Valami nagy csínytett után<br>Megvertem vidám kiskutyám.<br><br>Rámnézett mint síró gyerek,<br>De hűek ezek a szemek.<br><br>Szinte mondta: ne bánts többé<br>Veled leszek mindörökké.<br><br>Most már öreg. Sok év után<br>Mintha nem nézne már úgy rám.<br><br>Úgy néz, mint beteg emberek:<br>De hűek ezek a szemek.

Szegény kis gyerek,<br>Futott az úton, elesett.<br>Piszkos lett tiszta új ruhája,<br>Sírásra görbedt kicsi szája.<br><br>Egy öreg néni,<br>Nem bírta a sírót nézni,<br>Odament hozzá, s mosolyogva<br>A piszkos ruhát leporolta.<br><br>Szegény kis gyerek,<br>Vidáman felé nevetett<br>S aki búsan pityergett nem rég<br>A nénire nyújtotta nyelvét.

Hallod kedves! A szürke égen<br>A buta kakas vígan átrikolt<br>Hallod? Valami jótét lélek<br>A torkára folytotta a sikolyt.<br>Szegény kakas, hogy fulladozik<br>Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,<br>Nem baj, legalább nálam maradsz<br>Még egy rövid órára kedvesem.

Kereslek ott, hol nem vagy, nem vagy.<br><br>A messze távol kék egén,<br>A szépségben, és a semmiben:<br>És nem talállak senkiben.<br><br>Egy villanásra itt és ott<br>Feltűnsz, és elmész messzire,<br>És nem hasonlítsz senkire.<br><br>Kereslek ott hol nem vagy, nem vagy.

A fák között az ég alatt<br>Csak jár, csak jár a kósza szél<br>Hajnal dereng, felkel a nap<br>S ezer bokornak árnya kél<br>Csak jár, csak jár a kósza szél.<br><br>Egy öreg fűznek ága leng,<br>Fent csókolódzik két galamb<br>Reszket a bokron át a csend<br>Bennem sír a lélekharang<br>Fent csókolódzik két galamb.<br><br>A homályban, hajnal fényben,<br>Harang kondul, bús és rekedt,<br>Csengő hangja sír a szélben<br>Gyertek hozzám kis gyermekek,<br>Harang kondul bús és rekedt.<br>