Szeretnék a karjaidban<br>Mégegyszer megbújni,<br>Ölelésedtől csendesen elalélni,<br>Engedni, hogy csókolj, szeress<br>Bánatomat elhesegesd,<br>Soha el ne engedj engem,<br>Tarts szorosan az öledben.<br><br>És, ha a Sors úgy kívánja,<br>Belealszom a halálba,<br>Senkit, semmit már ne lássak,<br>Nélküled már nem tudok<br>Mást tenni, mint bánatomban<br>Meghalni, mindent-mindent<br>Itt hagyni, senkire sem gondolni.

Sóvárogva várom,<br>Hogy mosolyod lássam<br><br>Kezed símogatásáért,<br>Mindig nagyon vágytam<br><br>Bele kiáltanám a levegőbe,<br>Hogy vigye a szél: szeretlek, örökre<br><br>Hallja meg mindenki,<br>Ki akarja, ki nem,<br><br>Hogy míg élek, Te leszel <br>Az én nagy szerelmem.<br><br>Úgy szeretlek Tége,<br>Hogy reszketek Érted,<br><br>Csak gyere el hozzám,<br>Ölelj, csókolj puhán,<br><br>Azután maradj nálam<br>Egy életen át.

Amikor felnézek az égre,<br>Te jutsz az eszembe,<br>hogy talán ott ragyog a szemed fénye,<br>hiszen sajnos elmentél örökre,<br>csak egy fényképet hagytál nekem emlékbe,<br>amitől sokszor könnyes a szemem,<br>hogy tudom, már nem lehetsz itt velem,<br>hiába is vár téged Anyu a szívem!<br><br>

Álomtündér berepült<br>Az ablakomon éjszaka,<br>Csókot nyomott arcomra<br>Aki küldte, fülembe súgta,<br>Nagyon szeret csak<br>Nem mutathatja!<br><br>Ha Te is küldesz egy forró csókot,<br>Máris fordulok, viszem Neki,<br>Üzend meg, hogy Őt szereted,<br>Tiszta szívedből, igazán,<br>És várod a napot már,<br>Hogy eljöjjön hozzád!<br><br>

Miért mentél el,<br>még nem neveltél fel?<br>Pedig szükségem lenne Rád,<br>drága jó Anyukám,<br>hiszen magamra hagyott Apukám<br>amikor Te lehunytad két szemed,<br>így Nővérednek jár a köszönet,<br>hogy felnevelt engem,<br>s megtett értem mindent,<br>amit csak lehetett,<br>ilyen az, Akiből ömlik a szeretet!<br><br>