A boldogságunk némán meghúzódott <br>És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. <br>Kályhánk lángja is örömmel lobogott <br>S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte. <br>A komoly falióra se mormogott <br>S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak... <br><br>Álomban mindig egészen enyém vagy. <br>S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Előttünk már hamvassá vált az út, <br>És árnyak teste zuhant át a parkon, <br>De még finom, halk sugárkoszorút <br>Font hajad sötét lombjába az alkony: <br>Halvány, szelíd és komoly ragyogást, <br>Mely már alig volt fények földi mása, <br>S félig illattá s csenddé szűrte át <br>A dolgok esti lélekvándorlása. <br><br>Illattá s csenddé. Titkok illata <br>Fénylett hajadban s béke égi csendje, <br>És jó volt élni, mint ahogy soha, <br>S a fényt szemem beitta a szivembe: <br>Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, <br>Vagy áldott csipkebokor drága tested, <br>Melyben egy isten szállt a földre le, <br>S lombjából felém az ő lelke reszket? <br><br>Igézve álltam, soká, csöndesen, <br>És percek mentek, ezredévek jöttek - <br>Egyszerre csak megfogtad a kezem, <br>S alélt pilláim lassan felvetődtek, <br>És éreztem: szivembe visszatér <br>És zuhogó, mély zenével ered meg, <br>Mint zsibbadt erek útjain a vér, <br>A földi érzés: mennyire szeretlek! <br>

Hervadsz, hervadsz <br>Szerelem rózsája, <br>Isten hozzád <br>Keblem hű lyánykája! <br>Omlik a hab, <br>Omlik könyhullásom; <br>Kél a szellő, <br>S költi sohajtásom. <br><br>Partot a hab, <br>Bút mos könyhullásod; <br>Enyh a szellő, <br>S enyhűl sohajtásod; <br>Hagyd hervadjon <br>Szerelem rózsája, <br>Nyíl hajnalkor <br>Remény violája. <br><br>Hervadsz, hervadsz. <br>Szerelem rózsája! <br>Nem kell nékem <br>Remény violája; <br>Újjaim csak <br>Nefelejcset szednek <br>Bús estvéjén <br>Bús emlékezetnek. <br><br>1825

Szerelem, szerelem, <br>Keserű szerelem! <br>Miért bántál olyan <br>Kegyetlenül velem? <br>Te voltál szivemben <br>Első és utósó, <br>Nemsokára készül <br>Számomra koporsó. <br><br>Elmegyek az ácshoz, <br>Fejfát csináltatok, <br>Egyszerű fejfámra <br>Csak egy sort íratok; <br>Fekete betűkkel <br>Ez lesz írva rája: <br>"Itt hervad a hűség <br>Eltépett rózsája."

Oly messze, messze, messze már, <br>Hol az öröm s madár se jár, <br>Hová a vágy is elhervadva ér el, <br>Oly messze, messze, messze vár. <br><br>Szerelem volt a neve régen, <br>Tavaszban, éjben vagy mesében, <br>Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves, <br>Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.