Nagy szívemből a keserűség torka <br>Haló tüdőbetegként fölhörög: <br>No, valaki itt szép rakásra hordta <br>A szenvedést - s ez élet? és örök? <br><br>Igen, csak menni s üreges sebünket <br>Kitátva hagyni, lepje csak a por <br>S Istent keresni: Nagy Bírót, ki büntet <br>S bús keresőt ki anyaként apol <br><br>S az égre fölhörögni, nem találván, <br>És szitkozódni - hátha észre vesz <br>S tovább loholni elrugottan, árván, <br>Mert Ismeretlenünknek tetszik ez! <br><br>Bajnok-futók roppant, őrült arénán, <br>Hol mindenképp csak vesztes lehetünk <br>S Cézárunkhoz még esdekelni bénán, <br>Mert intésétől függ az életünk! <br><br>Éhessen bőgni és amit ha bántott, <br>Nem bántott így a Mammon ökle sem: <br>Rossz mellünk verve sírni miatyánkot, <br>Amíg mosolyg az Úr csak csendesen. <br><br>Ó szörnyü Úr, kit ember sohse látott, <br>Nem görnyedek már több litániát, <br>Robbanjon össze százezer világod, <br>Nem lesz itt úgyse boldogabb világ!

Ó sírni, sírni, sírni, <br>Mint nem sírt senki még <br>Az elsűlyedt boldogság után, <br>Mint nem sírt senki még <br>Legfelső pontján fájdalmának, <br>Ki tud? ki tud? <br><br>Ah, fájdalom - <br>Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, <br>Nincsen több, nincs sehol! <br><br>S mért nem forr könyű szememben? <br>S mért hogy szívem nem reped meg <br>Vérözönnel keblemen?

Nem sírok én és nem panaszkodom; <br>Nem mondom én el másnak: mi bajom? <br>De nézzetek szinetlen arcaimra, <br>Ott föl van írva; <br>És nézzetek szemembe, mely kiégett, <br>S belőle kiolvashatjátok, <br>Hogy rajtam átok fekszik, átok, <br>Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!

Rejts ölednek éjjelébe <br>Szent nyugalmu sírhalom! <br>E kinéletnek vesződve <br>Láncait mért hordozom? <br>Kebled csendes éjjelébe <br>Nem tekint a fájdalom, <br>S a keservek halvány képe; <br>Ott öröklő bék' vagyon. <br>Rejts hát kebled éjjelébe, <br>Szent nyugalmu sírhalom!

Sivár, őszt jósló, nyári nap. <br>Tarlóból fújdogál a szél, <br>Egy-egy lehulló falevél <br>Szállongva széltől szárnyra kap. <br><br>Sivár, őszt jósló, nyári nap. <br>A mult bús romjai közül, <br>Emlékek szálldosnak körül <br>S lelkem borzadva felriad. <br><br>Sivár, őszt jósló, nyári nap. <br>Emlékezés, hulló levél, <br>Temetőből a kósza szél, <br>Felébredés kripták alatt. <br><br>Sivár, őszt jósló, nyári nap. <br>Enyészet közelg, jön a tél, <br>Szállong az emlék, falevél <br>S reszketve széltől szárnyra kap. <br><br>Sivár, őszt jósló, nyári nap. <br>Romok közűl a szellemek <br>Alvó szivet ébresztenek. <br>Ébredés a kripták alatt...