Hegyes fogakkal mard az ajkam, <br>Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, <br>Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak, <br>Harapj, harapj, vagy én haraplak. <br><br>Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, <br>Csak szép játék vagy, összetörlek, <br>Fényét veszem nagy, szép szemednek. <br>- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. <br><br>Úgy kéne sírni s zúg a vérem, <br>Hiába minden álszemérem, <br>Hiába minden. Ölbe kaplak: <br>Harapj, harapj, vagy én haraplak!<br>

Minden virágát életemnek, <br>Melyet még sorsom nyújtogat, <br>Vidám vagy gyászló szín alatt, <br>Örömimnek vagy keservemnek, <br>Barátság s Szerelem, <br>Tinéktek szentelem. <br><br>Minden virágát életemnek <br>Vígan fűzöm hajam körűl, <br>Az ég borong és felderűl, <br>S tavasszal új rózsák teremnek, <br>Barátság s Szerelem <br>Míg ti laktok velem. <br><br>Minden virágát életemnek <br>Hervasztja sírom egykoron, <br>S túl földi kényen s bánaton <br>Ott szent nyugalmát enyhelyemnek <br>Barátság s Szerelem <br>Karjaitokban lelem. <br>

Fegyverben réved fönn a téli ég, <br>kemény a menny és vándor a vidék, <br>halkul a hó, megáll az elmenő, <br>lehelete a lobbant keszkenő. <br><br>Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon <br>helyezkedik a csontozott úton; <br>kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, <br>zúzódik, zizzen, izzad és buzog. <br><br>De fönn a hegyen ágyat bont a köd, <br>mint egykor melléd: mellé leülök. <br>Bajos szél jaját csendben hallgatom, <br>csak hulló hajam repes vállamon. <br><br>Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén <br>szerelem szólal, incseleg felém, <br>pirkadó madár, karcsú, koronás, <br>de áttetsző, mint minden látomás.

Tizennyolc évednek csodáját, <br>Aranyos, szép lyány-ifjuságod, <br>Titkaid és a várt titkokat <br>Ajkaiddal miért kinálod? <br><br>Fájó fejemet símogatva <br>Nézz bele nagy, fáradt szemembe, <br>Ma szeretlek és diákosan <br>Megfrissült a csókjaim kedve. <br><br>Ma megbódulok friss testedtől, <br>Mint tubarózsa illatától, <br>Ma szeretlek és fájdalmasan <br>Rejtenélek el a világtól. <br><br>De ha holnap ifjabbat látsz majd, <br>Erősebbet, szebbet, delibbet, <br>Te, forró, kedves, kívánkozó, <br>Megmaradsz-e hűnek, szelídnek? <br><br>Én nem hívlak, Te akarsz jönni, <br>Ma még könnyű, szokott a bánat, <br>Tán nem ölne meg a búcsúzás, <br>Ma még irgalommal kívánlak. <br><br>Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran <br>Imát s átkot összerebegve: <br>Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad <br>Ne kerüljön fojtó kezembe.<br>

1 <br><br>Pár ábrándos dalt mondtam el felőled <br>Félig suttogva, félig elzokogva, <br>De érzem, ott él minden szenvedésem <br>És boldogságom ez apró dalokba. <br><br>S ha majd belőlem néma álmodó lesz, <br>E dalt mind, mind a szívemre tegyétek, <br>Hadd illatozza be a sírt szerelmed, <br>Hadd legyen édesebb az örökélet! <br><br>2 <br><br>Mondják!... Sok mindent mondanak <br>Felőled, szépem, angyalom, <br>Hogy tőled elszakítsanak <br>S én mosolyogva hallgatom! <br><br>Legyen bár tenger a hibád, <br>Én soha észre nem veszem. <br>Te mindörökké szép maradsz, <br>Miként az első szerelem! <br><br>3 <br><br>Tudod-e, édes, hogy szeretlek, <br>Tudod-e, mi a szerelem? <br>Oh hallgasd meg a vallomásom <br>És jöjj el, jöjj el énvelem! <br><br>De nem! E vallomással, érzem, <br>Örökké adós maradok <br>És ti örökké búsak lesztek, <br>Ti édes szerelmes dalok! <br><br>4 <br><br>Az én szerelmem nagy titok, <br>Megsúgni sem merem <br>És mégis, mégis, mindenségem <br>E titkos szerelem! <br><br>A gyönyörűség, fájdalom <br>Mind elszáll csöndesen, <br>De bár titokban, rejtve, némán <br>Megél a szerelem!<br>