<br> <br><br>Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad<br>csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?<br>Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?<br>Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?<br><br>Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,<br>s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.<br>Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,<br>börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!<br><br>Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!<br>S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!<br>S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,<br>s cserébe minden este imádkozom neked!<br><br>

Ködbe burkolóznak<br>a hatalmas ormok,<br>ahova feljutni<br>oly nagyszerű dolog.<br><br>Fentről a magasból<br>hogyha letekintesz,<br>lélegzeted eláll,<br>oly gyönyörű táj ez.<br><br>Óriási fenyők<br>amerre csak nézel,<br>susognak teneked<br>fülednek sem hiszel.<br><br>A Csorba tónál is<br>álljál meg egy kicsit,<br>megláthatod ott a<br>tájnak szépségeit.<br><br>A hegy belsejében<br>pompás barlang bújik,<br>cseppkövek csillognak,<br>ott csoda rejtőzik.<br><br>A sok szépség láttán<br>jó érzés tölt majd el,<br>találkozhattál a <br>csodás természettel.<br><br><br><br><br><br><br><br>

<br><br>Mondd mennyi sóhaj kell ahhoz míg hozzád eltalál?<br>Mennyi bánat kell ahhoz,hogy meghallgasd imám?<br>Mennyi könny és mennyi kín,mely évek óta rág,<br>míg úgy érzem nem bírom :hát hallasd meg imám!<br><br>Nem kérek tőled semmi mást,csak adj erőt nekem!<br>Csitítsd háborgó lelkemet,mely tombol szüntelen.<br>ha nem tudsz felém nyújtani segítő kezet, hát ne hagyj tovább szenvedni !Kérlek!Istenem!<br><br>

<br><br>én csak érted élek s nem törődöm mással<br>néked áldozom egész életem<br>mit törődöm a hamvas ifjúsággal<br>ha te velem vagy édes gyermekem.<br><br>erőm fogytán van,s gyönge már a lábam<br>de ha téged lát új erőre kap,<br>és ha szemed boldog csillogását látom<br>még a sötét felhők sem aggasztanak.<br><br>melletted állok,betakarlak lágyan,<br>elnézem ahogy itt szundikálsz<br>és amint halvány arcodat szemlélem<br>megpihen rajta egy fáradt fénysugár.<br> <br>

<br><br>azt hittem veled végre minden más lesz,<br>azt hittem veled boldog lehetek,<br>azt hittem hogyha megérkezel hozzám<br>veled élem le egész életem.<br><br>Azt hittem elhozod majd a tavaszt hozzám<br>de csak hideg,fagyos tél jutott nekem<br>lábam elfagyott,hajam csupa dér lett,<br>már a szívem is elgémberedett.<br><br>Menj messzire tőlem,vissza se nézz többé <br>hiszen engem már úgysem érdekelsz,<br>boldogságod talán máshol megtalálod ,<br>isten áldjon meg,hűtlen kedvesem!<br>