Most ölelne meg valaki, <br>Most jönne az igaz asszony, <br>Ki csak egy kicsit öleljen, <br>De nagyon marasszon. <br><br>Most ölelne meg valaki, <br>Lehetne tiszta leányzó, <br>Hogy ömlene telt keblére <br>Az édes, a lágy szó. <br><br>Most ölelne meg valaki, <br>Valaki, hogy emlékezzem: <br>Sohse öleltek még némbert <br>Vissza szebben. <br><br>Most ölelne meg valaki, <br>Mikor futni kéne futva, <br>Mikor: ébredek-e holnap, <br>Isten tudja. <br><br>Most ölelne meg valaki, <br>Szép nőstény, könnyes és szánó: <br>Bűnbánó és dalos némber, <br>Víg bűnbánó.

Minden virágnak, minden kis fűszálnak <br>Jut a napból, ha több nem, egy sugár. <br>Oh szerelem, te szívek napja, szívem <br>Egy sugárt tőled csak hiába vár? <br>Nincsen leány, ki engemet szeretne, <br>Nincsen leány, ki mondaná nekem: <br>Hideg világ van, lelkedet meghűté, <br>Jer, melegedj föl forró keblemen! <br><br>Nincsen leány, ki mondaná: fáradt vagy, <br>Bocsásd vállamra bágyadt fejedet! <br>Nincsen leány, ki véremet lemosná <br>E homlokról, mely megköveztetett!... <br>Magam vagyok, mint a szőlő karója, <br>Melyről leszáradt a zöld venyige; <br>Madár nem száll rám, csak fölöttem repdes <br>Sötét eszméim hollóserege. <br><br>Igy foly le majd az ifjuság, az élet, <br>Igy foly le tőlem árván, egyedűl, <br>Azt veszem észre csak, hogy elfagy vérem <br>A halál hideg ölelésitül. <br>S ha meghalok, ha megfagyok: szememre <br>Megkönnyezetlen szemfedő borúl, <br>S ültetni nem fog senki egy virágot <br>A sírra, amely rajtam domborúl. <br><br>Ott hamvadok majd egy kopott fejfánál, <br>Kopott fejfánál, puszta domb alatt; <br>Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa, <br>Nem jő megnézni senki síromat. <br>Meglátogatni csak te fogsz, hogy elzúgd <br>Testvéri búdat, éji fergeteg, <br>Testvéri búdat, mert hiszen testvére <br>Voltál te lelkem érzeményinek! <br>

És most és most már <br>Nincs bennem avas ijjedelem, <br>Rosszabb már nem jöhet a rossznál: <br>Elfelejtem s tán kiheverem <br>Lódítván magam ölből ölbe. <br><br>Kik fajuk óvták, <br>Óh, mindig így cselekedtenek: <br>Csalódott s fáradt pátrióták, <br>Hajszolták maguk sok-sok beteg <br>Mámorba, feledésbe, csókba. <br><br>Törő, sok szirtnak <br>Nem kinálom immár a fejem, <br>Bús csodák és sorsok lebírtak, <br>Ilyenkor legszebb a szerelem <br>S igaza volt Antoniusznak. <br><br>Elvész az ország, <br>Ha elfogytak az aszkéta szivek <br>S fájdalmaim testem mért rontsák, <br>Mikor nincsen minek és kinek <br>S zsongító asszony-ölek várnak. <br><br>Biblia mondja: <br>Pusztuló nép vezérei <br>Mind-mind a bujaság bolondja, <br>Ha már nem tud szépen vérzeni <br>S pusztulás hív paráznaságot. <br><br>Hős fajom döglik, <br>Hiába harc, hiába fájdalom, <br>Hiába gőg, hagyjuk a többit: <br>Kötél szakadt és én vén hátamon <br>Bizsergő vágyak poklát érzem.

Veszett idő! veszett erkölcs! veszett poesis! <br>Nem kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is. <br>Egy a szép s jó, egy a rosz s rút, mond a morál, <br>Pedig hamis ügy mellett az nem perorál. <br>Hiába szól őellene az új aesthesis, <br>Csal a ravasz, bolondnak jó még a fapéz is; <br>Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó! <br>És ahol maszlagot hint ez, ne mulass, óh! <br>A rossz madár a szentet is bépiszkolja; <br>Ha vétek is, elég hogy szép, ezt gondolja. <br>Am nézd a piktort, mint festé itt ezt az angyalt; <br>Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt. <br>Térde felett, ugyan festve vagyon a gomb, <br>De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb. <br>S ím Eszter asszony a szemmel, nézd, még azt is látatja, <br>Amit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja. <br>A piktor szép emlőt akart és szép combot látatni, <br>Mintha el nem kellett volna a képen takartatni. <br>És mintha, ahol ők vannak, nem volna váll és csizma! <br>Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma! <br>Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum, <br>Arról jobb nem is szóllani, mert az mind crimen atrum. <br>Nem volt ez így míg szóllhatott a Molnár Albert, <br>Ki sok országot látott és igen sok tengert! <br>De még akkor tisztelte a nép a Morált, <br>S az Aesthesis a rossz mellett nem perorált. <br>Még akkor minden azt hitte, hogy szép a jó; <br>Most megforditák, Keresztyén hív olvasó! <br>Nem kell, nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!<br>

Tenyerembe tettem a lelkem, <br>Nézd, milyen szép százlátó üveg <br>De ő gyémántokat szedett elő <br>Mert ő az embert sose érti meg<br>