Szófelhő » B » 1057. oldal
Idő    Értékelés
Ha egy szép élet vágyát őrzöd, <br>a múlttal nem szabad törődnöd <br>s mindig úgy tégy, ha veszteség ér, <br>minthogyha újjászülten élnél, <br>Mit akar? – kérdd meg minden naptól. <br>és minden nap felel majd akkor: <br>Tetteidnek tudjál örülni, <br>más tetteit tudd megbecsülni, <br>főként ne gyűlölj egy embert se, <br>s a többit hagyd az Úristenre.<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 4823
Akihez szólott a legelső nóta: <br>Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka... <br>Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve <br>És nemsokára a más felesége... <br>Így van megírva pár rövidke sorba, <br>Mintha ez olyan természetes volna. <br>Az a reporter mit tudta, hogy ebbe' <br>Egy kész regény van végleg eltemetve, <br>Bevégzett regény, be nem végzett álom: <br>Zsóka volt az én első ideálom... <br><br>Megejt varázzsal édes, ifju emlék, <br>Mintha most ismét az a régi lennék, <br>Mintha még mindig könnyű vón' a nóta <br>Mintha még mindig hű lenne a Zsóka, <br>Mintha még mindig tudnék szőni álmot... <br>...Pedig meghaltak mind az ideálok... <br>Ahogy elhangzott az az első nóta; <br>Édes kis Zsókám, haldoklom azóta, <br>Reményem, álmom mind, mind semmivé lett, <br>Meghalt. Magával. Maga volt az Élet... <br><br>Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka, <br>Mást fog ölelni, másé lesz a csókja... <br>Óh, legyen boldog majd avval a mással, <br>Ölelje Magát olyan forró vággyal, <br>Ahogy én egykor átölelni vágytam, <br>Szerelem-éhes, boldog, ifju vágyban... <br>Haljon el most már minden emlék, nóta, <br>Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka...<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 3058
A tiszta nyájasság hol örűl <br>Jobban, mint a Parnasszus körűl, <br>Hol az ártatlan múlatságnak <br>Közepette a búk nem rágnak? <br>Zőld ligetek! tibennetek öröm lenni, <br>A laurusok és mirtusok árnyékában pihenni. <br><br>Itt a múzsák magok vezetnek, <br>Nektárjaikból részeltetnek: <br>Apolló maga énekelget; <br>Az ekhó rá visszafelelget. <br>Ott hallik a víg muzsika, ott zengedez, <br>Hol a szagos bokrok között Aganippe csergedez. <br><br>A hegyek itt mindég zőldellők, <br>Újítják kellemetes szellők; <br>A leszebb tavasz mindég lakja, <br>Mezeit virágokkal rakja. <br>Itt egymással víg hangzással táncolgatnak <br>Az örömök s öszvekapcsolt karral vígan múlatnak. <br><br>Lármás városok! távozzatok. <br>Hol laknak a gondok s bánatok; <br>Nagy udvarok! csak maradjatok: <br>Én e kies helyen múlatok. <br>Boldog Máró! élted már, óh! csak te éled, <br>A múzsáknak, poétáknak ölében szíved éled.<br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1259
Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok - <br>Tudom előtted el nem sáppadok. <br><br>Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el! <br>'sz csak hitegettem magam a Neveddel. <br><br>Te oly erős vagy - gondolsz egyet s van, <br>De nékem kínos a bizonytalan. <br><br>Vagy nem is adtál - én véltem bolondul, <br>Hogy számon élet-szöllő mustja csordul. <br><br>Ne haragudj hát, Isten, nem hiszek, <br>De nyakamban száz kétséget viszek. <br><br>Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, <br>Mint Nap havat, amit magába olvaszt. <br><br>Vagy üss agyon hát, csak törődj velem <br>S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem. <br><br>Oda adom a vérem is, ha kéred. <br>- Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred! <br><br>Te jól tudsz engem, sorsom is tudod, <br>De vedd el tőlem a talentumod. <br><br>Vagy mért faragtál énbelőlem Embert, <br>Kit Bölcseséged gyávasággal megvert?! <br><br>Tudom, előtted el nem sáppadok - <br>Gyere Úristen, nézz meg - itt vagyok! <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1673
<br>Midőn még életet <br>Gondoltak benne a habok, <br>Elrablák tőle az <br>Utolsó deszka-darabot; <br>Midőn halottnak gondolák, <br>Nem adtak néki temetőt, <br>Kietlen partra hurcolák: <br>Temesse majd el ott a föld. <br>Féljétek Istent, emberek! <br>Szegény hajótörött kiált; <br>Adjatok néki enyhelyet, <br>Táplálékot, meleg ruhát. <br><br>Még tennap kincsei <br>Terhét emelte sok hajó, <br>Hol viselős vala <br>Milliókkal a millió: <br>És nem gazúl gyüjtött vagyon, <br>Özvegyek, árvák könnyei, <br>Hanem kitűrés, szorgalom <br>Veritékből lett gyöngyei. <br>Féljétek Istent, emberek! <br>Veszendő e világi jó; <br>A holnapig sem biztosít <br>Tömött szekrény, rakott hajó. <br><br>Még tennap azt hivé, <br>Kezében élte gyámola <br>S derülten int felé <br>A vénség biztos távola; <br>Hogy számadását megtevé, <br>Hiányos számra nem talált, <br>S ezen hitben nem rettegé <br>Ama nagy zérust, a halált. <br>Féljétek Istent, emberek! <br>Az élet számvetése csal: <br>Reménybukott szív halni vágy, <br>Koldús marad, meg mégse hal. <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2478