Nehéz, nehéz a szivem, <br>Rajta csügg a szerelem, <br>A szerelem bánata, <br>Roskadozok alatta. <br><br>Sem éjem, sem nappalom, <br>Egyre csak gondolkodom, <br>Csak arról gondolkodom: <br>Gondolsz-e rám, angyalom? <br><br>Hogyha neked nem kellek, <br>Ne kelljek én senkinek; <br>Ha te nem szeretsz engem, <br>Az isten se szeressen!

A szív érez, a szem kutat, <br>Szép lány szerelméhez utat. <br>A szív dobog, a szív sóhajt <br>Ha a lány távol nincsen, <br>A szem ellesi az óhajt: <br>-Mit kívánsz édes kincsem? <br><br>Ha eltűnik a szerelem, <br>A szív kérdi: - Mi lesz velem? <br>Önző szív! magára gondol <br>S csakhamar életre kel. <br>S nem gyötrődik semmi gondtól, <br>Hisz gond nélkül válik el. <br><br>A szem, ha nincs vis-a-vis-ja, <br>Rejtett kincsét előhíjja, <br>S mosogatja gyötört lényét, <br>De ez már mit sem segít, <br>Vissza nem kapja a fényét, <br>Ha elsírta könnyeit.

Kevéssé tart édessége <br>A szerelem ízének <br>De ellenben nincsen vége <br>Szívbéli gyötrelmének. <br>Én a csalárd Szilviáért <br>Elhagyám mindenemet, <br>Ő egy jobb gazda fiáért <br>Ím elhagyott engemet. <br>A minémű tisztasággal <br>Foly e csermely árkában <br>Sorra bókolt szép virággal <br>Játszadozván útjában; <br>Ő úgy szeret, azt fecsegte, <br>Míg e kis víz meg nem áll, <br>Szilvia már hitét szegte, <br>A kis víz még folydogál.

Láttalak a multkor, <br>Mosolyogva néztél, <br>Éppen úgy, mint akkor, <br>Mikor megigéztél. <br>Vérpiros ajkaid <br>Mosolyogni kezdtek; <br>Olyan bájos voltál, <br>Mint mikor azt sugtad: <br>Édesem, szeretlek! <br><br>Láttalak a multkor, <br>Mosolyogva néztél, <br>Gyönyörű vagy most is, <br>De meg nem igéztél. <br><br>Vérpiros ajkaid <br>Mosolyogni kezdtek; <br>Olyan bájos voltál, <br>Mint mikor hazudtad <br>Ezt a szót: Szeretlek! <br>

Összetört szívem bús kesergője <br>Csókot kért tőled, néma halott, <br>Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle, <br>Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. <br><br>Oh! ha leszállnál a magas égből <br>S lelkem akarnád vídítani, <br>Könnyem, mely most hull sűrűn szememből, <br>Nem volna tovább mért ontani. <br><br>Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel <br>Földi posványság csápjaibul, <br>Várlak epedve, kedvesem! jöjj el! <br>Szánd meg a könnyem, mely egyre hull. <br><br>Összetört szívem bús kesergője <br>Csókot kér tőled, néma halott. <br>Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle, <br>Nem kellesz nékem, oh! átkozott!