kigyulladt szivünk csendes lobogással,<br>Mint hunyó nap - ott a fák felett!

A felséges nép szent nevében<br>Iszik és ordit a tömeg,<br>Aki legjobban győzi borral,<br>Az lesz a szeretett követ.<br><br>A felséges nép büszke elve,<br>Meggyőződése eladó,<br>Aki legjobban győzi pénzzel,<br>Azé a legtöbb szavazó.<br><br>Mi bánja azt Nép ő felsége,<br>Ki mit beszél, ki mit igér?<br>Üres beszédnél, jelszavaknál<br>A csengő tallér többet ér!<br><br>A felséges nép igy is, ugy is<br>Tovább is huzza az igát,<br>Ez egy napon, mig megbecsülik,<br>Leissza legalább magát.<br><br>... Ki elveket vesz, okos ember,<br>De, aki elád, az buta;<br>Óh, nem való még jog e népnek,<br>Hanem rabszij és kancsuka!

Száll, száll az ifjuság felettem,<br>Az én világom romba dül<br>S a mérhetetlen pusztaságon,<br>Hol nincsen ösvény, csak halálnyom,<br>Emléked áll még egyedül.<br><br>Köröskörül romok hevernek,<br>Lassan a nap is búcsuzik,<br>Nyugodt lelkemnek semmi vágya,<br>De míg csak lesz egy lobbanása,<br>Terólad mindig álmodik.<br><br>Hajó, ha elmerült a mélybe,<br>Az ár felette összecsap,<br>De lelke, a tű mozdulatlan,<br>A mélységben változatlan<br>Egyetlen pont felé mutat . . .

1. Szép ajakod és szép szemed <br>Tevék raboddá szívemet. <br><br>2. Keblednek gyúladásiról <br>Ajkad hallgat, de szemed szól. <br><br>3. Szól a szem, bár hallgat a száj, <br>És beszéli, belől mi fáj. <br><br>4. Egy pár szép szem, egy mosolygás, <br>Mit tesz, inkább tudom, mint más. <br><br>5. Szembe véled <br>Szívem éled. <br><br>8. Közel hozzád, távol tőled, <br>Gondolatom csak felőled. <br><br>10. Tudom én, mit cselekedném - <br>Amit tetszik ha merhetném. <br><br>13. Rosszat mondanak felőled, <br>De én el nem állok tőled. <br><br>15. Kis lábad az asztal alatt. <br>Egy csizmán zsámolyra akadt. <br><br>16. Repdes, repdes egy pár szép szem, <br>Csak azon, akit szeret, nem. <br><br>23. Fűzz virágot homlokomra, <br>Lányka, míg tart a tavasz; <br>Míg egy-két csókot kerűlünk, <br>Nézz körűl s elreppen az. <br><br><br>1828

Szép asszonyom, a szerelem <br>Ötlettelen és ócska jószág, <br>És mégis, hidd el, ez az egy <br>Hajszás valamink: a valóság. <br><br>Az ember mindent elfeled, <br>Élni, hazudni, halni, adni, <br>De csók-kérő daganata <br>A sírban sem fog lelohadni. <br><br>Drágám, az évek és napok, <br>Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: <br>Holnap s mindig az emberek <br>Ölelnek, szűlnek és temetnek. <br><br>Valahogyan, valahogyan <br>Ezt kellene feledni máma. <br>Ez a kicsi kis feledés: <br>Ez az emberek boldogsága. <br><br>Édes, ugye, mi feledünk? <br>Drágám, ugye, a napok évek <br>Nem rontják meg a mámorunk, <br>Nem rontnak meg engem s téged? <br><br>Olyan mindegy, mint szeretünk, <br>Olyan mindegy, csókunk mifajta, <br>Olyan közeli a Halál <br>S olyan nagyszerü győzni rajta.