Kint tombol a hideg,<br>hófútta,zord idő,<br>a kandalló mellett<br>itt bent velem van ő.<br><br>Pattognak a szikrák,<br>duruzsol már a tűz,<br>a szívünkből minden<br>fájó gondot elűz.<br><br>Nyugalom szigete<br>ahol most mi vagyunk,<br>halk zene szól,amit<br>boldogan hallgatunk.<br><br>Emlékezünk együtt<br>a régmúlt időkre,<br>az egymáshoz kötő<br>csodás szerelemre.<br><br>Melynek szikrái itt<br>pattognak köröttünk,<br>az idő oly gyorsan<br>elrepült felettünk.<br><br>Azt kérjük a sorstól,<br>hogy együtt lehessünk,<br>és az úton tovább<br>még ketten mehessünk!!<br>

Megtaláltam<br>boldogságom,<br>két szemed a<br>gazdagságom.<br><br>Szemed tükrén<br>hogyha látom,<br>a szerelmed<br>nem csak álom!

<br><br>Ti hűvös éjszakák,és hűvös nappalok,<br>bíborba öltözött vöröslő alkonyok.<br>ti látjátok vérző,fájó szívemet<br>melynek sóhajára senki sem felel.<br>ti látjátok könnyeim,mely arcomról csorog,<br>fájó lelkemből némán,melytől meghalok..<br>Ti látjátok minden éjjel mennyit szenvedek,<br>sóhajok gyönge hídján mennyit lépkedek.<br>Tőletek várok némán segítő kezet,<br>űzzétek el a rosszat,mely lelkem fojtja meg!<br>Hozzatok édes álmot,nyugalmat nekem,<br>vérző szívemre gyógyírt,midőn felkelek.<br> <br>

<br> <br>Ha úgy érzed hogy fáj az élet,s minden veszve van<br>ne szégyellj könnyet ejteni,csak sírj,sírd ki magad.<br>ha romba dőltek álmaid,s reményed elhagyott<br>s tán segíteni nem tudok,de ott leszek,.tudod.<br>fejed vállamra hajthatod, s együtt sírok veled,<br>én felszárítom könnyeid,mint apró gyöngyszemet.<br>Míg mosolyt látok arcodon a könnycseppek helyett<br>mi együtt sírunk,nevetünk,hisz ott leszek veled.<br>

Öljük ki a szeretetünk,<br>Azt, mit eddig építettünk!<br>Öljetek ki az életből!<br>Azt mondtad én vagyok azaz angyal,<br>Aki mosolyt hoz, mint száraz karóra<br>vizet, s örülve kakukkol a falióra<br>majd ha a vendég fizetett.<br>A fizetség én vagyok?! Higgyem el?!<br>...<br>Csak ne űzz el; adj nekem teret;<br>a gyermekednek anyatejet...<br>