<br>Vártalak téged hosszú éjszakákon<br>vártalak hosszú hónapokon át<br>mégsem hittem hogy megérkezel hozzám<br>csak az ösztönöm súgta meg talán.<br><br>azután jött egy hideg őszi éjjel<br>s te jöttél hirtelen,váratlanul,<br>mikor megláttalak rögtön úgy éreztem<br>te vagy a világon a legszebb kisfiú.<br><br>Azóta úgy érzem beteljesült sorsom<br>s ha arcomon simít csöppnyi kis kezed<br>nincs nálam boldogabb ezen a világon<br>szeretlek téged, édes gyermekem!

<br><br>Miért kell valakit ennyire szeretni?<br>Miért kell minden szavától remegni?<br>Mért fáj ha nem látom?Mért fáj ha nem érzem?<br>Hiszen ha velem van én akkor is vérzem.<br><br>Nem lehet valakit csak félig szeretni,<br>nem elég nekem csak félig megszerezni.<br>Vagy legyen az enyém testestől egészen,<br>vagy hagyjon el végleg akkor is ha vérzem.<br>

Nézd, nem látszanak a Karancs csúcsai<br>Fagyos lepel gördült rá a tájra,<br>Jégbörtönbe zárva nyögnek a fák<br>A koszos hadúr nem hoz még havat sem<br><br>Gyere Talcsikám, benézünk a Svejkbe<br>Előtte dobunk egy burgert<br>Bent vár Pultos Petra.<br>Piros arcán mindig ott a mosoly.<br><br>Tölts hát Petrám aranyló Muskotályt,<br>Aztán gyöngyöző Tekilát,<br>kísérőnek adj, forró, illatos teát.<br>Hajolj közelebb had érezzük hajad illatát.<br><br>Gyere barátom, használjuk ki az éjszakát.<br>Nem lát most asszonyod.<br>Nem jön el, soha a reggel,<br>hagy húzzon selyemzsinórján a vágy.<br><br>A holnapot, ékszerdobozba gyémántok<br>közé zárta a ma.<br>Most !!! Tedd meg Thaliarchus !!!<br>Mert a jövő, szétmállik sírjában.

Hit, remény, szeretet,<br>amivel gyógyítgatom lelkemet,<br>ha már nem gyógyítja a szerelem,<br>hiszen elhagyott a Kedvesem<br>Akit én mai napig szeretek<br>s égen, földön keresek,<br>de hiába azt tudom<br>Ő már nem lesz a párom!<br><br>

Szeretnék a karjaidban<br>Mégegyszer megbújni,<br>Ölelésedtől csendesen elalélni,<br>Engedni, hogy csókolj, szeress<br>Bánatomat elhesegesd,<br>Soha el ne engedj engem,<br>Tarts szorosan az öledben.<br><br>És, ha a Sors úgy kívánja,<br>Belealszom a halálba,<br>Senkit, semmit már ne lássak,<br>Nélküled már nem tudok<br>Mást tenni, mint bánatomban<br>Meghalni, mindent-mindent<br>Itt hagyni, senkire sem gondolni.