Így mosdik a hold a tó tükrében<br>a hideg nyári szellő szárítja...<br>nem látja senki se az estében, <br>hogy csupasz testét felhőkbe zárja.

Csodás város Krakkó <br>de, vár már a hajó,<br>a hajón Krisztina.<br>Új hazám Norvégia<br>zord fagy hazája,<br>életem álma <br>Dél-Afrika csak emlék.<br>De hova is mennék,<br>míg bennem él arcod.<br>Önpusztító harcod<br>magad vívod már, nélkülem.<br>Minden voltál nekem<br>s, az maradsz örökre.<br>Az óriás víz tükre<br>elringat kedvesen,<br>álmom szerelmesen<br>szállna szíved rejtekébe<br>de, felsír hogy, vége,<br>a komp harsonája,<br>a tenger felett nő Gdańsk bús homálya.<br><br>1981. 01.05.

Születésnapra<br><br>Szüleid szerelméből születtél-e földre.<br>Örülök, hogy a sors mellém rendelt téged.<br>Megismerhetem sok-sok jóságodat.<br>Bár teljesíthetném minden vágyadat.<br><br>Hosszú utat jártál negyvenhét óta.<br>Göröngyökkel teli, bánatot hordozva.<br>Életed hátra lévő része holnap kezdődik.<br>Univerzum lényedet igényli.<br><br>Szórd a mosolyod mint nap a sugarát.<br>Vendégek serege verseid hangulatát isszák.<br>Erényeid dicséri jutalmul az élet.<br>Reménytől lüktet a vágy, mellyel a fényt kéred.<br><br>Kívánom, hogy tartsd meg a felfedezett csodát.<br>Örömteli sikert halmozd egymás után.<br>Holnap álmai lelkedben rejtőznek.<br>Szeretet gyümölcse minden korban érnek.<br><br>Küzdj a végsőkig ne add fel soha.<br>Minden télre kikelet hoz új tavaszt.<br>Csillagok titka létezésed száma.<br>születésed napján égből légy megáldva.

Telnek az idők?<br>- Öregszem én is.<br>- Nem maradok gyerek,<br> Hisz felnövök úgy is.<br><br>- Múlnak az évek,<br> Felnövök hamar?<br> És felnőttként élek,<br> Míg hazám földje,<br> El nem takar.<br><br> Elföd engem,<br> Nem leszek már?<br> Hisz engem is elvisz,<br> Majd a Halál.<br><br> S a Halál árnyában ülvén,<br> Félve, rettegve, elítélvén,<br> Ő lecsap könyörtelen,<br> És időt nem hagyva nekem,<br> Cselekvésre kell kényszerítenem,<br> Legyöngült testem.<br><br>- Megpróbálok szembeszállni,<br> Küzdeni, harcolni és felállni!<br>- De mindez, fölösleges?<br> Hisz nincs esélyem!<br> A végzet, úgyis utoléri énem!<br><br>- Ne vigyél el!<br>- Nem állok készen!<br>- Jöjj vissza később,<br> Hisz még itt kell élnem!<br><br> Jóvá kell hoznom<br> Minden hibám!<br> El kell búcsúznom!<br> Viszlát család, viszlát világ!<br><br>- Ne vigyél el<br> Ilyen hamar!<br> Gyerek vagyok,<br> Ki élni akar!<br><br>- Élvezni még az életet?<br> Ezt szeretném!<br> Hiszen céljaim vannak,<br> És ezt mind elérhetném!<br><br>- Én nem akarok<br>?Más helyen? lenni!<br> Én itt akarok maradni,<br> Emberek közt élni!<br><br>- De telnek-múlnak az idők,<br> S ha a könyörtelen vég utoléri énem,<br> Most már tudom, ha szembeszállnék, <br> Ellene nincs sok esélyem!<br>

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,<br>sétálni télen kigombolt kabátban,<br>szalonnát szúrni fagyos ágra,<br>nem vadászni nyúlra fácánra,<br>koldus kezébe kenyeret nyomni,<br>csábítók között hűnek maradni,<br>házad kapuját kitárni,<br>hadd jöjjön hozzád akárki,<br>kisgyerek könnyét letörölni,<br>senkivel soha nem pörölni,<br>dermedt verébért hajolni porka hóba,<br>más baját sosem hozni szóba,<br>békét, nyugalmat, szépséget akarni,<br>adni, adni, mindig csak adni,<br>tökéletesre lelni egy madár dalában...<br>Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?