"Azoké a vers, akinek szűz a<br>lelkük, de érintett fiatal testük."<br><br>Miért zokogsz szép Magdolnám<br>S bánod nem létező bűnöd?<br><br>Miért átkozod pompás tested?<br>Hogy az örömöket kerested.<br><br>Miért sikolt imát ajkad?<br>Hogy szűzi tested odaadtad.<br><br>Miért sírod: bűnös vagyok<br>Hogy a lelked csak kacagott.<br><br>Ha céda lennél, ócska céda<br>Ha bűnöznél is néha, néha.<br><br>Ha ezer bűn szennyezné lelked.<br>Ne félj, hiszen az élet kerget.<br><br>Ha millió csók égette ajkad<br>Foltot nem hagyott egy se rajtad.<br><br>Ha mindenkié voltál lettél<br>S a bűnök között feketedtél.<br><br>Akkor is szűz, tiszta maradtál<br>Akkor is ha hazudtál, csaltál.<br><br>Akkor is ha bűnös lennél<br>Ha szeretnél, nem szeretnél.<br><br>Akkor is mint Szűz Mária<br>Tiszta lennél, fehér tiszta. <br><br>

Kármin ajkad, mint a vérszirom<br>Ízzik arcod fehér mezején.<br>Kék a szemed, mint a nyári ég<br>Pilláid bársony-feketék.<br><br>Tested selymes, lágyan hófehér<br>Hókezeden kéklőn kék az ér.<br>Mosoly torzítja ajakad<br>Aranyeső dús szőke hajad.<br><br>Május kacag az arcodon,<br>A Tavasz veled vérrokon<br>Május csörgedez eredben<br>Vörös vágy fehér keretben.<br><br>Arcodon mámorvirágok égnek<br>Borus szemem csak Téged lát szépnek<br>Szemedben ég az új Tavasznak lángja<br>Bolond ki a Nyárt, Őszt, Telet bánja.

A "Fel fel vitézek" dallamára.<br><br>Föl-föl ifjúság, csak előre!<br>Sportkedvelésre, új erőre.<br>Korral haladva munkásnépem,<br>Gyűjtsünk erőket a jövőre készen.<br><br>Mint a napsugár a kis virágnak,<br>Testedzés kell az ifjúságnak.<br>Erős izmokban erős lélek,<br>Csak ily sziklákra épülhet új élet.<br><br>Föl-föl s előre tüzes vérrel!<br>Sportkedvelésünk erejével!<br>Merre vezetnek új irányok,<br>Hódítva járjuk be e nagy világot!

Teli hold néz le az égről<br>A Tisza habjára.<br>Nézhet a hold kedve szerint<br>A széles Dunába.<br>S belenézhet, megfürödhet<br>A nagy Óceánba.<br><br>S barangol a város fölött<br>Ábrándozva mélán.<br>S hogy világít éjszakákon<br>Szeretik őt méltán.<br><br>Ezüstruhás szép holdvilág!<br>Irigylem a sorsod!<br>Mert az éjnek gyönyöreit<br>Mind magaddal hordod.<br>S csillagok közt az éjjeket<br>Hogy átkalandozod.<br><br>Te láthatod, legény a lányt<br>Mily epedve várja<br>S mikor a lány szerelmesét<br>A keblére zárja.<br>Nem csoda, hogy minden hóban<br>Ifjan jössz világra . . .

Fölépítettük már kicsi házikónkat,<br>Somogyi telepen láttuk eztet jónak.<br>Tápé, Szeged között, szőke Tisza partján,<br>A füzesek mellett, kinn a kertek alján.<br><br>Zöld pázsitos réten, tavasz mámorában,<br>Gyönyörködünk itten pacsirták dalában.<br>Még a nap is szebben világít e tájon.<br>Béke napja ragyog minden kicsi házon.<br><br>A szivünkben itt él a békesség vágya,<br>Ezért küzdünk, ha kell, életre-halálra,<br>A gyűlölet ide be ne tegye a lábát,<br>Kiverjük belőle azt a gonosz párát.<br><br>Munkálkodva itten békességben élünk,<br>Így kivánja ezt a Közművelődésünk,<br>Ebben a tudatban emelt fővel járunk,<br>S lelkesedve innen a jövőbe látunk . . .<br><br>1925.