... Élni való minden élet, <br>Csak magadnak hű maradj <br>Veszteség nem érhet téged, <br>Hogyha az lész, ami vagy<br>

Édes átok: <br>Utolsó napig és hajszálig <br>Gyermek-szemmel <br>Nézni a világot. <br><br>Újra-újra <br>Megborzaszt az emberi rosszság, <br>Szepegéssel <br>Borzalomba fúlva. <br><br>Kérded, kérded: <br>Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? <br>S jön a válasz <br>S a választ nem érted. <br><br>Jön a válasz <br>S úgy hallgatod, mint riadt gyermek <br>S reszketsz, mint fa, <br>Félig-zöld és száraz. <br><br>S szólsz: bús kincsem, <br>Te, szakadatlan, vén gyermekség, <br>Úgy imádlak: <br>Egyebem úgysincsen.<br>

Ahogy nőnek az árnyak, <br>Ahogy fogynak az esték, <br>Úgy fáj jobban és jobban <br>Az eljátszott öregség. <br><br>Ez az én két vén szemem <br>Habár sok szépet látott, <br>Mosolygós öreg úrként <br>Nem látja a világot. <br><br>Nem fogok bocsánattal, <br>Víg arccal tündökölni <br>S fiatal vétkek fölött <br>Pálcát tréfásan törni. <br><br>Emlékezni se fogok <br>Kedvesen zsörtölődve, <br>Ősz hajjal, piros arccal <br>A régi jó időkre. <br><br>Heves, ál ifjúsággal, <br>Óh, ezerszer jaj nékem, <br>Megöltem jövő magam, <br>Az én szép öregségem. <br><br>Ahogy nőnek az árnyak, <br>Ahogy fogynak az esték, <br>Úgy fáj jobban és jobban <br>Az eljátszott öregség.<br>

1. <br><br>Farkasordító, gonosz télben <br>Életem, ez a vén csavargó, <br>Vergődik, fut gyilkos veszélyben, <br>Hajhó, nem éri hangom el. <br>Rongyoltan és térdig a hóban <br>Hol erre, hol amarra tart, <br>Megáll, kis ereje fogyóban. <br><br>Hajhó, egy útszéli keresztnek <br>Támaszkodik a vén csavargó: <br>Nem az ő útja, útatvesztett <br>S ez a kereszt tán sírkereszt. <br><br>S nincs más jel a vad hómezőben. <br>Estelegve és ködbeszőtten <br>Forgószél-lován összevissza <br>Száguld a fehér Fagy-Halál <br>Dermesztve, fütyölve, vakítva. <br><br>Vén csavargó, itt nincs tovább <br>S az a fa-Krisztus se segít meg, <br>Hajhó: az élet nem adódott <br>A bús Galilea-beliknek. <br><br>2. <br><br>Hát lefekszünk és álmodunk, <br>Mint az elfeledett rege <br>S édes álmokban vesz meg minket <br>Az Isten hidege, <br>Hajhó, hát lefekszünk és álmodunk. <br><br>3. <br><br>Pompás és kicsiny palotában <br>Parfümös, párás, jó meleg, <br>Csókos illatú, kis termekben <br>Vár a legnagyszerűbb leány. <br><br>Szűz, de pompásabb az Életnél, <br>Bölcs, de nyugtalan telivér <br>S az ő kész, szent hálószobája <br>Megér száz, híres csarnokot. <br><br>Ő az Életnek el-nem-értje, <br>Ő az a Gyönyör-Valaki, <br>Kiért nem kár a kárhozás sem, <br>Kiért nem nagy adó az üdv. <br><br>Édes ágyába vonja forrón <br>A vén csavargót ez a lyány <br>S a legégibb muzsika hallik <br>A legemberibb éjjelen. <br><br>4. <br><br>Így fagyott meg a vén csavargó.<br>

Van-e szebb élet, mint a másik <br>S nem mindegy-e, akárhogyan <br>Verjük magunk az elmulásig? <br><br>Úgy siratom azt, amit sírtam, <br>Olyan nagy vétek a sirás: <br>Esti vezeklés hajnal-pirban. <br><br>Aki él, az mind, mind örüljön, <br>Mert az Élet mindenkinek <br>Kivételes, szent örömül jön. <br><br>Én vétkeztem, százszor vétkeztem, <br>De már jön a megjobbulás, <br>Már az örömet látni kezdem. <br><br>Már megragyog fénnyel az Élet, <br>Mindennemű s mindenkié: <br>Milyen nagy, áldott fényességek. <br><br>Akárki helyén éltem volna, <br>Életem éltem egyaránt, <br>Ujjongva avagy panaszolva. <br><br>És akármi is fog már jönni, <br>Mielőtt végleg elmegyek, <br>Meg fogom ezt szépen köszönni.<br>